Index Vakbarát Hírportál

Az Eurovízión még az atomkatasztrófára is gondoltak

2015.05.19. 13:56

Rég volt ennyire közel Magyarországhoz az Eurovíziós Dalfesztivál. Idén Bécsben tartják Európa egyik legnagyobb zenés tévéműsorát, köszönhetően Conchita Wurst tavalyi győzelmének, ami annyira megosztotta az embereket, hogy a köztévé jobbnak tartotta elhallgatni az énekesnő nevét a Híradóban. Idén mi is kint vagyunk az eseményen, és az első selejtező előtt a Magyarországot képviselő Csemer Boglárka esélyeiről és a rendezvény hátteréről beszélünk.

Csemer Boglárka (vagyis Boggie) a Wars for Nothing c. dalával szerezte meg az esélyt A Dalban, hogy Magyarországot képviselve indulhasson a bécsi eseményen. ByeAlex egygitáros szerelmes dalához vagy Kállay-Saunders András modern popzenéjéhez képest hosszú idő után ez az első alkalom, hogy egy enyhén politizáló, pacifista dalt küldünk egy olyan mezőnybe, ahol sok ország évek óta Az Üzenettel próbál nyerni A Dal helyett.

És hiába is tagadná bárki, az Eurovíziós Dalfesztiválon igenis fontos az aktuálpolitika, elég csak visszaemlékezni a tavalyi versenyre, amikor a közönség nemes egyszerűséggel kifütyülte az orosz indulót. Vagyis Boggie békepárti száma akár telitalálat is lehetne, de valahogy a sajtóközpontban összegyűlt több száz kolléga kicsit másképp gondolja. Nem véletlenül kapott megdöbbentően kevés pontot a press centre belsős szavazásán, ahol a sajtómunkás képesek voltak leszavazni a Dawn-kórosokból álló, atom menő finn punkzenekart is.

Nem minden sajtó az, aminek látszik

A bécsi belvárosban található Wiener Stadthalle ad helyet az eseménynek, ahol majdnem akkora terembe terelték az újságírókat, mint ahol maga a műsor forog. Egészen brutális, a Syma Csarnok méretéhez hasonlítható sajtóközpontban helyezték el legalább 38 ország – ha nem több – munkatársait, több óriáskivetítőn folyamatosan mutatják a próbákat és a sajtótájékoztatókat, miközben plazmatévéken a közérdekű információk pörögnek. Olyanok például, hogy

  • tilos hotspotot létrehozni,
  • szelektíven kell gyűjteni a szemetet,
  • és a beléptetésénél a reptéri rendszereknél megszokott szigorra kell számítani.

Utóbbi nem vicc, konkrétan derékszíjtól a baseballsapkáig mindent átvilágítanak, megnéznek fémdetektorral, és még egy kulacs vizet sem lehet bevinni, csak másfél decis adagokban.

A túlzott biztonság abszolút érthető, de egyébként elképzelhetetlen, hogy a kizárólag mosolygós, feldobott, már-már zavaróan pozitív emberek között vér folyjon – ahogy alkohol sem. Utóbbit ugyanis nem lehet kapni a rendezvény ránk vonatkozó részén, cserébe olyan kávés-kekszes-gyümölcsös Mekkával fogadják a dolgozókat, hogy egy átlagos magyar sportújságíró sérvet kapna az elrejtett Manner nápolyik súlyától.

Feltűnő, hogy rengeteg itt dolgozó sajtós kis zászlókkal jelzi, melyik országból jött, vagy kinek szurkol, és amikor Boggie esélyeiről kérdezem őket, a legtöbben legyintenek.

Nagyon sokszor próbálkoztak már ilyen fehérgalamb-eregetős dallal, ezért túl sok esélyt nem jósolok neki

– persze az észt kolléga könnyen beszél, hiszen Elina Born és Stig Rästa párosa magasan az egyik legesélyesebb. A többi újságíró, akit az esélyekről faggattam, érdekes módon kizárólag a saját országok indulóját gondolta esélyesnek, Boggie-t meg vagy nem ismerték, vagy nem emlékeztek a zenéjére. Aztán persze utólag kiderült, hogy a sajtómunkások miért olyan feleslegesen elfogultak a saját versenyzőikkel szemben:

Az eseményre akkreditált sajtómunkások kétharmada valamilyen rajongói klubnak a tagja, és nem újságírók.

Ezt nem én mondom, hanem Mudri-Molnár Simon, az MTVA helyi sajtófelelőse, aki egész nap készségesen segített nekünk, bármilyen problémánk is akadt.

Az atomkatasztrófára is van megoldás

Bécsen érezhető, hogy eurovíziós láz van: a taxiktól a féllábú, kerekes székes hajléktalanon át valahogy mindenki ezt az eseményt hirdeti. A Wiener Stadthalle előtti teret ellepték a dalversenyre emlékeztető motívumok és a különböző országok szurkolói, akik már a főpróbára is eljöttek.

Mennyi most egy belépő?

– kérdeztem a jegypult mellett „last remaining tickets” feliratú táblával jegyet áruló hölgyet, aki 50 euróért rögtön páros belépőt adna. Persze kiderült, hogy ez csak a hétfői főpróbára jó, a nagydöntőre szinte esélytelen jegyhez jutni.

A különböző próbákra és előfelvételekre általában iskolás csoportokat szoktak szervezni, de a döntőre nincs szűrés: azok jutnak be a tévéfelvételre, akiknek időben sikerült jegyet venniük

– mondja Mudri-Molnár, aki még viccesen azt is hozzátette, hogy a hétfői főpróba felvételét azért is közvetítik a sajtósok számára vízjelesen, mert ha esetleg holnap kitörne egy atomkatasztrófa, akkor az élő adás helyett ezt adná le a tévé. A pontszámok felét pedig már a főpróba alatt megkapja minden produkció, vagyis kiemelten fontos úgy kezelni ezt, mintha tényleg élőben menne az egész.

Kedd este következik az első selejtező, amiben Boggie is szerepel majd, többek között a fent linkelt finn punkzenekarral együtt. Természetesen mi is ott leszünk, és igyekszünk beszámolni minden fontosabb történésről.

Rovatok