Anna hároméves, lelkesen hintázik, homokozik az apukájával, néha meg a fenekét rázza, az Irie Maffia beszűrődő koncertzajára. Nemrég ébredt a délutáni alvásból, kiválóan pihent az édesanyja szerint, és alig várja, hogy a kemping többi gyerekével játsszon. „Nem érdeklik a nyelvi hátrányok, teljesen jól elvan a többiekkel, mondjuk fogalmam sincs, hogy értenek szót” – mondja az ukrán Anasztaszija, aki férjével, tinédzser öccsével és Annával jött a Szigetre, egész héten kint lesznek a családi kempingben.

Ez a harmadik év, hogy külön területet kerítenek körbe a 14 év alatti gyerekkel érkező szülőknek a Szigeten, a csúszdás játszótér melletti kisjátszótér körül most közel harminc család fesztiválozik. Csak egy magyar család van köztük, a többiek németek, hollandok, de britekkel és bolgárokkal is találkoztunk. A családi kempingnek saját fürdőkonténere, mikrohullámú sütője van, és több nyelven beszélő animátorok dolgoznak, akiknek az a feladatuk, hogy játsszanak a gyerekekkel.

„A családi kempinget nem szabad összetéveszteni egy gyerekmegőrzővel. Azt szeretnénk elérni, és az előző években működött is, hogy a családok összeszoknak, szeretnek együtt lenni, és adott esetben egymás gyerekeit is felügyelik” – mondta Horváth Veronika, aki a családi kempingért felelős szervező.

A Szigeten egyébként nincsen kifejezetten gyerekeknek szánt program, ami a tömeget, a port és a zajt tekintve nem is annyira furcsa, de a felnőtteknek ajánlottak közül van egy pár (viszonylag kevés), ami a gyerekeket is érdekelheti. Ilyen az utcaszínház, a tűzzsonglőr-előadás vagy a cirkuszi sátor. Én már jártam kint kisgyerekkel, és ő is iszonyatosan élvezte a sokadalmat, a vigyorgó tömeget – igaz, csak pár órára maradt.

A 13 éves Arthur húgával és édesanyjával érkezett Németországból a kempingbe, ő épp a Youtube-ot bújja, Alt-J-számokat hallgat. Az édesanyja, Silke utoljára a gyerekei születése előtt volt fesztiválon. „Végre olyan nagyok lettek, hogy el mertem velük indulni. Ők ismerik a dj-ket, ők ajánlják nekem az előadókat is, együtt szoktunk kimenni a koncertekre” – mondja. A legjobban az ukrán család tud bulizni, mert Anasztaszija tinédzser öccse is velük jött, így három felnőtt jut a kislányra.

A legkisebb gyerek a családi részen a nyolc hónapos Sophie. Egy szál pelenkában békésen üldögél a rekkenő hőségben az árnyas fák alá állított sátor előtt, és csak az zökkenti ki a nyugalmából rövid időre, hogy négyéves testvére egy tigrisugrással leteríti. Német édesanyja nem engedi, hogy Sophie-t lefotózzuk, azt viszont elmondja, különösebben nem aggódtak sokat azon, hogy nekivágjanak a csecsemővel az egész hetes bulikának. Voltak már korábban is itt, még gyerekek nélkül, és most úgy döntöttek, megpróbálják velük is. Napközben fürödtek a strandon, megnézték a divatbemutatókat, esténként a férjével felváltva maradnak a sátorban a gyerekekkel, akiknek csinos zajszűrő fülhallgatójuk is van. Este 11-kor látjuk újra az apukát, Sophie rá van kötve egy hordozóban és alszik, a másik kislány kókadtan sétálgat.

Kisgyerekes szülők körében végzett körkérdésem eredménye kettős: az egyik csoport  szerint a gyerekes fesztiválozásnál nincs kúlabb dolog a világon, a másik szerint a gyerekgyilkossággal egyenértékű. Az igazság, mint mindig, valahol a kettő között van. Egy egész hetes kempingezés a hőségriadóban önmagában kényelmetlennek tűnik gyerekkel, de a kicsik igazából totál rugalmas lények, és a meleg is inkább a felnőtteket szokta zavarni. A közös fesztiválozás a szülőknek mindenképpen megadja a lehetőséget, hogy valamennyit visszakapjanak a gyerek előtti életükből, és legalább felváltva csapathassanak a koncerteken.