Szerdán volt először hallható Szabó Benedek és a Galaxisok új lemeze a Legszebb éveink, ami abszolút a hallgatnám kategória, ahogy azt már korábban is megírtuk. A Teljesség felé című szám, amiben Szabó Benedek sokunkhoz hasonlóan megígéri a taxisnak, hogy nem fog hányni, aztán mégis, már letarolt pár hónapja sokakat. Most itt a teljes album, én imádom az egészet, de miért nem imádnám, hiszen szeretem Cseh Tamást is, és az új album csak még közelebb vitt ahhoz a meggyőződésemhez, hogy Szabó Benedek nem más, mint az új Cseh Tamás.

Itt van például az albumon az Egyetleneim szám, ami hát annyira Cseh Tamás, hogy konkrétan a Fehér babák maga, - ez valószínűleg Szabó Benedek coming outja. Hallgassátok csak 1.55-től főleg, de persze az egészet is.

Aztán meg hallgassátok meg a Fehér babákat is. Csak úgy.

De itt van a Nem múlik el, ami bár szövegében teljesen más, a hangulat és az ének mégiscsak az Amikor Désiré a munkásszálláson lakott című számra emlékeztet. Többek között.

És nem tehetek róla, de Philip Morris Blue-ról pedig a Tíz év múlva jut eszembe. (Az órámra néztem, hogy eltelik-e, életem leghosszabb évtizede – Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.)

Ami viszont Szabó Benedek és a Galaxisok albumán végigvonul, az a humor, így egyáltalán nincs benne az az öngyilkos hangulat, ami Cseh Tamást hallgatva néha elfogja az embert. Kedvencem az új albumról a Gubancok, erről nem is jut eszembe egyik Cseh Tamás szám sem.

Az egész album letölthető innen, ha nem vagy jófej ingyen, ha jófej vagy, pénzért.