Karácsony a szeretet, a bejgli és esetleg Jézus születésének ünnepe, de az idei egy kicsit a Quimbyé is volt, mert decemberben egy bizonyos reklámkampánynak köszönhetően a csapból is a zenekar egy számát hallottunk folyni. Mivel a szerkesztőségben egynél több Quimby- és pláne Koraiquimby-rajongó van, megihletett bennünket a dolog, összekötöttük a zenekart és a karácsonyt (annak ellenére, hogy nem kimondottan egy karácsonyi dalokat szakmányban ontó együttesről van szó), és hegesztettünk egy karácsonyi Quimby-dalszöveggenerátort, ami elképzelhetetlenül sok dalszöveget képes kidobni magából. Ehhez kapcsoltunk egy pályázatot is: zenélni tudó olvasóink feldolgozhattak egy-egy generátorgyártotta szöveget mindenféle karácsonyi hangmintával, a legjobbak okostelefonokat kapnak, ígértük. És aki ígér, az be is tart, eljött az igazság pillanata. Vagy legalábbis az eredményhirdetésé.

Azt rögtön leszögeznénk, hogy a zsűri nehéz helyzetben volt. Eleve mindegyik dalnak remek szövege volt, ráadásul nagyon sok pályázó kiválóan megoldotta azokat a mássalhangzó-torlódásokat és más intonációs akadályokat, amikre a generátor nem volt tekintettel. És akkor még ott volt a műfaji eklektika is: hogyan hasonlít össze az ember egy agrár metált egy tinglitanglival és egy szintis presszózenével? Egy ember nem is vállalkozott a feladatra, hanem rögtön nyolc osztotta meg a felelősséget, köztük persze a főszerkesztő is és az Index zsírúj zenei blogja, a Stenk több szerzője. Szóval ha valaki nem ért egyet a lenti sorrenddel, őket kell szidni: Libor Anita, Dudás Gergely, Zubreczki Dávid, Klág Dávid, Sajó Dávid, Szalai Balázs, Német Tamás, Stöckert Gábor. De inkább ne szidják őket, a zsűri tényleg nehéz helyzetben volt.

Mindenki 1-10 között pontozott, a sorrendet az összesített pontszámok döntötték el, és aki legalább elért egy 7-es átlagot (azaz 57 pontot), azt beválasztottuk ebbe a cikkbe, azaz a legjobbak közé. 13 ilyen dalt találtunk az 56 pályázóból, ez éppen egy kiadós karácsonyi albumra elegendő, hallgassuk is meg. Jönnek a nyertesek 13-1. helyig, a cím után az összesített pontszám látható, majd a dal alatt rövid leírás és egy-két zsűritag laudációja. Több helyen brutális holtversenyek alakultak ki – mondtuk már, hogy a zsűri nehéz helyzetben volt?

Szöllősi Dániel: Cicomás fenyőillat (56)

Baljós doom metál tébolyult jégvirággal, vagy ahogy a szerző együttese, az Eclipse of the Sun Facebook-oldalán kérdezte egy rajongó: „Dani, ezt hogy bírtad röhögés nélkül felénekelni?” Ugyanitt már követelik, hogy koncerten is játssza a zenekar. Részünkről az áldás és a dalszöveg copyrightja.

Akár egy Paradise Lost-albumon sem tűnne ki, már ha nem lenne a szöveg full marhaság. A refrénben a „tangó a jégen” hörgős kiállása egyszerűen tökéletes, 2:14-nél a Mikulás-hahota elhelyezése pedig példaszerű. Ezt tényleg olyan gótikus katedrálisban kellene hallgatni, mint amilyenekről a művész képeket vágott a klip alá. (Stöki)

Nagy Edi: Álmodó csillagszóró (59)

Nagy Edi volt a mezőny legerősebb női szereplője. Az Anyu nem seedel énekesnőjeként egész más műfajban nyomul, de a verseny kedvéért átment Bayer Friderikába, kellemesen puttyogó hangszereléssel.

Egy ennyire negédes szám csak ilyen jó hanggal működik, és mintha a generátor is szelídebb szöveget dobott volna az alkalomra. (Stöki)

Bár ez egy szerzői verseny, azért marhára nem mindegy, hogy adják elő a végeredményt. Demeter Géza tök jó kis dalt írt, és bár lehet, hogy ő is pompás énekes, az biztos, hogy Nagy Edivel tökéletes lett a dal. Versenytől függetlenül is megállná a helyét a rádiókban. Különösen tetszik, hogy az idétlen csengőszót is a dalhoz szelídítették az elején. (Zubi)

Solidity: Álmodó lámpadarázs (60)

Ünnepeeeljük a kaaarácsonyt, dzs-dzs-dzs-dzs-dzs-dzs. Reméltük, hogy metálosok és rockerek is képviseltetik majd magukat a versenyen, de meglepődtünk, hogy milyen magas számban és minőségben jöttek. Közülük is a jobbak közé tartozik a budapesti Solidity, ami egy barokkos ötletorgiát írt nem éppen barokkos zenére. Nagyon reméljük, hogy fogjuk még hallani Solidity-koncerten (egyúttal azt is, hogy egyszer eljutunk egy Solidity-koncertre).

Kifejezetten jó darab, egy keményebb Motörhed-témával indul, aztán az ének kezdetekor már egészen más hangulatú szám lesz, amolyan Isten Háta Mögött. 1:20-nál kezdődik viszont az igazi szépség: aki szereti a Gedeon bácsi énektémáját a fél hang le / fél hang fel miatt, akkor ugyanezt metálban még jobban szeretni fogja. Aztán lesz hörgés is, majd szólónak egy kis karácsonyi téma. Ilyesmit vártunk, legalábbis én biztosan. (Német Tomi)

Disztraktor: Cicomás gyertya fénye (61)

„Kedves Parasztok! A Disztraktor zenekar fennállásának 11. évében elkészítette 10 éves jubileumi albumát!” – mit lehet várni attól az együttestől, ami honlapján így fogadja rajongóit? Zakatoló lábdobot, egyszerű riffeket, zakatoló lábdobot, hörgő éneket és zakatoló lábdobot. Ezek után Disztraktor-koncertre is elnézünk egyszer.

Klasszikus buta agrár metál, ennek legnagyobb darabja – sajnos már elérhetetlen – egy olyan szám volt, aminek kezdő sora úgy hangzott „Tél van, széjjel fagy a főd!” (Ha bárki ráismerne, küldje el.) „Villamosszék-préri mélyén” – körülbelül így lehetne leírni ezt a számot. (Német Tomi)

Boby: Mihaszna csillagszóró (62)

Balogh Tibor alias Boby Kisvárda rezidens dj-je, aki szintetizátorával hamisítatlan vidékilagzi-hangulatot hozott az amúgy is eklektikus versenybe, bár dala az éjjel három utáni blokkot idézi, amikor a két örömapa már egymással dülöngél gyakorlatilag bármire. Pedig olyat is tud ám, hogy Ma este két pejlóval megyünk haza / De berúgott a sofőr, eke taliga.

Szinte csípi a szememet a Sopiane, marja a torkomat a hosszúlépés, miközben összekapaszkodva énekeljük ezt az ajándékbontás után a talponállóban. (Anita)

Boby egymagában a magyar szórakoztatóipar esszenciája. Az egy B-vel írt művésznév is csak azt mutatja, hogy mi magyarok csak szerényen, de őszintén szeretjük. Ráadásul Boby feldolgozása azért is tökéletes, mert megmutatja, hogy a mai Quimby alig különbözik bármelyik útszéli presszó iszákos zenemesterének előadásától, csak Kiss Tibiéknek egy egész zenekar jut, Bobynak viszont csak egy szintetizátor. (Sajó)

Ortisz: Ünnepi libidó (62)

MGMT magyar helytartója, aki a dallal már indult egy másik versenyen is, de ezt nem is titkolja: „A dal zeneileg analóg a Reiseleiterin című Ortisz-dallal, hangszerelésében pedig szándékosan az MGMT Kids című dalára hajaz. Sorry 4 indie rokking.” De sehol nem írtuk, hogy nem szabad archív anyaghoz nyúlni, a ho-ho-ho effekt pedig zseniális, ahogy a minimálklip megoldása is.

Nekem nem kizáró tényező, hogy ez a dal már szerepelt máshol sőt, éppen ez hangsúlyozza, hogy milyen egyetemes mesterműről van szó, a dallam jó, a szöveg jó, a klip jó, még táncolni is lehet rá. (Anita)

Ostobák: Idegen gyertya fénye (63)

Voltak persze, akik a Quimby modorában próbálták előadni szerzeményüket, de ezt nagyon jól kell csinálni, mert csak akkor működhet. Olyan jól, mint az Ostobák zenekar. Ha behunyjuk a szemünket, szinte látjuk Kiss Tibit, ahogy éneke. Ha kinyitjuk, meg pláne, mert a zenekar Quimby-koncertfelvételt vágott a dal alá. Kicsit reménykedtünk is, hogy esetleg maga a Quimby indult el a pályázaton, de aztán az Ostobákra rákeresve kiderült, hogy nagyon is léteznek, csak éppen egész más stílusban van otthon.

Nincs ezen mit magyarázni, jó ütemben tették egy élő Quimby-koncert videójára a számot, az egész szám hangzása, az énekes hangszíne, hajlításai Kiss Tibit idézik, még akkor is, ha ezen esetleg ő maga megsértődne. (Német Tomi)

Tonic Kid: V!csorqó h@jn@l @lj@ (64)

Több jel is utal arra, hogy az elkövető nem feltétlenül a legnagyobb Kiss Tibi-rajongó, de az ebből fakadó zenei és képi poénok nem tettek rosszat a dalnak, sőt. Az elektro körítés is teljesen rendben van, és a refrénben szépen találkozik a legelcsépeltebb Quimby-dallal.

Az elektrós mezőnyből mindenképpen ezt ajánlom, elsősorban sokszínűsége miatt, de minél többet hallgatja az ember, annál jobban fedezi fel benne az apróságokat. Múlik már a minden!(Anita)

Szása: Tagadó fenyőillat (64)

Szása már Miley Cyrushoz is készített feldolgozást, ezek után egy quimboid karácsonyi dal igazán nem jelenthetett neki problémát. A stílust ő maga definiálja a dalhoz adott címkékben – metal, beteg, dark, sick, nu –, aki ezek után reklamálna a 3 perc 23 másodperc zúzásáért, hörgéseiért és hangeffektjeiért (hóropogás, templomajtó-nyikorgás), az magára vessen. MEG-VÁL-TÓÓÓÓ! MEG-VÁL-TÓÓÓÓ!

A feldolgozás, amire rázni kezdtem a hajam. Ennyike. (Stöki)

CragMusic: Mosolygó fenyő ága (64)

Sokáig CragMusic tűnt a verseny nagy esélyesének, és végül éppen csak lemaradt a dobogóról. Csodálatos stílusgyakorlat tinglitangliból, tisztán csengő, direkt modorosan intonáló férfihanggal, és egészen tökéletes, hogy minden versszak hatodik sora próza. Egy ilyen dalban kötelező egy kis párárápáppárám, és ezt is megkapjuk. „Remélem adtam ezzel a dallal egy kis karácsonyi hangulatot” – írta a művész a dalhoz. Jelentjük, igen.

Elképesztő összhangban a száncsengő, a zene és az Emberek együttes legsziruposabb dalait idéző ének, igazi karácsonyi nyálvödör. Amúgy meg egy rohadék fülféreg, napokig nem ment ki a fejemből, hogy „csillagfényben a vörösboooooor”. (Stöki)

Zoller Zsolt: Karácsonyi száncsengő (65)

Zoller Zsolt elképesztő melót feccölt a klipjébe, amiben minden hangszeren ő játszik, és néha még egy plüsszarvast is mutogat a kamerába. A végeredmény egy karácsonyi dal, ami táncolható, és amiről ordít, hogy a mester élvezte a felvétel minden percét. A videó linkjén akkordok is találhatók, ha esetleg valaki szeretne egy dobozgitáros feldolgozást készíteni. (De el ne küldje nekünk!)

A beérkezett pályaművek a depressziós dünnyögés, a bágyadt mélaság, a középtempós lakossági pop és a vad zúzás között széles skálán mozogtak. De egyetlen tisztességes táncolható szám nem nagyon akadt a listán, csak ez. Na és ki ne szeretne tisztességesen táncolni? (Zubi)

Baromira értékelem, ha valaki ennyit dolgozik pusztán egy poén kedvéért, pláne ha még fantáziája is van a feldolgozáshoz. (Sajó)

Magányklinika: Káosz és almabor (66)

Magányklinikáról nem sokat találtunk a neten, pedig a verseny egyik legerősebb számát írta, ami a zsűrit hol a Stone Rosesra, hol Ákosra emlékeztette, mármint jó értelemben. Az a dal, amiről az ember az elején nem gondolná, mennyire jó lesz a végére, aztán egyszer csak megszólal a kötelező száncsengő, de már kicsit megvariálva, belép a dob, a klipben az eszkimókból lovaskatonák lesznek, és az ember csak kapkodja a fejét. A harmadik versszakra meg már az is belefér, hogy az ének mondókára vált. És ennél a számnál érezni azért azt is, hogy a generátor jobb formájában volt – mennyire jó már azt, hogy Kis szent család nem menekül / Pokolból jön bús száncsengő.

A zenekar, ami egy fél Ákos-számot írt egy quimbizált dalszöveghez – ez már annyira meta, hogy nincs rá jelző. Várni kell kicsit, amíg beindul, de totál megéri (és addig is lehet nézegetni az akciódús klipet). (Stöki)

Nagy Dávid: Örvendő csillagszóró (67)

„Sajnos csak tegnap szereztem tudomást a pályázatról, így korrekt videóra nem maradt idő” – írta Dávid a videóhoz. Semmi baj, ez klip nélkül is megnyerte a versenyt. Príma hangszerelés, kellemes dallam, szép hang – semmi extrémség, semmi unortodoxia, de annyira egyben van, hogy öröm hallgatni. Nehezen mondunk ilyet, de a szöveg a leggyengébb pontja.

Ha ezt a versenyt egy percig is komolyan vesszük, azaz hogy írjunk egy karácsonyi dalt a generátorral, akkor ez a legjobb szerintem. A többire viccből szavaztam igaziból. (Anita)

Egy jó dalhoz általában legalább két épkézláb téma kell: egy refrén és egy verze. Az egész mezőnyben ez az egyetlen szám, ahol mindkettő ki van találva. (Zubi)

Tökre olyan, mint egy Szabó Benedek-szám, kevésbé hibbant dalszöveggel lehet még hallgatnám is. (Sajó)

És akik a telefonokat kapják...

Az első helyezett tehát Nagy Dávid, a második Magányklinika, a harmadik Zoller Zsolt, ők kapnak egy-egy okostelefont (Nokia Lumia 735 vagy Samsung Galaxy Ace 4). Volt egy közönségszavazás is, aminek nyertese szintén hazavihet egy okostelefont, ezt a fentebb is hallható Ostobák együttes teheti a karácsonyfa alá (aztán összeveszhetnek, hogy ki viszi haza). És ígértük, hogy mindegyik pályázó eséllyel indul okostelefonért, azaz sorsolni is fogunk. Két készülék sorsáról döntöttünk így, a sorsolást zsűritagok előtt végeztük egy másik generátor, a random.org segítségével. A két nyertes, akinek a szerencse kedvezett, a nálunk holtversenyben 4. helyre befutó Szása lett, illetve a Blamazs18 néven indult, de a legjobbak közé nem bejutó családi kaláka.

A nyerteseknek külön gratulálunk (és 24 órán belül felvesszük velük a kapcsolatot), és minden pályázónak nagyon köszönjük, hogy ennyire szórakoztatóvá tették ezt a mókaprojektet. Öröm önökkel együtt zenélni, és egészen valószínű, hogy nem ez volt az utolsó idétlen generátorunk. Aminek a szavaival búcsúzunk és kívánunk sok szépet az ünnepekre:

Hotelszoba Betlehemben
Égre üvölt boldog ember
Lamour
Fenyőillat a december