A már említett kezén Farkasnak ma a „Kalyi Jag” felirat olvasható, ami cigány nyelven fekete tüzet jelent. Az énekes az édesapja oldaláról roma, de mint mondja, családja soha nem tartotta a cigány tradíciókat. Mégis, etnikai gyökerei annyira fontosak neki, hogy metálzenéjének is fontos részét képezik. A tetoválásával azonos című Kalyi Jag lemez a kedvence az összes eddigi saját közül, és az Ektomorf-számokban gyakran szerepelnek cigányos zenei motívumok, intrók. Habár Farkas a saját bevallása szerint nem igazán hallgat cigányzenét, a cigány zenészekkel kísért magyar nótáról meg egyenesen azt mondja, hogy „na, az a halálom”, az identitása egyfajta küldetéstudattal is párosul. Ez pedig a legfrissebb, október 20-án bemutatott Ektomorf-videoklipben is erős, aminek Holocaust a címe, és Auschwitzban forgatták egy részét.

Cigány holokauszt, groove metal

A klipre nagyon sokan kíváncsiak, a Youtube-premiert követő első két hétben több mint hetvenezren látták. A témaválasztás nem véletlen: a tavalyi holokauszt-emlékév legalább annyira hatott rá a szám írásakor, mint az, hogy édesapja gyakran mesélt neki a nagyapjáról, akit a holokauszt idején cigánysága miatt erőszakkal akartak haláltáborba hurcolni, de végül elszállítása előtt megszökött a helyi romákat és zsidókat összegyűjtő mezőkovácsházi házból.

Első körben témaválasztása, másodsorban pedig refrénje miatt a szám élesen két táborra bontja a közönségét. Az Ektomorf zenészei azt mondják, ha nincs konfrontáció, és kimondatlanul maradnak dolgok, az a további konfliktusok melegágya lehet. Ez Farkas Zolinál abszolút érvényes a személyes kapcsolataiban is: lobbanékony természete gyerekkora óta kíséri, aminek a forrása szerinte az az eset, amikor ötéves korában agyhártyagyulladást kapott. Későn diagnosztizálták, és nem sokon múlt az élete. Mikor kiengedték, az orvos annyit mondott a szülőknek, hogy készüljenek fel, hogy Zoli az átlagtól ingerlékenyebb és türelmetlenebb lesz.

A könyvéből egy nehezen alkalmazkodó, hirtelen haragú kívülálló képe rajzolódik ki, de a személyes találkozón ez már inkább csak egy jól hangzó, sztereotipikus metálos imidzsnek tűnik, mert egy felelősség- és küldetéstudatos profit látunk, aki mindenáron véghez viszi, amit elképzelt, de közben nem veszi idegesítően komolyan önmagát. A próba alatt teljesen jól látszik, hogy egyfajta törzsfőnökként tekintenek rá a többiek, aki nem vasszigorral és üvöltözéssel tartja össze a csapatot, hanem bizalommal és elfogadással. Egységes csapat benyomását keltik a zenélés és az azon kívül eltöltött idő alatt egyaránt.

Elfogadó metálos

Ma Magyarországon ritka, hogy egy roma sztár ilyen szinten felvállalja és művészetének ilyen szintjeibe emelje be származását, talán éppen a közönség esetleges negatív véleményei miatt. Farkas viszont annak ellenére következetes ebben, hogy közönsége nem minden tagjának jön be. „Előfordult, hogy visszavitték a lemezt a boltba, hogy ez a cigány szar nem kell, meg egy koncerten a Pecsában meg is dobáltak minket” – meséli, a friss Holocaust videoklip alatti (döntően lelkes és támogató) kommentek között pedig van jó pár olyan is, hogy „Igazi büdös cigány vagy! Hát a véredet nem tudod meg tagadni retkes!!!!!!”, vagy „dögölj meg te szarevő cigány”.

„Ez van, ők általánosítanak, én miért csináljam ugyanazt? Lepereg rólam. Azt mondják, hogy na szép, a zsidókat védi a metálos cigány. De nem érdekel, csak a jót nézem. Észre sem veszik azt, hogy a negatív szarságokkal is csak előre visznek. 24-25 éves koromban nagyon bántott, ha bántottak, de most, hogy elmúltam negyven, ez már nem érdekel. Tudom, hogy mit értem el” – ezt a mezőkovácsházi Lidlben meséli, ahová elkísértük elemet venni a torzítópedálba (és gyorsan kellett, mert folyamatosan próbál a zenekarral). Nemrég az öt leghíresebb mezőkovácsházi ember közé választották, és a közöny és előítéletesség ellen küzdő Hősök tere projektben is részt vett, ottani előadásában az útkeresésről, kirekesztettségről és befogadásról is beszélt.

Mert Farkas tényleg azt gondolja, hogy az emberek képesek megváltozni. Ennek elég ékes bizonyítéka, hogy

A látogatásunk legszürreálisabb pontja talán az volt, amikor Schrottner Tamás, a gitáros nyíltan és őszintén mesélt sok éven át tartó szkinhedmúltjáról, és hogy gyerekkorában gyakran került konfliktusba cigány gyerekekkel. Ebből eredezteti, hogy elég hamar Szekszárd egyik leghírhedtebb szkinhed csoportjában találta magát, majd aztán az Út és Cél szkinhed zenekar gitáros énekeseként másfél év felfüggesztett börtönbütetést is kapott közösség elleni izgatásért. Múltjával már rég felszámolt, tetoválásait átvarratta, és most évek óta a roma frontember mellett zenél.

Kitaszítottan a világhírig

Farkas és a könyv szerzője, Kiss László a kötet alcímének azt adták, hogy Kitaszítottan a világhírig. Az énekes azt mondja, hiszi, hogy a sikereinek egy jelentős részét annak köszönheti, hogy a gyerekként és tinédzserként a sötétebb bőrszíne miatt kapott osztást erővé kovácsolta. És hogy csak azért is meg akarta mutatni. A negatív cigány sztereotípiákat sem adja semennyire, a könyvében megírt élettörténete a keményen dolgozó, a helyi közösségben nagyra becsült szülők, a tanulmányokban ugyan rosszul teljesítő, de az iskolát szerető diák története, aki eltántoríthatatlan a céljaitól, még akkor is, ha a tanárok nem mindig értékelik szép osztályzatokkal a lelkesedést. „Énekből mindig kettes voltam. Jöttek Kodállyal, de mondtam, hogy sajnos engem ez nem érdekel. Az Iron Maiden, az igen” – írja.

Egészen korai gyerekkorában szippantotta be a metál, amikor Cece nevű haverjához átszökött a tiltás ellenére és ott egy idősebbekből álló társaságba csöppent. Rögtön megalapította az iskolában a három főből álló Metal Fan Clubot, aminek a tagjai délutánonként ültek össze az udvaron, hogy kazettákat cseréljenek vagy hogy eldöntsék, melyik Metal Hammer cikket ragasszák ki az iskola faliújságának sarkába, ahol bérelt helyük volt.

A Death Royal néven alakult Ektomorf első hangszerparkja egy házi készítésű akusztikus gitár volt, amiből barkácsmódszerekkel csikartak ki torzított hangokat. A dobokat először egy olajoshordóval és két faággal imitálta az akkori dobos Ternován Csaba, akinek a hangszerparkja jelentősen akkor bővült, amikor egy MÉH-telepről beszereztek a hordó mellé egy rozsdás tűzoltódobot. Mi sem mutatja jobban az elszántságot, mint hogy ennyire mélyről és ilyen elszigeteltségből sikerült magukat a világ legnagyobb metálfesztiváljaira beküzdeni magukat.

Nem volt egyszerű

A váltás persze nem egyik napról a másikra következett be. Az eredetileg húsipari szakmunkásban végzett, polgári szolgálatos Farkas egy kórházban helyezkedett el, ahol a szolgálat után is maradt. Aztán amikor egy beteg a kezei között halt meg, akkor besokallt és rájött, hogy ő ezt nem tudja tovább csinálni. Ekkor kapcsoltak rá ezerrel a zenekarra is, amit egészen addig munka mellett, szabadidejükben vittek, amíg nem jött egy lehetőség az akkori menedzserükön keresztül, hogy Németországban játsszanak pár koncertet. Akkoriban a zenekar megélhetését a fellépésekből bejövő minimális pénzek jelentették, ezekből vásárolták a legalapvetőbb élelmiszereket maguknak. A folyamatos éhezést néha megtörte, amikor Zoli testvére, az akkoriban basszusgitáros posztot betöltő Csaba elment utcazenélni, és össze tudott szedni pár extra eurót. Ilyenkor már hazafelé menet telefonált, hogy készüljenek, grillcsirke lesz vacsorára.

Az Ektomorf életében a legnagyobb lépést az jelentette, amikor a német Summer Breeze fesztivál szervezője rátalált a zenekar Kalyi Jag lemezére, amin először vegyítették a modern és groove-os metált cigány kultúrkörből származó motívumokkal, és egy klubfellépés után el is hívta őket a fesztiválra. Ott először játszottak közel tízezer ember előtt, a koncert után le is szerződtek a szervező kiadójához. Onnan a metál szubkultúra egyik legnagyobb kiadójához, a Nuclear Blasthoz igazoltak, és tulajdonképpen azóta töretlen a zenekar sikere. A frissen megjelent Agressor lemez bemutató turnéja jelenleg is folyik.

A metálzenészeket a tudatlan laikusok kőkemény, érzelemmentes állatoknak képzelik, és nagyon meglepődnének, ha az együttessel eltöltenének egy napot, ahogy mi is tettük a mezőkovácsházi városszélen. Mert bár elsősorban külföldön koncerteznek, az együttes minden tagja másik városban lakik (Hódmezővásárhelyen, Békéscsabán, Budapesten és Szekszárdon), de amikor dolgoznak, mindenki az énekes mezőkovácsházi szülőházába költözik, és a garázsból átalakított próbateremben munkálkodik a hörgéseken és tökéletesíti a rasztapörgetést. Kivéve délután egy és fél három között, ugyanis a ház történetesen a mezőkovácsházi óvoda mellé épült, és még a thrash metalosoknak is fontos a gyerekek békés alvása.

Ha nem akar lemaradni a legfrissebb zenei hírekről, kövesse a Stenket a Facebookon!