Ha Lionel Richie azonnal elkezd viccelődni valakivel, ha csak szóba kerül, akkor azért elérhetett valamit. Az 1983-as Hello énekese rögtön elkezdett tréfálkozni Adele legújabb, történetesen Hello című dala miatt, pedig biztos a sikerére is irigy. A 2015-ös Hello ugyanis megdöntötte Taylor Swift rekordját, és az egy nap alatti legnagyobb nézettséget érte el a Youtube-on a 27,7 millió megtekintésével. Swift 20,1 millióval kullog utána, Nicki Minajnak is 19,6 milliónál állt meg az anakondája. Öt nappal később a Hello már 108 milliónál tart.

És nem ez volt az egyetlen rekordja a Hellónak: 24 óra alatt nagyjából 200 ezer ember bökött rá a Shazam nevű zenefelismerő applikációra, hogy megtudja, pontosan mi is szól. A BBC szerint két lehetőség van: vagy ennyi ember nem ismerte fel Adele hangját, vagy ennyien nyomtak rá, hogy azonnal megvásárolják.

Nem mintha Adele-nak, vagyis Adele Laurie Blue Adkinsnek szüksége lenne ilyen elismerésekre, hogy jól érezze magát. A 2011-ben megjelent 21 című lemez a modern angol popzene egyik legnagyobb sikere volt. Ha visszafogottan akarok beszélni, akkor is legalább három bombasláger jött arról az albumról: a Rolling in the Deep, a Set Fire to the Rain és a fél világot zokogásra késztető Someone Like You. Egy évvel később ő énekelhette a Skyfallt, az azonos című Bond-film betétdalát, ami szintén letarolta a világot. Az életének fontos éveiről elnevezett albumainak sorában pedig most novemberben fog következni a 25, ami Adele saját bevallása szerint már nem az a szakítós-szívtépős album lesz, mint az előző 21 volt. Ezt egyébként egy interjúban mondta el az i-D-nek, ami szokatlanul ritka gesztus tőle, két lemez között inkább csendben eltűnik, és dolgozik a következőn. Ritkán tweetel, pedig lassan már a személyi mellé adnak minden nagykorú angol szórakoztatóipari dolgozónak egy kötelező Twitter-kvótát.

Az interjúban egyébként nagyon szuperül átjön, hogy miféle teremtés is Adele valójában: a Tottenhamben, London külvárosában felnőtt énekesnő nem az a fajta, aki a BBC-angolt beszélné. Nem érdeklik a külsőségek, a legfontosabb dolog az életében jelenleg a hároméves gyereke, és a Hello klipjének forgatása közben a legkeményebb feladat nem az volt, hogy zokognia kellett (állítása szerint elég volt erre a számra gondolnia), hanem az, hogy a québeci helyszín miatt távol kellett lennie tőle.

Apropó videoklip: Adele új számát nem más filmesítette meg, mint az egyik legtehetségesebb kanadai filmes, Xavier Dolan (Mommy, Tom a farmon), ő meg egy elég öntörvényű alak. A Hello például IMAX-kamerákkal készült, ami kicsit érhetetlen, hiszen a világ nagy része nem fogja hatalmas íves vásznakon nézni a klipet, hanem inkább a Youtube-ot választja (van rá jelenleg 108 millió bizonyítékom erre), másrészt meg a videó egyáltalán nem indokolja ezt a technológiai csinnadrattát. A nagyobb része abból áll, hogy Adele drámaian énekel erdőn-mezőn, az állításaival ellentétben egy szakítás miatt. Mondjuk a vastag sminkje és a bundája passzol Dolan filmjeihez, amiből a legutóbbi Mommy olyan volt, mintha Almodóvar-filmográfiájából kivágták volna az összes ordibálós részt.

Másrészt pedig kisebb felfordulást okozott az interneten, hogy Adele és barátja (akit a Drótból ismerhető Tristan Wilds játszik) a klipben kihajthatós telefonokat használnak. Ez egy kosztümös klip 2002-ből? Vagy ők ketten drogdílerek? Egyszerűen nem szeretik az okostelefonokat? Persze nyilván mindenki tudja, hogy az internet privilegizált világán kívül azért még nincsen mindenkinek olyan telefonja, amit hajtogatás helyett végigsimítani kell, de a rendező Dolannak mégis elő kellett állnia a farbával, és egy kicsit magyarázkodnia. Őt nagyon szokta zavarni az, amikor egy filmben megjelenik egy konkrét termék, szerinte a történet ellen dolgozik, ha megjelenik valamiben egy Iphone vagy egy Toyota, mert ezzel rögtön olyan, mintha reklámot készítene. Dolan szerint a klip arról szól, hogy valaki felhívja a múltját, a múlthoz pedig a flip phone és a vonalas, tárcsázós telefon illik. Az meg a magánvéleményem, hogy az is biztos segített, hogy egy Iphone-t nem lehet olyan drámaian letenni, mint egy pár ezres mobilt összecsukni.

Adele a már emlegetett i-D-es interjúban többet is elárul a pár hét múlva megjelenő albumáról: azt már én is mondtam, hogy nem szakítós lesz (bár a Hello kicsit ellentmond ennek), hiszen 25 éves korában már nem úgy érezte magát, mint 21 évesen. A számokba bedolgozott a Rolling in the Deepet is készítő Paul Epworth producer, illetve Adele kihalászta a viszonylagos ismeretségből Tobias Jesso Jr.-t, azt az énekest, akit csak pár zenebuzi ismert, mielőtt az énekesnő kirakta volna a Hollywood című számát. Szerepelni fog a lemezen Ariel Rechtshaid producer is, aki már olyanokkal dolgozott együtt, a teljesség igénye nélkül, mint Sky Ferreira vagy a Vampire Weekend. És a 25-re sikerült berántani Max Martint, aki a kilencvenes évek óta az egyik legkeményebb slágergyáros az iparban, Britney Spearstől kezdve Celine Dionon át Katy Perryig ő volt a producere azoknak a számoknak, amiket tinik ordibálnak a buszok hátsó ülésén.

Adele az interjúban beszél arról is, hogy milyen érzés volt megnézni az Amy Winehouse elcseszett életéről szóló Amy című dokumentumfilmet, amit kicsit nehezen viselt, mert a maga módján már meggyászolta a 27 éves korában meghalt énekesnőt. A temetői jelenetektől megint kiborult, de a filmbe bevágott hangüzeneteket már soknak érezte, olyan érzése volt, mintha betolakodna a család magánéletébe.

És mi a következő Adele-nek? Először is november 2-án előad egy egyórás, élő koncertet a BBC-nek, aztán repül az Egyesült Államokba, hogy november 21-én, egy nappal a 25 megjelenése után szerepeljen a Saturday Night Live-ban Matthew McConaughey mellett. Nem rossz egy olyan embertől, aki saját bevallása szerint frászt kapott, amikor az Aranyglóbuszon valakinek megrázta a kezét, és az az ember „George kibaszott Clooney” volt.

De aztán senki se legyen mérges, ha kiderül, hogy 2015 inkább Grimes éve lesz.