Pénteken egész egyszerűen megtelt a Volt, a teltházasnak tűnő embertömeg már-már egy latin-amerikai majális élhetetlenségét idézte. Nem véletlenül, hiszen a szervezőknek sikerült egy napra rakni egy rakás olyan zenekart, amikre több ezer ember kíváncsi külön-külön is. Most azt hagyjuk, hogy ez jó vagy sem.

Vágod, azért lép fel korábban a Motörhead, mert David Guetta zeneileg többet tett le az asztalra.

- mondja ezt erős iróniával egy farmerdzsekis Hell's Angels-klón, mire erős csúszással megérkezünk a Motörhead-koncert közepébe. Lemmy konkrétan csak akkor lép el a mikrofontól, amikor épp levonul a színpadról, egyébként az egész koncertet olyan pózban tölti, mintha hozzáragasztották volna a deszkákhoz.  Idén 40 éves Motörheaddel kapcsolatban fölösleges nagyobb elemzésekbe bocsátkozni. Mondhatnám, hogy szegény Lemmyt a legutóbbi szigetes fellépése után után valószínűleg már megint utoljáta láttam fellépni, vagy akár azt, hogy éneklés helyett már csak elhalt dörmögést nyom a színpadon, és baromi jól jön neki, amikor Mikkey Dee fogja magát, és egy eszetlenül kemény dobszólóba kezd. Erre Pándi Balázs kolléga annyit mondott, hogy

akinek ezzel baja van, az múzeumba se járjon.

Baromi kíváncsi lettem volna, hogy a több tucat Kemény motorosok-statiszta vajon mit érezhetett, amikor az Ace of Spades után a Parov Stelar lépett fel a színpadra, akik ismét bebizonyították, hogy még úgyis simán nagyszínpados produkció, hogy évente két-háromszor lépnek fel Magyarországon, és alapvetően balkáni, klezmer és szving zenék alá pakolnak egyszerű négynegyedes alapokat. A formula baromira működik, mert ehhez a zenéhez aztán tényleg nem kell semmilyen ízlésbeli preferencia, kortól, nemtől és kulturális igénytől függetlenül tud mozogni erre bárki.

Persze ez hatványozottan igaz David Guettára, a modernkori Bank Dance Hall-zene francia hercegére, a dropok koronázatlan királyára, az előremixelt élő fellépések földi helytartójára. Guetta az Guetta, ugyebár, vagyis minden szinten garantált

• a prosztó
• a tahó
• a proli
• és a suttyó

Dehát ezzel semmi baj nincs, teljesen okés dolog 2015-ben Alice Deejaytől a Better Off Alone-nal (aminek a másfél milliós Youtube-videójátnaná, hogy egy magyar töltötte fel) kezdeni, hiszen csak most kezd felnőni az a generáció, akiknek semmit sem mondd már a Buffalo-cipő, DJ Sterbinszky, vagy azok az évek, amikor a fradisták meccs után a Népligetbe jártak E-klubosokat verni. Szóval az egész magyarság tartozik Guettának, hogy nem hagyja ezt a kultúrálisan meghatározó időszakot csak úgy elveszni. A Mesteren egyébként látszik, hogy mindkét kezét a magyar könnyűzene ütőerén tartja, hiszen DJ Voksán "Flower" Virág után ő is ledobta az utóbbi évek legmenőbb kokainhimnuszát a közönségre, majd egy kis futballhangulatot is keltett egy kötelező Seven Nation Army-feldolgozással. Jó, persze a Titanium sem maradhatott el, de a legnagyobb bumm - és itt kérném Panyi Szabolcs kollégát, hogy ne olvasson tovább - egy jó kis Oasis-átdolgozás volt, hiszen a Wonderwall még a világ legbutább remixében is olyan jól működik, hogy csak úgy repkedtek a levegőbe a felfújható gumitárgyak. A Császár végül Bárány Attila előtt is tisztelgett egyet, amolyan jó kis hangerő le-fel húzogatás kíséretében köszönte meg a hálás magyar közönségnek, hogy erre a szarra ennyien kíváncsiak.

A csurig telt, ezért beengedés-korlátozásra kényszerülő VIP-bejárat előtt toporogva a nyakunkba szakadt még egy Punnany Massif-fellépés, amire a nyakamat tenném, hogy az első 20 perce tökéletesen megegyezett a múlt hét vasárnapi várkertes koncert dallistájával, csak itt a srácok a Való világ Ganxsta Zolee-feldolgozásában végre kimondták hangosan, hogy

és igazából ennél többre én nem is vágyhattam már, ezért minden idők leglakosságibb Volt-napját a részemről le is zártam.