Ha a Prodigy egy konkrét ember lenne, akkor már biztosan megkapta volna a magyar állampolgárságot, annyiszor lépett fel fel Magyarországon. Mert egyszerűen a Prodigy zenéje pontosan ide való. Nem túl bonyolult, jó hangos, nem kell nagyon tökölni a dalszövegekkel és nagyjából mindenki érti.

Mivel már legalább 4-5 Prodigy-koncerten voltam, bátorkodtam egy nappal előtte összeállítani egy külön Prodigy-bingót, hogy kiderülhessen, mennyire ismétli önmagát a brit zenekar.

Ehhez képest a szombati Prodigy ugyan nem volt vízválasztó vagy hú de innovatív, de az idei kissé szegényes nagyszínpados felhozatalhoz képest kifejezetten erős bulit csaptak. Nem is jött össze végül a bingó.

Nyilván összejött volna vízszintesen az öt X, ha az autóbuszuk defektje miatt nem kerül hajnali fél egyre a Prodigy-koncert, így a slayeresek valószínűleg már olyan messze voltak éjfélkor a nagyszínpadtól, amilyen messze csak lehet.

Pedig sokáig úgy tűnt, hogy valami nagy para lesz, mert az ötnapos tikkadó hőség után egyszer csak leszakadt az ég és olyan kövér villámok cikáztak a nagyszínpad mögött, mintha apokalipszis lenne. A porból és homokból hamar sárdagasztás lett, de ez egyáltalán nem zavarta az iszonyatos tömeget. Aztán megjött a Prodigy, és felrobbant minden.

Már a Volton is sztenderd lett, hogy egy szál emberek dj-znek a nagyszínpadon, de mégis érezhető a különbség, amikor egy rendes zenekar játszik. Pedig az újkori Prodigy akár egy szimpla dj-szett is lehetne, de ezt a tört ütemű tánczenét ezerszer jobb ugráló, nyelvet öltő, táncoló emberektől hallgatni, mint egy sima DJ-től. Ez leginkább az újabb számokra igaz, mert azért a Firestarter, a Breath vagy a Smack My Bitch Up bárhol, bármikor működik egy fesztiválközegben. Pláne ha a dropokat nem egy keverővel tolják le, hanem egy dobos veri szét a hangszereit izomból, ahogy azt történt a Prodigyn is.

Nyilván vicces azon röhögni, hogy a Prodigy minden évben fellép valahol itthon, de azt hozzá kell tenni, hogy kevés ennél fesztiválkompatibilisebb együttes létezik most a piacon. A Volton is érezni lehetett, hogy a mostani generációt egyszerűen jobban leköti egy kiadós veretés, és hát a sima laikusok is könnyebben azonosulnak az elektronikus zenével, mint valami öreg metálosokkal. Márpedig a Prodigy egyszerre elektronika és kicsit gitárzene is, szóval kevés nyertesebb formula létezik ennél egy olyan erős identitás nélküli fesztiválra, mint például a Volt.

Szóval a Prodigy valószínűleg még évekig nálunk fog pörögni, mert egyelőre senki nem tud még ennél is alkalmasabb felállást egy fesztiválra.