A Bulbs döntőbe jutása igazi kuriózum, hiszen egy abszolút új formációról van szó, akik - 140 zenekarral együtt - jelentkezés útján próbálkoztak meg A Számmal. A Bulbs skandináv electropopja azonban végig óriási kedvenc volt a zsűri gitárorientált tagjainak körében is, sőt, még olyanok is támogatták, akik saját bevallásuk szerint sosem hallgatnának hasonlót. Egyedüli kritikaként csak azt tudtuk felhozni, hogy életük első koncertjén a színpadkép nem volt túl erős, de ezen tudatos koncepcióval viszonylag könnyen lehet majd javítani. Mindenesetre a kezdeti lökést már megadta nekik A Szám, hiszen március elsején nem csak túlestek a Bulbs történetének első élő fellépésén, de már az MR2 Petőfi is elkezdte játszani az Ashore-t. Vagyis itt az ideje, hogy sokkal nagyobb közönség ismerkedjen meg Krámer Veronika és Szipszer Szabolcs párosával. Ha Ön is egy nagy, erős hajónak érzi magát, rögtön nyomjon egy tizest a videó alatt!

A döntő négyesben a Gustave Tiger az egyetlen olyan zenekar, ami tagja volt a 2014-es Szám harmincas mezőnyének is, de rögtön az első körben elvéreztek. Az egyszerűen csak katedrálispunkként definiált Gustave Tiger olyan zenét játszik, amit nem hogy itthon, de a világon sehol máshol sem lehet hallani. Erre tettek rá még eggyel, amikor az első nagylemez után bevettek egy énekesnőt, Szurcsik Erikát, majd megírták az At The Idyll's End albumukat, ami szerintünk a legjobb magyar zenei megjelenés volt 2014-ben. A több különböző együttes (Hammer of Gods, 40 Days, Moog) tagjaiból verbuvált Gustave Tiger ráadásul hamarosan Amerikába indul, ahol a legnagyobb showcase fesztiválnak számító austini South By South Westen is fellépnek. Ha a kúl figurák még kúlabb frizurája Önt is elvarázsolta, nyomjon egy tizest. 

Az egyetlen magyar nyelvű dal A Szám döntőjében az eredetileg keszthelyi illetőségű Néhai Bárányé. A Mikszáth-novelláról elnevezett garázsrock zenekar remek érzékkel lavírozik a Kispál és a Borz fémjelezte alternatív hagyomány és a modern gitárhangzás között, az Egyperces című számukkal pedig bebizonyították, hogy nem csak rádióbarát, háromperces slágereket lehet írni. A srácok egyébként nagyon értenek a tömörséghez, a nyolcszámos nagylemezüket is ki lehet pörgetni kicsit több mint negyed óra alatt. Az együttes a március elsejei nyolcaddöntős bulira kissé foghíjasan érkezett, mert a civilben mentős bőgősük nem tudta elcserélni a műszakját, így végül a Burucs-testvérek, Szabi és Marci lépett fel egyen Spock-pólóban, előbbi pedig megmutatta, hogy mekkora bravúr szemüvegesként egyszerre énekelni és dobolni. Nagyon reméljük, hogy a jövőben lesz lehetőségük együtt dolgozni egy tehetséges producerrel, mert egy kis dalszerzői segítséggel nagyon hamar fesztiválkedvencekké válhatnak. Ha nem tud ellenállni a testvérek cukiságának, máris szavazhat rájuk a videó alatt. 

Persze el lehet sütni az állandó Bob Dylan-hasonlatot Micsoda Dániel, vagyis Zanzinger esetében, de nem feltétlenül szükséges, hiszen a fiatal pécsi énekes-gitáros zenéje sokkal jobban kötődik a jelenhez, mint a múlthoz. A hazai zenei környezetben teljesen ismeretlennek számító alt-folk-country talán kicsit nagyobb figyelmet kap majd Zanzingernek köszönhetően, pláne, hogy a tavaly megjelent lemeze tele van a The Bitterness Preacherhöz hasonlóan remek dalokkal. Zanzinger a kuplungos bulin azt is bebizonyította, hogy még az se zavarja, ha elszakad az egyik húrja, ő folytatja tovább. Már csak arra várunk, hogy egyszer megpróbálkozzon magyar nyelvű dalokkal is, mert utána már senki sem mondhatná, hogy neki ez az egész túl amerikai.