Ahhoz képest, hogy két évvel ezelőtt hirtelen mindenki temetni kezdte a Szigetet, a fesztivál nemcsak talpra állt, de talán jobb formában is van, mint valaha. 2013-ban alig 360 ezren voltak a fesztiválon, és veszteséges is lett a Sziget, míg 2014-ben 415 ezren váltottak jegyet, és sikerült is nyereséget termelni, és jóval több magyarral lehetett találkozni, mint a korábbi években. Ez a trend idén is folytatódott: idén is nyereséggel zártak, és több mint 440 ezer jegyet adtak el. Úgyhogy a kőkemény hét végén fogtuk magunkat, és összevetettük a legklasszabb dolgokat a legidegesítőbb baromságokkal.

Pozitív

Az idei fellépőlista

A többi európai fesztivállal összevetve egyáltalán nincs okunk szégyenkezésre. A Kings of Leon bárhol főfellépő, de mellé még olyanok csatlakoztak, mint a Florence and the Machine, a Foals, a Kasabian, a Tyler The Creator, a Jungle, az Interpol, a Marina and the Diamonds, a The Horrors, az Alt-J, a Gaslight Anthem vagy Robbie Williams. Nem feltétlenül kell kedvelni az említett előadókat, de az itt felsorolt nevek headlinerek a patinás belga Pukkelpopon is. Arról nem is beszélve, hogy még a Colosseum késő esti sávjába is befértek olyan nevek, akik máskor külön bulival teltházaznak Budapesten. Alig vagy egyáltalán nem voltak viszont feltörekvő bandák, de ebben a fesztivál sosem volt túl erős.

Sokan voltunk, de csak nagyon ritkán alakult ki tömegnyomor

Tavaly iszonyatos tumultus alakult többek között annak is köszönhetően, hogy megszüntették a Party Arénát, így az utolsó nagyszínpados program végeztével jobb híján mindenki az egész éjjel üzemelő A38 felé vette az irányt. A belga Stromae előtt már-már életveszélyes állapotok alakultak ki, az egész 2014-es eseményen képtelenség volt a főúton közlekedni esténként. Idén ezt úgy oldották meg, hogy bővítették a Sziget területét, átforgatták a Nagyszínpadot, más útvonalakat találtak ki és visszahozták a Party Arénát is. A telt házas napokon így is lezárták az A38 sátrat: pénteken a Dropkick Murphys bulija alatt volt nyomorgás, vasárnap a Milky Chance-re menekültek a fesztiválozók az eső elől, akár úgy is, hogy felfeszítik a sátor oldalát. 

A hőségriadóban isteni ötlet volt a Sziget Beach

Konkrétan a legutolsó nap legutolsó pillanataira kellett várni, hogy végre jöjjön valami kiadós eső a Szigetre, addig hat és fél napon át simán 35-40 fok között volt a hőmérséklet, és éjszaka is meleg volt, a felhevült A38 sátorról nem is beszélve, amit a közepén elhelyezett italpult hűtői csak tovább fűtöttek. Éppen ezért volt jó, hogy az elmúlt évhez hasonlóan kialakítottak egy kis strandot az északi részen, ahol ugyan úszkálni nem lehet, de nyakig pont be lehet ülni hűsölni az egyébként meglepően hideg Dunába. Ráadásul a Cökxpon helyszín átköltözésével rögtön a Sziget egyik leghangulatosabb területe lett, tele másnaposan egymáson heverő emberekkel, békés zenével, folyóparttal és ami ilyenkor a legfontosabb: hűsítő árnyékkal.

Szép a Sziget

Valószínűleg egész Európában nem fordítanak annyi figyelmet egy fesztivál megjelenésére, mint a Szigeten. A skandináv fesztiválokon (de még Csehországban is) leraknak három színpadot a mező közepére, aztán mehet a tapicskolás három napon át - ez a Szigetre egyáltalán nem igaz. Tényleg baromi jól néz ki az a rengeteg lampion a fákon, a véletlenszerűen elhelyezett szobrok, a különlegesen kialakított kisebb színpadok környéke, vagy maga az egész Colosseum. El sem tudom képzelni, mekkora élmény lehet valakinek életében először kimenni a Szigetre, tele is van az Instagram az esernyős úton készült képekkel és az izzósoros szelfikkel. 

Színházat és cirkuszt a népnek! 

Könnyen hihetnénk, hogy ezek csak olyan töltelék események, amikre a kutya sem kíváncsi, de jól mutatnak az elszámoláskor meg a nyilatkozatokban, hogy milyen fontos kulturális missziót tölt be a Sziget, de egy hét alatt egyszer sem láttam olyat, hogy ne több száz ember álljon a Fuerza Bruta előadása előtti kígyózó sorban. Bőven van annyi érdeklődő a Szigeten, hogy elférjen több kisebb társulat mindenféle látványos előadása, főleg nappal, amikor nagyon nem is lehet mit csinálni a Szigeten.

Hidegkomlós sör

Isten áldja a nevét annak, aki kitalálta, hogy idén lehessen hidegkomlós Drehert is inni a Szigeten, így végre nem Overdose lefagyasztott vizeletmintájára hasonlított a sör, amit inni lehetett. Hasonlóképpen jó döntés, hogy 0,75-ös ásványvizet is árultak, ugyan 370 forintért, de legalább két és fél decivel több vízzel lehetett ezután feltölteni a palackokat azoknak, akik sima csapvizet vettek magukhoz a kutaknál. És idén már nem adtak kötelező 500 forintos szemeteszsákot a fesztiválkártyához sem.

Negatív

Sziget 2015 = Mad Max 4

Gerendai Károly sem tagadta az Indexnek, hogy nagy volt idén a por. Szerinte a hőség és a szárazság is nehezítette a helyzetet, csütörtökre ellocsolták az egész fesztiválra tervezett pormegkötő anyagot, ami az országban is kifogyott, úgyhogy külföldről próbálták pótolni. A hét elején a locsolást sem vitték túlzásba, pénteken húztak bele abba, hogy vízzel enyhítsék az elviselhetetlen porfelleget. A por is tipikusan olyan dolog, ami a szalonspicc beállta után már nem olyan zavaró, de a por még egy ekkora területen sem leküzdhetetlen ellenség, jövőre jobban oda kellene rá figyelni, mint ahogy idén tették. 

Nagyon kevés kút és csapvíz, pénzért árult jég

Pont az iszonyatos hőség és a por miatt lett volna fontos, hogy ne csak a zuhanyzóknál legyen csap, illetve a Hajógyári-szigeten egyébként is fellelhető kutaknál lehessen ivóvízhez jutni, hanem lehetőleg minden olyan helyen, ahol rendszeresen nagy a tömeg. Minden kútnál és csapnál iszonyatos sor állt, hiszen az emberek minden létező módon hűtötték magukat, vizezték a ruháikat, hajukat, feltöltötték a készleteiket. Néhány helyen pedig pénzért (egy euróért) árultak egy pohár jeget, ami szintén olyan dolog, ami hosszú távon sem a vendéglátósoknak, sem a szervezőknek nem lehet érdeke.

A vízpermetből sosem elég

Az egyik taxis pont arról mesélt, hogy már szerdán, a rendezvény harmadik napján ki kellett vinnie a reptérre egy holland lányt, mert egyszerűen nem bírta a meleget, és folyamatosan rosszul volt. Az biztos, hogy a délután négykor a tűző napra felállított nagyszínpadnál a négy kötélnyi vízpermetező kevésnek bizonyult, főleg hogy már a kora délutáni programokon is rengetegen voltak, akikre nem jutott a permetből, a legnépszerűbb helyszínek mindig azok voltak, ahol feltűnt a locsolóautó. 

Minek üvölt a zene mindenhol? És ahol meg üvöltenie kéne, ott miért nem üvölt?

Az egyik legalapabb vendéglátós húzás, hogy kiraknak a pult mellé egy nagy hangfalat és úgy tesznek, mintha ott is akkora buli lenne, mint a Menő Brit Énekesnő koncertjén a nagyszínpadon. Az igazság viszont az, hogy ezzel tönkrevágják a nappali pihenést, ellehetetlenítik a kommunikációt a pultosokkal, és az agyatlan veretés bizony behallatszódhat más koncertekre. Ez különösen igaz arra az olasz helyre a nagyszínpadtól balra, amit a pultosok valamiféle Sakáltanyának szántak, és lazán bömböltették a zenét a koncertek alatt is. 

Ez különösen szomorú, ha összevetjük az A38 sátor hangosításával, ami idén is kritikán aluli volt. Az éneket nem lehetett kivenni, sokszor a basszus is hiányzott, vagy szimplán csak a hangerő, aminek köszönhetően már a tizedik sorban simán lehetett trécselni a haverral arról, hogy a béna Diósgyőr megint milyen csúnyán kikapott. Évek óta gondok vannak a sátor vödörhangzásával, talán tényleg ez a maximum, amit ki lehet hozni a helyzetből, de kevés szomorúbb dolog létezik, mint egy basszusmentes Tyler, The Creator koncert.

EDM-huszárok a nagyszínpadon

Gerendai az Indexnek is elmondta: hosszútávú célja a Sziget legendássá tétele úgy, hogy már rég nem koncerteket, hanem élményt árulnak. Nem francia skáért meg német reggae-ért jönnek ide a százezrek, hanem tényleg azért a hangulatért és infrastruktúráért, amit nyugatabbra nem kapnak meg. És hát olcsóbb is, na. Pont ezért nem illik bele ebbe a gondolatmenetbe a kötelező EDM-janik futtatása. Arra tényleg ott van a Balaton Sound, ahol idén már nem is volt szinte tisztességes fellépő. Iszonyatos pénzkidobás 100-200 ezer eurókat fizetni valakinek, aki még rendesen keverni sem tud. Az End Show már csak hab a tortán: egy tűzijáték ugyanolyan hatásos tud lenni egy Mika, egy Faithless vagy egy Prodigy-koncerten, ahol azért annál több történik, minthogy a fellépő szelfiket lő a közönséggel. 

Közlekedési káosz Óbudán

Óriási fogás volt a Sziget részéről Robbie Williams, meg is telt hétfőn este fullra a Sziget. Ki is csinálta előbb csak Óbudát, majd az egész alsó rakparton keresztül támadva az egész várost. A Sziget bejáratánál ugyanis lezárják a Jégtörő utcát, a forgalmat a Mozaik utcára terelik, aminek szintén elég alacsony az áteresztő képessége. Később arra is rájöttek, hogy nem a Margit hídnál kell visszafordítani az autókat, hanem már jóval korábban, így legalább a taxik beértek Óbudára, és nem alakult ki lincshangulat a drosztoknál. Különösen veszélyes volt látni, ahogyan a HÉV-megállóhoz való sorban állást megunva sokan egyszerűen elkezdtek az Árpád-híd felé sétálni az alsó rakparton, ahol alig pár centire zúgtak el mellettük az autósok.

Röhejesen túlméretezett VIP-részleg

A VIP-ben nem az a jó, hogy az ember bármikor belefuthat a magyar királyi család valamelyik saját lábán álló tagjába, hanem mert ott van elég ülőhely, kisebb a sor, tisztábbak a vécék és a fesztiválkártya feltöltése sem vesz túl sok időt igénybe. Idén majdnem háromszorosára növelték a helyet, így létrejött egy fesztivál a fesztiválban, külön DJ-kkel, rendezvényekkel, és asztalfoglalással, ahova információink szerint 30 ezer forint / üveg ital áron lehetett hozzájutni az asztalokhoz, szigorúan csak cégeknek. Pedig a hatalmas mérethez képest egyáltalán nem volt ülőhely, így minden kétszer annyi addig tartott, mint a fesztiválon kívül bárhol. Az ülőhelyek hiánya egyébként az egész fesztiválon probléma volt, volt olyan rész, ahol több food truckot raktak le, mint mondjuk asztalt. Ez a poros, dzsuvás, tűzforró Szigeten sokszor egészen messzire el kellett sétálni, hogy legalább egy farönkre vagy egy kiszuperált gumiabroncsra le tudjon ülni megenni azt a nyamvadt hotdogot.