James Bond-főcímdalt írni egyszerre hálás feladat és rettentő stresszes meló, legalábbis ezt nyilatkozta Sam Smith, a Writings on the Wall című szám írója, akinek nem sokkal ezelőtt megjelent szerzeménye iránt olyan óriási az érdeklődés, hogy a Bond-frachise történetében először a a dal akár a Billboard-lista első helyén is debütálhat. Korábban egyébként Smith tagadta, hogy részt vett a dal megírásában, akkoriban a világsajtó biztosra vette, hogy végül Ellie Goulding lesz az előadó/zeneszerző, de ez csak porhintés volt, ami mostanában oly’ jellemző a Bond-filmek zenéjét övező titkolózásra. Azt például én sem tudtam, hogy amikor valakit felkérnek egy ilyen feladatra, csak annyit árulnak el neki, hogy az új Bond-filmhez kell megírni, de semmit nem mondanak el a tartalmáról, nincsenek megkötéseik sem szövegben, sem témában, csak egy: a film címe szerepeljen a szövegben.
A négyszeres Grammy-díjas Smith saját bevallása szerint 20 perc alatt írta meg a Writings on the Wall-t, ami nagy klasszikusok sorába lép be, és teszi bizonyos szempontból halhatatlanná a 23 éves angol előadót. A dal a Smith-re jellemző ballada, rengeteg falzettel és nagyívű hegedűfutamokkal, emelkedett hangulatú refrénnel és kicsit True Detective-es hangulattal, de az letagadhatatlan, hogy egyértelmű Bond-nóta, méltó a nagy elődökhöz. Hogy aztán a nagyközönségnek mennyire jön be, azt nem tudhatom, de nincsen ilyen poszt lista nélkül, így következzen a nekem legkedvesebb öt Bond-főcímdal, menőségi sorrendben.
Messze a legstílusosabb főcím az újkori Bond-filmek egyik legjobbikához. Cornell zseniálisan énekel, de hát ezt már a Soundgardenben is tudtuk róla.
Én ma nem tudnék olyan női előadót mondani, akit szívesebben hallgatnék, mint Adele-t, a hangja rém érdekes és különleges, az a nóta pedig annyira tipikusan Bond-főcímdal, hogy két taktusból is fel lehet ismerni.
Azok a fúvósok! Az a gitár! Lulu dögös hangja meg felettük!
Zseniális hang, nagyszerű popnóta, olyan refrénnel, amit nem tudsz kiverni a fejedből. És Jimmy Fia Krisztián is bepróbálta!
Elejétől a végéig tökéletes, nem csoda, hogy a motívumait szinte minden ezután következő Bond-nótában lelopták.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
