Amikor Geszti Péter sokadik zenei projektje, a Gringo Sztár tavaly ledobta a multikulturális atombombát a Hungarian In Europe c. Sting-feldolgozással, akkor úgy éreztük, hogy a nyughatatlan médiapolihisztor elérte karrierje legmélyét, ahonnan már csak felfelé vezet az út. A Cink szúrta ki , hogy ma kijött egy Gringo Sztár-dal, és nagyon úgy néz ki, hogy még egyáltalán nem értünk a gagyi legmélyére.

A szomszéd tehene a mai napra való tekintettel lehetne akár csak valami ócska áprilisi tréfa, de nem az. Ez Geszti és zenekarának a válasza az irigykedőkre, akikről soha nem derül ki, hogy pontosan mit is irigyelnek Gesztitől. Mondjuk a magyar kultúrgettó árnyékából ezt nehéz is megítélni.

Geszti az utóbbi években nagyon érzi a magyar ízt, legyen szó a Magyar Vágtáról, Oláh Ibolya Magyarország c. daláról, vagy az olyan piaci réseket betömködni kívánó számokról, mint a Pálinka Sunrise. Ebbe a vonalba tökéletesen beleillik A szomszéd tehene, ami a magyar könnyűzenei közízlés állatorvosi lova lehetne. Vagy tehene.

Mari néni meg püföli a cihát, az már dzsihád, úgy mond ki rád

Tényleg, elképzelésem sincs, hogy otthon, egymagában vajon Geszti szereti a saját zenéjét? Vajon leül a szép nagy könyvespolca elé a fotelbe, és nagyot csettint a pattintós ostorával, hogy

ejha, nem hiába mondják '98 óta, hogy ez a balkáni fúvószene lehet a pop jövője!

Hogy ebbe mért kellett belekeverni a mexikói mariachi zenészeket, arról fogalmam sincs.

Az iszonyatosan fárasztó, ezer éve lejárt és nagy részben full értelmetlen kínrímeket már nem is igazán érdemes felhozni, hiszen ennek a videónak, dalnak konkrétan minden pillanata a magyar könnyűzene legsötétebb pillanatait idézi.

Kezdve a lehető legalapabb basszustémával, amit egy Youtube-tutorial után BÁRKI megcsinál valamilyen hangszerkesztő programban, a néha-néha beordító háttérénekeseken át a népmesés, népies, népzenés, NAGYON MAGYAR szimbólumokig a 2001 Flash-animációkra hasonlító klipben.

Ácsi, Mari, ácsi, itt milliónyi mariachi húzza

Természetesen mindenki azt csinál, amit csak akar, és abban a kultúrgettóban dagonyázik, ahol leginkább otthon érzi magát. De legalább a látszatát próbáljuk már fenntartani annak, hogy történt valami pozitív a magyar könnyűzenében az utóbbi 15 évben! Mert A szomszéd tehene konkrétan a kvintesszenciája mindannak, ami miatt az ember soha az életében nem akar többet magyar zenét hallgatni.