Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMIlyen volt idén a Művészetek Völgye
További Stenk cikkek
Furcsa egy nyár az idei, hiszen egyre-másra dőlnek be a fesztiválok. Elmaradt a PAFE, ismét bedőlt a Hegyalja, nemrég hasonló történt a Balatonpark elnevezésű eseménnyel és a C+ fesztivál környékén sincs minden rendben. Ezzel szemben az évekig nyűglődő, állandó finanszírozási gondokkal küzdő Művészetek Völgye rég volt ennyire rendben. Összegyűjtöttük tapasztalatainkat az idei fesztiválról.
Ahogy azt az interjúnkban Oszkó Péter szervező is jelezte, a több évtizedes múlttal rendelkező fesztiválnak muszáj valamennyire megújulnia és követni a mostani fiatalok ízlését ahhoz, hogy még legalább 25 évig működhessen. Ennek köszönhetően olyan programok is voltak idén, amikre évekkel korábban nem igazán volt példa.
Az például elég fontos, hogy a nagyobb fesztiválokhoz hasonlóan idén is akadt legalább egy tucat ismertebb zenekar (Kiscsillag, Wellhello, Hiperkarma), akik alapvetően minden nagyobb zenei eseményen ott vannak. Ez nem csak azért fontos, hogy minél többen vegyenek belépőt, hanem a jövőre nézve is, hogy más együttesek is lássák, Kapolcsra most nagyon érdemes lemenni. Emellé csak bónusz, hogy a mainstream közeli előadók mellett kisebb, kevésbé ismert, feltörekvő produkciók is helyet kaptak, mint mondjuk a Passed, a Fran Palermo vagy a Csaknekedkislány. Hosszútávon csak jót tehet a fesztiválnak, ha kisebb kaliberű együttesekből egyre több lép fel, ezzel akár egy kisebb, városi közeget is megmozgatva. Az különösen örvendetes, hogy a korábbiakhoz képest nem húzták le a zenét éjfélkor, ami segített abban, hogy hajnalban ne csak az egyszerű lerészegedés jelentse a nap utolsó programlehetőségét.
Miközben egyrészről dicséretes, hogy már csak három település tartja a fesztivált, de még így is elfordulhat az, hogy Taliándörögd, de még inkább Vigántpetend nappal szinte teljesen elhagyatott a nyüzsgő Kapolcshoz képest. Dörögd legalább éjszaka izgalmas, köszönhetően az idén reaktivált Klastrom helyszínnek, de hiába telepítették ki a látványos Hello Wood Falut Vigántpetendre, sajnos a fesztivál nagy részén csak lézengtek ott az emberek, legyen szó egésznapos house buliról vagy csak egy szimpla koncertről. Kár érte, mert hiába ez volt az egyik leglátványosabb helyszín, Vigántpetend évek óta a legkevésbé látogatottabb település a fesztiválon, és ennek köszönhetően sajnos sok izgalmas program fulladt érdektelenségbe.
Ezzel szemben Kapolcs jobb, mint valaha. A Blue sPot-színpad új, jobb helyre költözött, ezzel lett egy igazi nagyszínpados helyszíne a településnek. A Design Terminál helyszíne baromi jól ki lett találva, ahogy idén minden eddiginél változatosabb programok voltak a különböző udvarokban, különösen a Gólyában, ami a Művészetek Völgyét újra felfedező fiataloknak a központja lehet a jövőben. Úgy tűnhet, hogy egyre inkább Kapolcsra összpontosul minden fontosabb helyszín, de az idei tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a fesztiválozóknak nem feltétlenül kell több egy darab központi településnél.
Azt még a végére érdemes megjegyezni, hogy valószínűleg ezen a fesztiválon dolgoztak a legkedvesebb, legnormálisabb biztonságiak, itt lehet a legszokatlanabb ételekkel és italokkal találkozni az egész magyar fesztiválpiacon, és azok után, hogy tavaly a nagy kézműves mániából pont a kézműves söröket hiányoltam, idén szinte mindenhol csak kézműves söröket lehetett kapni, méghozzá egyáltalán nem drágán. Vigántpetenden például volt olyan típusú, aminek négy decije mindössze négyszáz forintba került. Ennyiért sehol a belvárosban sem lehet, nemhogy spéci sört kapni, de valószínűleg még Arany Ászokot sem.