A Super Bowl nem csak azért a világ egyik legfontosabb sporteseménye, mert eldől, ki a legjobb NFL-csapat, hanem a félidei show miatt is. Ennek óriási hagyománya van Amerikában, a Rolling Stonestól a The Who-ig egy rakás híres zenekar és énekes fellépett már a döntő nagyszünetében. Az elmúlt években az NFL kicsit hanyagolta a rockzenét a popsztárok miatt, idén viszont úgy érezték, hogy a Coldplay és Beyoncé párosa tökéletes kombináció lesz. Nem volt az.

• Madonna
• Bruno Mars
• Black Eyed Peas
• Beyoncé
• Katy Perry

2015 és 2011 között ez az öt név volt az öt főfellépő, de persze mindegyikhez felugrott valami alkalmi fellépő. Előtte 2010-ben volt a The Who, a 2000-es években Bruce Springsteen, Tom Petty, a Rolling Stones vagy Paul McCartney is fellépett. Elég régóta sír is mindenki, hogy miért kellett változtatni, miért nem lehet egy AC/DC-t elhozni mondjuk. Az érv mindig az, hogy az amerikai foci mérkőzéseken a bejátszott zenék általában régi klasszikus rockdalok, és ez a műfaj jobban is illik az egymással gladiátorként küzdő hatalmas férfiak sportjához.

Talán ezért is gondolta úgy az NFL, hogy a Coldplay jó ötlet lesz. Igazi brit stadionrock, amit lehet összeölelkezve énekelni, nagyokat hullámozni rá meg elérzékenyülni, amikor Chris Martin leül a zongorához. A frontember az elmúlt 20 év leglátványosabb show-ját ígérte a koncert előtt, de ehhez képest a legmaradandóbb emlék az egészből, hogy volt pofájuk kihagyni a fellépésből a tavalyi Super Bowl abszolút sztárját, Bal Cápát.

Helyette a Coldplay valami hippi utópiának kinéző színpadon lépett fel olyan ruhában, mintha valaki magyar mintákat akart volna a ruhájukra varrni, de a sok LSD miatt elakadt az élénk színeknél. Ahogy az lenni szokott, itt is egy zanzásított életművel kombinált namedroppingolás ment, vagyis egy dal sem ment le végig, cserébe csak úgy taposták egymást a vendégfellépők. Alig melegedett be a Coldplay a Viva La Vidával - amiben a dobos egészen nevetséges dolgokat csinált a háttérben - egyszer csak megjelent a talpig bőrbe bújtatott Bruno Mars egy rakás más táncossal, és az Uptown Funk c. slágerrel. A dalt szerző Mark Ronson DJ-ként tűnt fel, de igazából ő sem hitte el, hogy tényleg csinál valamit abban a hat másodpercben.

Aztán végre jött Beyoncé, méghozzá Michael Jackson ikonikus ruhájának női változatával, de sokáig őt sem lehetett rendesen hallani, ahogy az elején a Coldplayt sem. Végül az egyik tánclépésbe majdnem belebukó Beyoncé Martinnal és Marssal kiegészülve fejezte be azt a számot, ami egy ideig a Crazy In Love-nak tűnt, de végül a Single Ladies lett belőle.

Természetesen ha Coldplay, akkor a Clocks kihagyhatatlan és ha már a fél világ ezt a dalt használja minden megható videós montázs aláfestésének, akkor az NFL is a zongorás dalra vágott össze egy emlékeztetőt a korábbi halftime show-król. Ez pont arra jó volt, hogy az emberek kicsit csorgathassák a nyálukat a színpadon rohangáló Mick Jaggerre, miközben jogosan merült fel bennük, hogy a mi a francért kell erőltetni Bruno Marst és Beyoncét, ha kettő, illetve három éve ők voltak a főfellépők.

Bocsánat, de ez már állati unalmas

Miközben két támadás között a Thunderstruck vagy a Blitzkrieg Bop üvölt a hangfalakból, a nézők hatodik éve kénytelenek elviselni, hogy az NFL promóciós eseményt kreált a félidei koncertekből. Nem véletlenül a Super Bowl hetén jött ki Beyoncé új száma is. Senki nem fog a helyéről felpattanva Crazy In Love-ot énekelni, ahogy az Uptown Funkra sem locsolják a sört egymásra az emberek a helyszínen. De ez már nagyon régi sirám, amit az NFL egyszerűen nem akar tudomásul venni.

Persze látszólag mindenki kitett magáért, de régóta csak arról szól az NFL halftime show, hogy minél ismertebb prémium popsztár képes legyen még több hype-ot generálni. Aminek persze semmi értelme, hiszen a Super Bowl így is a világ legnézettebb sporteseménye a vébédöntő mellett. Ez a tendencia valószínűleg nem változik a közeljövőben, és igazából tényleg csak annak lehet örülni, ha Justin Timberlake "véletlenül" letépi Janet Jackson egyik mellét vagy Katy Perry cápának öltözött táncosa elfelejti a koreográfiát. Utóbbi pont ezért volt ezerszer szórakoztatóbb, mert pár pillanatig tényleg úgy tűnt, hogy legalább annyira őszinte a produkció, mint utána a két csapat összecsapása. Idén ilyen egyáltalán nem volt, csak sztárparádé, giccs, erőltetett szeretetcunami és némi Michael Jackson-idézés.