Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Az már kiderült, hogy milyen külföldi albumokat tartottuk 2015 legjobbjainak, de emellett idén is folyamatosan figyeltük a hazai megjelenéseket, premiereztettük, hallgattuk őket, úgyhogy így az év végén megpróbáltuk összeszedni, hogy melyik volt az a húsz magyar megjelenés, amit magunkkal viszünk az új évbe is. Az mindenesetre látszik, hogy a tavalyi év nem csak egy kivétel volt, hanem tényleg érdemes sokkal nagyobb figyelmet fordítani a feltörekvő hazai produkciókra.
Itthon nem kifejezetten hálás téma nyugatabbra is kifejezetten rétegnek számító műfajba kezdeni, a Spark the Hawknak mégis sikerült csinálnia egy remek indie folk albumot idén. Gazdagon hangszerelt számok, egyszerű, mégis könnyen érthető dalszövegek és egy olyan atmoszféra, mintha ezt a lemezt kifejezetten egy kalandos utazáshoz írták volna.
Baromi nehéz lehet debreceni zenekarnak lenni, hiszen ameddig létezik a Tankcsapda, addig a város rockzenéjét mindig velük fogják azonosítani. Pedig a Nyolcadikosoknak köszönhetően idén kiderült, hogy az ország keleti felében is érzik a kertvárosi punkot. Nem csak érzik, de élik is, mert a Témazáró lazán 2015 egyik legjobb bemutatkozása, tele dühös, zajos, igazi középosztálybeli punk haraggal.
Helyhiány miatt nem fért fel minden a húszas listánkra, ezért összedobtunk egy Spotify-playlistet az idei magyar albumokon szereplő szerintünk legjobb dalokból. Páran kimaradtak, mert nem töltötték fel a zenéjüket Spotifyra, ők így jártak.
Valami nagyon mocorog a hazai énekes-dalszerző vonalon, mert tavaly Zanzinger nagylemezét szerettük nagyon, idén pedig kiadótársa, Upor András rakott le egy figyelemreméltó kiadványt. Egyrészről van benne némi őserő, ami az igazán vad blueshoz szinte elengedhetetlen, másrészről viszont a lágyabb számok olyanok, mintha egy idősebb amerikai farmer mesélne arról, milyen volt a '30-as években tűző napsütésben dolgozni az ohiói földeken.
Több szempontból is szerelmesek vagyunk a Panel Surfersbe. Tatabányai zenekarként ezt a zenekarnevet választani alapból menőség. Aztán elnevezni az egyik számukat egy GTA: San Andreasban használt cheatről (hesoyam) dupla akkora menőség. Az pedig tényleg már csak a menőség csúcsa, hogy a semmiből kiadnak egy szédületes noise/garázs/szörf punk hibridet, ami le sem tagadhatná Amerika nyugati partjának aktuális gitárhőseit, mint Ty Segall vagy John Dwyer a Thee Oh Seesből. Ha egyszer lesz egy fiam, tuti azt szeretném, hogy ilyen zenekarban játszon.
A Parazol most épp a Beatles-korszakát éli, ezt a harmadik nagylemezükön is érezni lehet. Sikerült a saját kis beatrock formulájukat a harmadik alkalomra tökéletesre fejleszteni és bebizonyítani, hogy még bőven akad muníció a nagy elődök hangzásában. Azonban ha legközelebb valami meredekebbet csinálnak, akkor ezen a listán garantáltan magasabban végeznek.
Le se tagadhatná a No Eves a Queens of the Stone Age hatását, de azért ilyen együttesből elég sok van itthon. Nekik viszont sikerült az, ami a legtöbb hasonszőrű együttesnek nem, vagyis nem az esztelen varacskolás, hanem az ötletes dalszerzésre került a hangsúly. Bemutatkozó anyagnak kifejezetten érett EP-nek számít a Hypnotize and Paralyze és már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy merre indulnak ezután a jövőben.
Bőven akadt még idei megjelenés, amik mellett kár lenne szó nélkül elmenni, ezért amolyan vigaszágon, de itt még felsorolunk párat. Ezek egyáltalán nem rosszak, sőt, csak idén úgy éreztük, voltak náluk jobbak.
Mongooz and the Magnet: Mongooz Juice
Nagyon feel good, könnyed rock and roll, ami még keresi a saját hangzását, de a kellő energia már megvan hozzá.
Sallai Laci új zenekarával kicsit elmozdul a kertvárosi punktól és magyarul (!) énekel.
A bizonyíték, hogy lehet ötletesen, mindenféle modorosságot kerülve kombinálni a kortárs költészetet a kortárs popzenével. Egyedi Peti nagyon kitett magáért.
Még mindig az egyetlen lakosságilag is népszerű zenekar, ami képes albumról albumra megújulni és feszegetni a saját határait.
Run Over Dogs: Cold Sweat of Lust
Az egyik legjobb hangzású magyar rockzenekar, akiknek már tényleg csak annyi kéne, hogy írjanak egyszer egy tökös slágert.
Zombi megint ledobott egy EP-nyi nagyon morcos basszusbombát.
A lemez címe elég találó, de hát minden zenekarnak mindig az első demója a legjobb.
Ha valaki kicsit visszanyúlna a magyar alter hőskorszakához, akkor próbálkozzon meg az idei Elefánt-albummal.
A Gustave Tigerben éneklő Szurcsik Erika szólólemeze.
Yank leült zenét csinálni egy videójátékhoz, majd a videójáték alkalmazkodott a zenéjéhez.
Ennél dühösebb metált nem hallottunk idén.
Házi barkácsblues félúton a Black Keys és a tradicionális delta blues között.
Az idei év egyik meglepetés bemutatkozása.
Ha Magyarország indie folk nagyhatalom lenne, akkor a Morzsa Records biztosan ott lenne a kormányzásban.
Teljes biztonsággal állítjuk, hogy kevés náluk jobb zenekar lehet most itthon hallani élőben. (Igen, ez egy 2014-es lemez, de mivel decemberi, ezért kivételt tettünk.)
Központ Elhárítási Terror: Turós
Egy újabb bizonyíték arra, hogy Orbán Viktor kormánya mennyire jót tett a társadalomkritikus punkzene feléledésének.
A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan után a Liza, a rókatünder filmzenéje is egészen lenyűgöző, köszönhetően Tövisházi Ambrusnak.
Idén nem jutott hely a listán a metálnak, de legközelebb talán a Kőszívű Emberi Fiai áll hozzá. Van itt minden, amit a túl sokat szmokizó metálosok preferálnak a doomtól a sludge-on át a stonerig, mégsem neveznénk metálnak. Egészen súlyos, végtagokat letépő riffek, a távolból előbukkanó vészjósló ének és itt-ott nagyon klassz keleti motívumok, amik kissé tájidegennek hatnak az ilyen zenénél, itt mégis működik. A zenekar azóta háromfősre bővült, kiegészülve plusz egy dobbal-gitárral, hogy tényleg még a szart is kizúzzák az emberből élőben.
Kevesen gondolták volna, hogy a Middlemist Red váratlan felfutása elindít valamit a hazai gitárzenében is, és itthon is sikk lesz pszichedelikus rockot csinálni, ha már a Tame Impalát ma már lazán sorolhatjuk a tíz legfontosabb aktuális zenekar közé. A 18 meghallgatása után ugyanaz az érzés fogott el minket, mint amikor először elénk került a Middlemist Red első EP-je. Kik ezek? Honnan jött ez? Miért ennyire jó? Hol voltatok eddig, srácok?
Valamilyen szinten a Biebers egy tipikus bezzeg formáció. Bezzeg Puskás Petinek sikerült újra feltalálnia magát és egy olyan produkciót lerakni, ami után már tényleg csak a bulvárlapoknak kell exmegasztárosként hivatkozni rá. Persze vannak más volt tehetségkutatósok, akik a lakossági zenétől és a falunapoktól elfordulva valami mással próbálkoztak, de a Biebers az egyetlen, ami úgy tudott pop maradni, hogy közben egyáltalán nem vérciki, sőt, kifejezetten dögös.
Őrült nagyot ment idén a juke és a footwork, valószínűleg túl sokat nem kell várni arra, hogy majd felfedezzék maguknak a műfajt a katyperryk és a justinbieberek is. Itthon viszont ennek az egyik zászlóvivője Gryllus Ábris, aki nem csak egy remek kislemezt adott ki a műfajon belül, a TWUN c. számához készült videót a klipszemlén is díjazták és lazán 2015 legjobb magyar klipjei közé kell sorolni.
Azért az jelent valamit, ha az ember szerepel Warp-, Ministry of Sound- vagy Café Del Mar-kiadványokon, így nem véletlen, hogy Gelka idei nagylemeze az utóbbi évek legerősebb downtempo albuma és talán azt se túlzás állítani, hogy ez nem csak a magyar piacra, hanem a nemzetközire is értendő. Nem lennénk meglepve, ha Gelka a jövőben még több külföldi figyelmet kapna, mert van miért.
Régóta nem készült annyira kemény, nyers, hiteles társadalomkritika a zenében, mint az a négyzenekaros összefogás, aminek az Orbán népe lett az eredménye. Pándi Balázst idézném itt, miszerint "a punk ugyanakkora sikersztori mint amekkora bukás. Sikersztori abban az értelemben, hogy minden falat ledöntött közönség és zenész között és azt hirdette, hogy mindenki lehet zenész. A bukás része pedig az, hogy tényleg az összes utolsó faszból is zenész lett. Az Orbán népének legfőbb üzenete, hogy telefonlóbálás helyett, lehet ezt így is. Kritikusan, nyersen és hitelesen."
Szinte felüdülés ennyi angolszász zene után belefutni egy olyan zenekarba, ami a régi magyar underground értelmiségi dalszerzését kombinálja modern gitárzenével. Csepella Olivérben minden megvan, hogy egyszer kultikus frontemberré váljon, a Csaknekedkislány pedig hosszú távon meghatározó együttes legyen a magyar nyelvű dalokat író zenekarok között. Most komolyan, ki ne szeretne dalokat hallani momés lányokról, falábú nőkről és balatoni házibulikról?
Klág Dávid azt írta, hogy MYGL lemeze egy Gold Panda+Hó Márton mashup, de a Giraffage- és a Slow Magic-hasonlat is megállja helyét. Pedig igazából nehéz konkrétan bármihez is párosítani, ami egy alapvetően elektronikus album esetében már önmagában is bravúr.
Régóta figyeljük már a Fran Palermót, akik tényleg már csak pár lépésre vannak attól, hogy országosan is ismertek legyenek. Elég meghallgatni az idei nagylemezüket, hogy leessen, ehhez hasonló formáció nem igazán létezik itthon. Mintha egy indie banda filmzenéket játszana, annyira sokféle hatás érezhető rajtuk, de ezt úgy teszik, hogy egy pillanatig se menjen át bazári ócskaságba.
Kicsit igazságtalan lett volna, ha Sztaniszláv Bendarzsevszkij kétszer is szerepel a listán, de amellett sem lehet elmenni, hogy mind a Stas, mind a MRBL néven kiadott lemeze nyolcast kapott tőlünk idén. Előbbi hozta a védjegyévé váló trópusi, global bass hangzást, utóbbi viszont egy kifejezetten kísérletező hanganyag tele olyan ötletekkel, amik nehezen szoríthatók konkrét műfaji leírásba. Már pedig ha valakinek sikerül egy évben kétszer is valami figyelemreméltót alkotni, annak bérelt helye van minden év végi toplistán.
Így teljesüljön minden vágyunk, mint annak idején a Puma Danger esetében. Az első EP-jükkel már tavaly befértek a legjobb 20-ba, de akkor még kicsit úgy éreztük, hogy egy rendes stúdió jót tenne a számoknak. Erre tessék, megjelenik a Sun Pitcher, 2015 legjobb magyar pszichedelikus rock albuma, ami végre úgy is szól, ahogy egy ilyen típusú megjelenésnek minimum illik.
Ismételni kell magunkat, mert a Dope Calypso esete is nagyban hasonlít a Puma Dangerhöz. A tavalyi első megjelenésük egész jó volt, de lehetett érezni rajta, hogy ennél azért bőven több van bennük. De még mennyire, a 12 szám túlnyomó többsége instant punksláger tele remek gitártémákkal és még az is kiderült, hogy a volt kollapsos Sarkadi Miki egész vállalható énekes. Ha létezne itthon a világzenén kívül más könnyűzenei exportiroda, akkor biztosan a Dope Calypsót küldenénk ki külföldre.
Borzasztó nehéz dolgunk volt, mert két 10/10-es album közül kellett valahogy eldönteni, hogy végül melyiké legyen az első hely. Végül egy hajszállal maradt csak alul az Amoeba, akiknek tényleg sikerült egy annyira izgalmas funklemezt felvenni, hogy az simán megállná a helyét bármelyik Brainfeeder-kiadványon. Ha esetleg Flying Lotus valamiért olvasná ezt a cikket, akkor legyen olyan szíves és fedezze fel magának a srácokat.
Ha egyszer megkérdeznek valakit mondjuk 2074-ben, hogy melyik magyar előadó tudta legjobban megfogni az ezredfordulós generáció hangulatát, akkor válasznak elég megmutatni ezt az albumot. Egyszerűen jó látni, hogyan változott Szabó Benedek rálátása a világra az idei és az előző albumhoz képest, hogy mennyire képes bármelyik mai magyar huszonéves azonosulni a dalok szövegével, amik pont annyira nem bonyolultak, hogy ne váljon modoros pöcsfejkedéssé egy idő után. Szabó Benedek lassan nemzeti kincs és az ilyeneket illik vitrinben tartani, hogy mindenki láthassa, hallhassa.
Már maga az a tény lenyűgöző, hogy van Magyarországon annyi synthwave producer, hogy össze lehessen állítani a zenéjükből egy 18 számos válogatást, de ami még ennél is szebb, hogy milyen indokból jött létre ez a remek kiadvány. A lemez digitális eladásából járó bevételét egy az egyben felajánlották egy Maya nevű kislánynak, aki egy nagyon ritka betegségben, neuroblasztómában, azaz idegrendszeri daganatos betegségben szenved. Az összegyűlt pénzt az előadók a kezelésére és gyógyítására fordították. Amellett, hogy tényleg fantasztikus válogatásról van szó, még mindig bárki megvásárolhatja a Bandcampen keresztül, ráadásul tetszőleges összegért, vagyis annyi pénzzel támogatja Maya felépülését, amit megfelelőnek érez. Az év megjelenései közül így kétségkívül a magyar synthwave producerek (Lazerpunk, Neon Droid, 80 Strange Robots, és még sokan mások) kapják a legjobb arcoknak járó különdíjat.
Ha nem akar lemaradni a legfrissebb zenei hírekről, kövesse a Stenket a Facebookon!
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
