"Ma éjjel odaszarok a színpadra, mert a rock'n'roll szerint csak így fejezhetem ki egészen a lelkem természetét" – mondta Thurston Moore az 1991: The Year Punk Broke című zenés dokufilmben, amelyben olyan zenekarok társaságában tűnt fel, mint a Nirvana, a Dinosaur Jr, a Ramones vagy a Babes in Toyland. A rendező, Dave Markey egy kéthetes európai turnén forgatott az együttesekkel, és közben rengeteg vicces pillanatot kamerára vett, például amikor Moore szinte fapofával szívatja az őt faggató újságírókat és a helyi tiniket.

Moore Floridában született, majd Connecticut államban nevelkedett, és bár az egyetemre is beiratkozott, végül inkább New Yorkba költözött, ahol csatlakozott a helyi underground mozgalomhoz. Ekkoriban olyan brit zenekarok munkásságán pörgött, mint a Wire, a Raincoats, a Pop Group, a Slits vagy a Public Image Ltd, de óriási hatással volt rá például a punk keresztapja és nagymamája, azaz Iggy Pop és Patti Smith is.

Ekkoriban arról fantáziáltam, hogy otthagyom New Yorkot, és Londonba költözöm, hogy a Public Image-dzsel lógjak

– utalt később erre az időszakra, illetve Johnny Rotten Sex Pistols melletti másik zenekarára. Moore emellett a hardcore punk iránti rajongását is elismerte, a Minor Threat egyik 1982-es koncertjéről például azt nyilatkozta, hogy a legjobb koncert volt, amit életében látott.

Mikor 1977-ben, a punk áttörésének évében New Yorkba költözött, először lakótársaival alapított zenekart (Room Tone, illetve Coachmen néven), majd miután ez feloszlott, azzal a Miranda Stantonnal kezdett el zenélni, aki rövidesen a kultikus Factory Records üdvöskéje lett, és aki nem mellesleg egy zenekarban játszott későbbi feleségével, Kim Gordonnal is.

Gordon és Moore hamar egymásra hangolódtak, 1981-ben összehozták közös zenekarukat, majd végül a Sonic Youth névnél is megállapodtak. Első koncertjüket a Moore által szervezett Noise fesztiválon adták, ahol Glenn Branca avantgárd zeneszerző és gitáros zenekarának tagjaként fellépett későbbi gitárosuk, Lee Ranaldo is.

A legkegyetlenebb gitárzenekar, amit életemben láttam

– mondta Moore a fellépésről, majd meghívta zenekarába Ranaldót. Az együttműködés olyan sikeres lett, hogy 2004-ban a Rolling Stone magazin Moore-t a 33., Ranaldót pedig a 34. helyre sorolta minden idők legjobb gitárosainak listáján, a Spin magazin hasonló rangsorának első helyét pedig ketten együtt zsebelték be.

Elképzelni is nehéz hol lennénk most a Sonic Youth nélkül. Vajon hogy hangozna ma az indie rock, ha a Sonic Youth fenséges lármája nem babonázza meg és tereli el az össze college rock bandát a nyolcvanas évek közepén?

– írta a Spin újságírónője, Jessica Hopper.

A Sonic Youth ritmusszekció híján ugyan egy ideig trió felállásban működött, Moore-ék pedig felváltva ültek a dobok mögé, amíg be nem vették a csapatba Richard Edson, aki alig egy évet töltött a zenekarban, és végül inkább színészként lett ismert – igaz, úgy sem igazán. Felbukkant többek között a Meglógtam a Ferrarival című klasszikusban, Jim Jarmusch Florida, a paradicsomjában, a Jó reggelt, Vietnamban, a Dirty Dancingben és a Nickelodeon kultikus sorozatában, a Pete és kis Pete-ben is.

Edson után már állandó ritmusszekcióval játszottak, a legtovább Steve Shelley dolgozott együtt velük, aki '85-től a zenekar 2011-es megszűnéséig kísérte őket, és aki most is fellép majd Moore mellett a budapesti koncerten.

Tisztára Hendrix

A Sonic Youth első nagylemeze 1983-ban jelent meg, Confusion Is Sex volt a címe, de még ezzel sem tudott különösebb feltűnést kelteni. Az igazi áttörést, a három évvel későbbi EVOL hozta el, amiről a New York Times kritikusa, Robert Palmer például azt írta:

A soron következő Sister című korongot Philip K. Dick sci-fi író inspirálta, az azt követő Daydream Nationt pedig azóta is a zenekar mesterműveként emlegetik, a Pitchfork például egyenesen a nyolcvanas évek legjobb albumának választotta.

Az ezeket követő Goo és Dirty című lemezek már egy újabb, dalközpontúbb hangzást hoztak magukkal, a Sonic Youth pedig kicsivel később, de még jócskán fénykorában, kilencedik, Washing Machine című albumával az 1996-os Szigetre is eljutott. A jelenlévők közül sokan máig a korai Sziget legerősebb koncertjeként emlegetik a koncertet, amely során Moore és zenekara bő negyedórán keresztül játszotta a Diamond Sea című zárószámot.

Ebben az évben egyébként olyan zenekarok voltak a fesztivál húzónevei, mint Slash, a Therapy, Iggy Pop és a Stone Roses.

A szerelmes pöcs

A zenekar 2009-ben adta ki utolsó lemezét The Eternal címmel, majd két évvel később – a rajongók legnagyobb meglepetésére – Kim Gordon és Thurston Moore bejelentette: 27 év házasság után elválnak egymástól. Ez egyúttal a zenekar visszavonulását jelentette.

Nagyon kevés olyan zenekar van, amelyikben a tagok együtt dolgoznak és együtt is élnek

– magyarázta a szakítást Moore a Guardiannek.

Kicsivel később az is kiderült, hogy mi vetett véget a kívülről sokak által irigyelt házasságnak: Moore hosszú ideig csalta a feleségét – akit egyébként máig a világ egyik legmenőbb nőjeként szokás emlegetni – egy nála jóval fiatalabb, Eva Prinz nevű nővel, akit több művészeti kötet szerkesztőjeként lehetett ismerni.

Moore a megismerkedésükről azt mesélte, hogy Evát furcsamód épp a nején keresztül ismerte meg: a lány a válogatáskazettákról szeretett volna könyvet készíteni Kimmel, aki azonban a férjéhez irányította őt. Moore a következő karácsonyra már egy elveszettnek hitt mixtape-pel lepte meg a lányt.

Eva egyébként eredetileg egy Mahogany nevű zenekar tagjához ment hozzá, őt azonban egy másik Sonic Youth-tagra,  Jim O'Rourke-ra cserélte. Később, 2009-ben Prinz beházasodott a holland királyi családba: I. Julianna királynő unokájához ment hozzá, akinek szült is egy gyermeket, de Moore miatt már inkább nyitott házasságban éltek.

Eva Prinz és Thurston Moore kapcsolata tehát igazából két házas szülő tiltott szerelmeként indult. A Jezebel nagyon egyszerűen csak úgy kommentálta a zenész vallomását: Moore elismeri, hogy egy pöcs.

Kim és a Sonic Youth után

A Sonic Youth visszavonulása után a tagok többnyire a saját projektjeikkel voltak elfoglalva, Moore például új zenekart alapított Chelsea Light Moving név alatt, Demolished Thoughts címmel szólólemezt jelentetett meg Beck produceri segédletével, exnejével és John Lennon özvegyével, Yoko Onóval pedig közös albumot adott ki, amelynek – nem fogják kitalálni! – Yokokimthurston volt a címe.

Moore egyébként nemrég a japán Merzbow-val, Mats Gustafsson  svéd szaxofonossal és kollégánkkal, Pándi Balázzsal vett fel egy lemezt. A Cuts of Guilt, Cuts Deeper című anyag másik magyar vonatkozása, hogy a hangmérnök a Volkova Sisters Londonban élő tagja, Sándor Dániel volt, aki egy gördeszkapályát alakított át stúdióvá a felvételek kedvéért.

Nagyon nagy szerencsénk volt, mert abban a hónapban, amikor felvettük a lemezt, ez volt egyetlen szabad napja Thurstonnek, aki előtte nem sokkal költözött Londonba. Előző nap még Párizsban lépett fel, másnap pedig már nem tudott velünk élőben játszani, mert ment Amerikába. Rajta kívül még olyan embereket kellett összehangolni, akik egy évben egy hetet turnéznak, és a bolygó másik felén élnek, meg akik két évre előre be vannak táblázva, úgyhogy nagy szerencsénk volt, és közel négy év után sikerült ezt a felállást összeverbuválni

– mesélt Pándi a felvételekről.

Thurston legutóbbi szólóalbuma, a Best Day tavaly októberben jelent meg. Borítóján egy az édesanyjáról készült fotó látható, amit az apja készített róla 1940 körül, amikor épp borzasztóan szerelmes volt belé. Csakúgy mint Moore is mostanság – legalábbis ezt mondja magáról. Ezzel az anyaggal érkezik most Budapestre is, méghozzá olyan kísérőzenészek társaságában, mint a My Bloody Valentine és a Primal Scream basszusgitárosa, Debbie Googe, illetve a Sonic Youth dobosa, Steve Shelley.

Ez az álomzenekarom

– mondta Moore a jelenlegi felállásról, akikkel pár napja a Primavera Sound fesztiválon adott egészen kiváló koncertet.

Thurston Moore-t és álomzenekarát szerda este nyolctól lehet megnézni az A38 Hajón.