A hatvanadik Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarország Csemer Boglárkát, vagyis Boggie-t indította a Wars For Nothing c. számával, amivel megnyerte az itthoni selejtezőt.

A fiatal énekesnő pacifista számától nem volt elájulva sem a brit, sem a helyi sajtó, de annyira mi sem, amikor elmentünk a koncertjére. Mindez mit sem számított, mert Magyarország benne volt abban a végső tízben, akik a döntőben is érdekeltek lesznek szombaton.

Csemer Boglárka az első elődöntőben kapott helyet, többek között a végső esélyesnek tartott észt, szerb, illetve a titkos favorit finn punkok között tizedikként. A műsort természetesen a tavalyi győztes, Conchita Wurst vezette fel a Rise Like A Phoenix c. dalával, amit aztán tizenhat versenyző követett a moldávok nyitásával.

A moldávok egy egészen nevetséges, leginkább a 14 éves Kid Rockra hasonlító sráccal kezdtek szexi rendőrnőkkel a táncosok között. Nem is kapott túl nagy tapsot, ahogy az örmények unalmasan monumentális produkciója sem. Őket már két nagyjátékos, a belgák és a hollandok váltották, előbbi egy modern, de kicsit hamiskás popszámmal, utóbbi pedig egy bántóan középszerű, semmilyen dallal. Persze az ő esetükben már komolyabb visszhangról lehet beszélni, mondjuk úgy elég könnyű, ha az ide érkező vendégek 15-20 százaléka teli torokból üvöltő holland. De ők is kiestek.

De az igazán menő rész csak most jött

A finnek a Pertti Kurikan Nimipäivät, vagyis a PKN nevű együttessel indultak. Ezt a formációt Down-szindrómás punkzenészek alkotják, és a PKN óriási kedvenc Bécsben. Mondjuk tényleg nehéz nem szimpatizálni a Slayer-felvarrós punkokkal, akik a sok ásítozós tucatpop közül már azzal kiemelkednek, hogy a világ legegyszerűbb street punkját tolják hatalmas lelkesedéssel. Ők már nem is tapsot, hanem álló ovációt kaptak és egészen hihetetlen, hogy így is kiestek.

A görögök úgy gondolták, hogy 2015-ben még tök érdekes lehet a 532177. Céline Dion-epigon, bezzeg az észtek olyan modern gitárpoppal jöttek, mintha Tallinnban minden bokorban egy Ed Sheeran rejtőzne. Eszement ordítozással fogadták a koncert végét.

A macedónok túl sokat vizet nem zavartak, viszont a szerb énekesnő Marina and the Diamonds-szerű éneklős, majd asztalon táncolós veretésbe áteső dala konkrétan felforgatta a Stadthallét. Ezután kellett volna villantania Boggie-nak.

Boggie-t az osztrák tűzoltókkal mutatták be a nagyközönségnek, és az egész mezőny leglassabb, leglíraibb számával kellett volna dobbantania. Ahhoz képest, hogy az állandó bulihangulatot rendszeresen tönkreteszi a Wars For Nothing, Boggie kifejezetten jól és hatásosan adta elő a dalt, és nem kis meglepetésre tovább is jutott. Az őt követők közül az albánok, a grúzok és a románok is bejutottak. Itt a továbbjutók listája.

• Albánia
• Örményország
• Oroszország
• Románia
• Magyarország
• Görögország
• Grúzia
• Belgium
• Észtország
• Szerbia

A tíz továbbjutó között alig találni tényleg erős dalt, pláne, hogy több eddigi esélyes kiesett a finnektől kezdve hollandokig. Szombaton következik a döntő Magyarország részvételével.

Boggie a fellépés utáni sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy kifejezetten hálátlan feladatnak érezte a szerb induló táncolós bulihimnusza után elénekelni a saját, jóval lassabb és nyugodtabb hangulatú dalát. Azt is elmondta, hogy neki nem a háttérvetítés vagy a körítés számít, hanem hogy az üzenete eljusson az emberekhez. A sajtótájékoztatón a kérdések után eldőlt, hogy a továbbjutó versenyzők a műsor első vagy második felében lépnek fel. A magyar induló az adás második felében léphet színpadra, ami kifejezetten jó hír, mivel a késői szereplés jóval több figyelmet és szavazatot is jelenthet az elszámolásnál.