A Balaton Sound ma már egyértelműen azoknak a fesztiválja, akik visszasírják a Hajógyári-szigetet és tényleg semmi más nem érdekli őket, csak hogy le lehessen venni már azt az átkozott pólót legalább félezer ember szeme láttára. Pedig induláskor a Balaton Sound egy kifejezetten izgalmas, menő eseménynek számított, ami végre felfedezte a lehetőséget a Balatonban.

Összeszedtük a fesztivál legzavaróbb pillanatait.

Állandó kántálás a koncerteken

Azt hiszem ezt a baromságot a rengeteg belga, holland és francia fesztiválozó hozta magával 1-2 éve. Annyi a lényege, hogy szóljon igazábó bármilyen zene, a közönség vad éééééé-óóóóóózásba kezd, hogy az se halljon semmit a szettből, aki tényleg a zenéért jött a színpadhoz. A Seven Nation Army üvöltése már fel sem tűnik, azt már a focidrukkerek is nyomják, és itt is általában szünetekben szokták. De ezt az ééééé-óóóózást már tényleg be kéne fejezni.

Nagyon Fontos Személy szeretnék lenni

Az idei Volt fesztiválon láttam először olyat, hogy a VIP-részbe egy idő után egyszerűen nem engedték be az embereket, mert megtelt. Végülis miért ne lehetne Magyarország a 10 millió Nagyon Fontos Személy országa, nemde? A Balaton Soundon ez hatványozottan igaz, hiszen itt még az Orbán család is hajlamos feltűnni, miközben csak kapkodjuk a fejünket a mindenhonnan előbukkanó NB I.-es labdarúgók láttán. Az ember persze úgy működik, hogy ahová nem engedik be, oda biztosan be akar jutni. A probléma csak annyi, hogy állítólag a beengedőlányok pénzért engednek át embereket a bejáraton és a saját szememmel néztem végig, ahogy egy nagyobb társaságot két pacsi-puszi után gond nélkül engednek be a biztonságiak. Ebben igazából az a legviccesebb, hogy a VIP semmivel sem több vagy kevesebb, mint a Balaton Sound bármelyik pontja. Ugyanúgy fizetni kell a piáért, ugyanúgy sokan vannak, csak könnyebb eljutni a vécéhez, az értékmegőrzőhöz és a zárható sminkszobákhoz, amikben vastagon áll a por, de nem az erős szél miatt.

Nonstop szelfizés

Alapvetően senkit nem érdekel, ha valaki épp magát fotózza a naplementében. Az viszont már tényleg brutális, hogy a pusztítanivaló szelfibotok óta ez a műfaj eljutott a 2.0-ás állapotba, amikor is már nem is maga az élmény számít, hanem az állítólagos élmény mások orra alá dörgölése. Csak azért hoznék létre átmeneti fesztiválbörtönt, hogy a fellépőnek háttal állva szelfizőket odazárhassam azok mellé, akik a hatalmas #fesztiválfeeling közepette simán kiverik az emberek kezéből a sört, a szemét, a veséjét.

Vödrös piák

A külföldiek imádják, hogy 5000 forintért három felest beleöntenek egy vödör jégbe, hiszen mekkora dili már. Ezzel mindössze két probléma van:

• a pultnál állás ideje lazán megháromszorozódik, amikor valaki egy vödör mojitót kér
• a dobozos sör mellett lesz egy új nehéz tárgy, amit lazán a közönség közé dobhatnak, ha épp ezt hozza a YOLO

Ugyanazt a hat ember klónozták 50 ezres példányszámban

A #festivalfeelingben az ember pár órára úgy érezheti, hogy valamiféle vad közösséghez tartozik. Ezért még nem is annyira meglepő, hogy 5-6 fős csoportok egyenruhában korzóznak a parton, vagy kentaurra gyúrt testépítőlányok feszítenek ugyanabban a neonsárga bodyban. Az viszont tényleg egészen megdöbbentő, hogy alig pár nap alatt meg lehet állapítani miből áll össze az átlagos Sound-fiú és Sound-lány:

Fiúk

• Aviátor-napszemüveg
• kézben tartott bimbovillantó atléta
• közepesen szálkásra gyúrt test
• combközépig érő fürdőgatya
• tangapapucs
• bónuszként pedig maori meg más törzsi tetkók

Mivel ezek a srácok hajlamosak ugyanazzal a mozgással sétálni (két zárójelet formázó „félfeszítő” kéztartás, orrnyeregre engedett napszemüveg mögötti fürkészés, seggszájra hasonlító álmosoly), sokszor az az érzése támadhat az embernek, hogy a Hajógyárin valószínűleg klónozó labort is tartottak.

Lányok

• Aviátor-napszemüveg
• fejpánt vagy fejkendő vagy virágos füzér
• melltartóvillantó atléta
• gyomorig húzott rövidnadrág rojtosra szaggatva
• tornacipő
• bónuszként pedig valailyen életbölcsesség vagy római szám tetoválva a comb fölé

Hiába tűnhet úgy, hogy azért  nők jobban figyelnek arra, hogy legalább kicsit kitűnjenek, valójában 3-4-5 fős csoportokba verődve pontosan úgy néznek ki.

Zenébe belepofázó DJ-k

Nem hittem volna, hogy valaha ezt a sort leírom:

De tényleg, egészen elképesztő, hogy annyi év szakadva röhögés után már nem csak a disznóvágó aftereken, hanem a Balaton Sound nagyszínpadán is belepofázik a DJ a zenébe. Mit belepofázik, szabályosan leállítja a zenét, hogy kivehetetlen akcentussal magyarázzon valami olyasmit, hogy hű de jó a közönség, mennyire klassz hely ez a Budapest és egyébként is, put your fucking hands in the air.

Borzalmasan nem vicces feliratos pólók

Mindig is érdekelt, hogy vajon mennyire sikeresek azok a férfiak, akik egy tömegeseményre olyan feliratú pólóban jönnek, hogy

Hello baby, sex?

Egy részről nem tudom elképzelni, hogy létezik bármilyen nemű ember, aki egy ilyen pólót látva azonnal közösülni akarna az illetővel. Más részről baromi jól jellemzi a ruha hordóját is, hiszen ezzel voltaképpen magára írta, hogy bizony neki külön felirattal kell jelezni, hogy szereti az anális szexet, mert egyébként túl beszari ahhoz, hogy egyáltalán a vécés nénit leszólítsa. Az már csak hab a tortán, amikor még helyesírási hiba is van a pólón.

Rabit

@sparkiebeatnik által közzétett fénykép, 2015. Júl 10., 09:51 PDT

Sehol sincs csönd

Néha jól esik két pumpálás, három veretés, két és fél csapatás és egy csipetnyi baszatás között leülni valahova, és kicsit beszélgetni. A Balaton Soundon erre szinte esély sincs, mert mindenhol kötelezően bömböltetik a zenét. Esküszöm, én több helyen is megpróbáltam, a legrosszabb az óriás virágokkal dekorált területen volt, ahol konkrétan négy különböző helyről döngött a fülembe négy különböző zene, hogy egy pillanatra se fogjam fel miről beszél a haver. A parton talán egy fokkal jobb, de ott meg a partmenti bódék ad hoc lemezlovagjai gondoskodnak arról, hogy az első romantikus csók egy fiatal pár között mindenképpen a "Suck My Dick, Sucky My Motherfuckin' Dick"-refrénre történjen meg.

Csak üvöltve lehet kommunikálni

Az állandó hangzavar miatt annyira nem meglepő, hogy üvölteni kell, az már sokkal inkább, hogy akkor is, amikor mondjuk pont nem szól semmi. Például az utcán a Sound felé sétálva lehet látni, ahogy az egymástól 30 centire sétálgató izomhegyek között a következő párbeszéd zajlik:

- Mivaaaaaan??!?!?
- Most hívott a Dani, gecc, még mindig szétbaszva fekszik valahol.
- Nem mondod bazmeg!!!
- De geci, atom durva, én is olyan rottyon voltam, hogy hű.
- Vááááá gecccccci, mekkoraaaaa!!

És mindezt tényleg olyan hangerővel, mintha Pintér Attila tanítaná a vonalvédekezést a Siketek SC-nek.

A zene tök ugyanolyan mindenhol

Ez persze erős túlzás, mert azért lehet találni olyan színpadokat vagy kisebb helyszíneket, ahol valami csodával határos módon nem a huszonnyolcadik németalföldi Bárány Attila DJ-zik. A nagyszínpad azonban tényleg olyan, hogy igazából bárki játszhatna, háttal állva az istennek nem mondaná meg senki, hogy ez most épp Tiesto, Hardwell, vagy a Józsa Sanyika Balatonszéplakról. 

Magukat produkáló rajongók

Az ééééé-óóóóóózásnál csak egy irritálóbb jelenség van a Soundon, ami igazából bármelyik fesztiválra igaz: a fellépő figyelmét minden áron felhívni próbáló fesztiválozó. A nyakba ülő lányok látványa régóta megszokott, ahogy az orrunk előtt zászlót lengető külföldiekkel sem lehet nagyon mit kezdeni. Az viszont már a prosztóság csúcsa, amikor a földről felszedett gumijárólapra konkrétan feláll valaki, és addig integet két méterrel a tömeg felett, ameddig az épp koncertet adni próbáló előadó végre feladja, és legalább egy fél biccentéssel jelzi, hogy

Oké, haver, nagyon ügyes vagy, most már húzz a fenébe, légyszi.

A haver meg örömében lezuhan a járólapról, lehetőleg 160 centis lányok nyakába, hogy ne csak ő vihessen haza maradandó élményt.

Az élet álcsászárai

A Balaton Soundra nyugodtan lehet mondani, hogy amolyan kocsikulcs-pörgetős esemény, ahová rengeteg 40 közeli férfi már alapból úgy megy, hogy seggére ver egy tanár éves fizetésének. Ha a vödrös piák kivárása idegesítő, akkor az elsőre öt mojitót, majd másodjára még ötöt, majd még két Proseccót, és a végén még egy Jégert is kirendelő látványgengszter maga a sátánpestis. Az pedig már tényleg a bravúrok bravúrja, hogy a közel 20 ezer forintos számlát látva az addig legalább négy embernyi helyett elfoglaló nagymenő kijelenti, hogy hát ő ezt nem fizeti ki, hiszen ez mennyire drága már, és feldúlva elviharzik a helyszínről. Csak reménykedni tudok benne, hogy egyszer akad egy tökös csapos, aki beállítja őket mosogatni hátra, derekukra kötve a hamisított Gucci-melegítőt.