A szerdai vihar szépen letarolta az EFOTT-ot is a Velencei-tónál,  így a csütörtök első sorban a kármentésről szólt, a pénteki nap már szerencsésebb volt, már ami az időjárást illeti, mert az idő többnyire napos volt és száraz, bár a korábbi esőzések nyomait még mindenütt észre lehetett venni.

Így aztán messze az járt a legjobban, aki pakolt magával gumicsizmát is, mert akkor nem kellett azon paráznia, hogyan lehet elkerülni a kisebb-nagyobb sárfoltokat szerte a fesztiválon.  A sártól eltekintve viszont nagyon jól el lehetett férni a fesztivál hatalmas területén, pedig még frissek voltak még az előző heti Balaton Sound emlékei, ahol az egyes sétányokon moccanni sem lehetett a tömegben. Az álmoskás szerda és csütörtöki napok után pénteken végre megérkeztek a veretni vágyó főiskolások és egyetemisták az EFOTT-ra, hiszen ez mégiscsak egy nekik szóló rendezvény.

Péntekre időzítették a legnagyobb nemzetközi headlinert, Rudimentalt, de olyan magyar sztárok is ezen a napon léptek fel, mint a mulatós vonalon Balázs Klári és kedves férje, Korda György, vagy szintén a retro-vonalon mozgó Dévényi Tibi bácsi. A kurrensebb arcok közül itt volt Péterfy Bori, a Magashegyi Underground, az Ocho Macho, illetve a Wellhello meg Majka töltötték meg a nagyszínpad előtti teret. Ránézésre úgy tűnt, hogy legalább annyian érkeztek az utóbbi két fellépő miatt az EFOTT-ra, mint a nagynevű nemzetközi sztár miatt.

Majka és Curtis fellépésében az volt a legviccesebb, hogy N.W.A, illetve Ramones feliratú pulcsikban ugráltak a színpadon. Biztos mindketten nagyon szeretik a pólójukon viselt zenészeket, és és nagy hatással voltak rájuk, mégis vicces volt látni, hogy pont ez a két zenekar milyen kereskedelmi jelképpé tudott válni. Ami a koncertet illeti, egyik slágerüket tolták a másik után, a közönség pedig különösen hálás volt érte, főleg, hogy a buliba beletartozott egy közös imádság is a közönséggel, ahol Király Gabi mackónadrágját kellett megáldani, majd a belgákat megátkozni. Majkáék olajozott gépezetként hozták le a koncertet, és mindent megtettek, hogy Rudimentalék még nagyobb bulit csapjanak a vihartól már kicsit rettegő közönségnek.

Ez végül félig-meddig jött össze. A Rudimental fesztiválon remekül működik, mert azt a néhány slágert valahol már úgyis mindenki hallotta, és pont elég fülbemászó ahhoz, hogy a megivott fröccsök mennyiségétől függetlenül lehessen rá tombolni. Ránézésre volt is egy kemény mag, akiknek nem számított, hogy ismert-e a dal vagy sem, szinte megállás nélkül ugráltak. Kicsit hátrébb azonban már jóval inkább tapasztalható volt a különbség az átlagos dalok és a slágerek között. Egy idő után a kevésbé elkötelezett réteg el is tűnt a nagyszínpad elő, így a végére tartogatott a Waiting All Night alatt nagyon kényelmesen lehetett mozogni, mert sokan otthagyták a bulit.

A zenekar nem tudta kézben tartani a közönséget, ez kicsit talán annak az átka, hogy az énekesek váltják egymást a színpadon, így hajlamosak a közönség helyett inkább egymással foglalkozni, pláne mikor nem énekel helyettük senki, hiszen nem tudják a fesztiválozók az adott dal szövegét. 

A Rudimentál után viszont megint megtelt a nézőtér, hiszen a Wellhello lépett fel, így végre mindenki egy torokból üvölthette, hogy Gyere és táncold át az éjszakát, mikor elkezdődött a koncert. A Halott Pénz mindent elsöprő sikere mellett még mindig a Wellhello uralja a hazai tinik szívét, az EFOTT-os koncertből ítélve ez még jó darabig nem fog változni.