A  maga 47 ezres early bird hetijegyével a Balaton Sound prémiumfesztiválnak számít, Magyarországon mindenképp, hiszen elég magas a belépési küszöb. Főleg ahhoz, hogy öt napon keresztül az egyetlen program a bulizás legyen. Pláne úgy, hogy eközben átlagosan még egyszer annyit elköltenek a fesztiválozók, mint amennyit kifizettek a bérletért. De a Balaton Sounddal egy időben, mindössze néhány kilométerre Zamárditól zajlott egy teljesen másik prémiumfesztivál is: a Samsara. 

Mitől lesz prémium egy pszichedelikus jógafesztivál?

A Siófok-Töreki mellett rendezett második európai Samsara Fesztiválra már 28 ezerért lehetett hetijegyet venni, az árak a fesztiválon egyébként nagyjából hasonlóak voltak, mint máshol:

• Egyetlen egy helyen lehetett húst kapni, az is pár szem csirke volt csípős szósszal, édes tölcsérbe töltve 1500 Ft-ért. 
• A legolcsóbb meleg étel (ebben az esetben junk food is) a vegán gírosz volt 1350-ért, hús nélkül, szejtánnal. 
• A csapolt Soproni 750 Ft, Heineken 900 Ft volt.

Amellett, hogy ez a fesztivál is hozza a goafesztiválok kliséit (nincsenek részegen hőbörgők, csak peace and love), akárcsak a Bánkitó esetében, itt sincsenek szponzorok, ami szintén fontos szempont lehet a fesztiválozók bizonyos körének. 

A fesztivál apró részletekig kidolgozott erdei helyszíne tényleg olyan, hogy az ember a második naptól a neohippik alternatív civilizációjában érezheti magát, és most nagyvonalúan eltekintek attól, hogy a hungarocellből készült Buddha-fej kicsit már azért nevetséges volt, bár messziről jól nézett ki.

Itt a nagyszínpadon öt napon keresztül andalító, ütem nélkül álomzenék szóltak, amikre kiválóan lehetett lengedezni vagy csak egy faággal az orrunkon egyensúlyozva heverészni a domboldalon, miközben körülöttünk pár száz ember függőágyakban ringatózott, a gyerekével, kutyájával játszott, hulahoppkarikázott, vagy mindegyiket egyszerre csinálta. Arról nem is beszélve, hogy Samsarán a táncoláson és pihenésen kívül mindenféle masszázsok, jógák és varázskertek között lehetett barangolni, de volt árnyas játszótér is a gyerekkel érkezőknek. 

Ezekkel a posztokkal nem fogsz találkozni a Facebookon

De akkor mit csinálnak az emberek egy ilyen fesztiválon?  A Samsarán fürtökben lógnak a fűben olvasó, rajzoló, író, kötögető, egymásra festegető vagy valamivel játszó emberek, ami azért – akárki akármit is gondoljon a hippikről – nagyon egyértelműen jelzi, hogy milyen hangulat van itt, és milyen állapotban megy haza valaki egy Samsarán eltöltött hét után. Itt nincsenek százezres látogatószámok, de nem is hasonlít semmi sem a magyarországi tömegrendezvények 99,9 százalékára. 

A majdnem leleplezett hippihazugság

Ebből következik az is, hogy a Samsara végső soron sokkal elitistább is, mint a Sound VIP-ja. Ez a világ egyik legfehérebb rendezvénye, miközben elvileg a világ minden tájáról jöttek emberek. Hiába olcsóbb, mint a Sound, ha alapvetően itt is annyi pénzt kell elkölteni, mint a BS-en. Amíg a Soundra sokan vonatoznak, a Samsarára az autóval közlekedők jönnek, vagyis a pénzesebb európai középréteg, részben azért is, mert az exkluzív erdei helyszínt macerásabb lenne megközelíteni tömegközlekedéssel.

Ezekből lassan körvonalazódik az is, amit akár úgy is nevezhetnénk, mint a nagy neohippi-hazugság, hiszen ez a fesztivál is (akárcsak a hasonló Ozora és SUN) meglehetősen erőforrás-igényes, elég sok benzin fogy el, mire mindenki ideér, sok szemetet termelnek (de legalább azt kulturáltan képesek rendezni), a nagy peace, love & unity (a szlogenjükből valamiért kihagyták a respectet) pedig ott kezdődik, ha valaki kulturálisan és anyagilag is megüti a szintet.

De mielőtt lelepleznénk a nagy goahazugságot, tegyük hozzá gyorsan, hogy alapvetően egy fesztiválról beszélünk, ami „csak” egy életérzést közvetít, és ha választhatnánk, hogy melyik magyarországi fesztiválra osztogassunk ingyenjegyet az ország lakosságának, akkor gondolkodás nélkül a Samsarát mondanám, mert itt épülni (is) és nem csak leépülni lehet.