Az ember hajlamos olyan kijelentéseket tenni, hogy ez meg az a zenekar a legjobb, legnagyobb kedvenc, legalapabb, legkultikusabb, legdurvább vagy legtrágárabb és ezt a fajta, zabolátlan szenvedély által vezérelt, másfél napig objektív felcimkézést próbálom minden esetben kerülni. A  Torche azonban kivételes eset, mert az a hang amit üresben produkál a gitár, példa nélküli, úgyhogy vitán felül áll, hogy Torche = legsúlyosabb zenekar. 

A Baroness-szel közös turné során megejtett első Budapesti koncerten 2006-ban azt hittem, hogy a Kultiplex ikonikus pultosától, Csaba Leventétől kérek tűt és cérnát, hogy a heréimet visszavarrjam a pöcsszaggató riffektől. Eközben Gábor barátom még a koncert után egy órával is a levegőben pörgette a bőrkabátját az első sorban, amikor már a dobszőnyeget tekerték fel a technikusok, felkapcsolt lámpánál.
Azóta eltelt közel kilenc év. A Torche kijött közben egy halom lemezzel, turnézott a Mogwai-jal és leszerződött az extrém zenék zászlóshajójához, a Relapse-hez. 

 Az első kiszivárgott dal és egy további foszlány alapján már rendelem is a Black Sabbathos szuszpenzoromat.