Jamie Cullum rengeteg szempontból különleges előadó, és ezek közül az egyik, hogy bár csak 36 éves, egy őskövületnek számít: első sikeres albuma, a Twentysomething, amire 1 millió fontért csapott le a Universal, 2003-ban jelent meg, a Youtube-korszak előtt. A világba „tornacipős Sinatra”-ként berobbanó, és alapvetően jazz előképzettségű Cullum olyan természetességgel lépkedett a jazz, a hip-hop, a rock, a pop, és kb. minden létező zenei műfaj között, ami akkor teljesen egyedi volt, és csak évekkel később, a különböző Youtube-sztárok megjelenésével vált igazi trenddé.

A Twentysomething végül minden idők legnagyobb példányszámban eladott brit jazz albuma lett, Cullum pedig körbeturnézta a világot, Magyarország viszont egészen eddig kimaradt. Korábban már háromszor hallottam őt élőben máshol (egyszer Svájcban, kétszer Ausztriában), és egyértemű volt, hogy Cullum a showmansége és az élő zenei kreativitása miatt koncerten még a felvételeinél is erősebb előadó. Azóta viszont eltelt sok idő, és megjelentek kevésbé érdekes albumai is, így most elsősorban arra voltam kiváncsi, megvan-e benne még az a kraft, amiért régen annyira szerethető volt.

Bár a koncert Magyarország egyik legszebb koncerthelyszínén, a veszprémi vár udvarán lett volna, az eső miatt a fesztivál többi koncertjéhez hasonlóan ez is átkerült a jóval szürkébb veszprémi Sportarénába. Cullum erre reagálva rögtön az elején leszögezte:

Leszarom az esőt és a helyszínváltozást, a buli ott van, ahol mi megcsináljuk!”

Ennek jegyében már kb. az első öt percben túl volt néhány zongora tetejéről leugráson, és nyitószám These Are the Days több akkordját cipőtalppal játszotta be. Ez persze nem újdonság senkinek, aki látott már Jamie Cullum koncertet, de azért előrevetítette, hogy valóban nem egy megúszós hakni szerepel a terveiben.

amikor #jamiecullum élőben #Rhianna - t énekel *** #legjobb* #umbrella #remake #veszprémfeszt @zoltan.meszaros #köszi *

A video posted by Blaskó Nikolett (@blaskoniki) on Jul 16, 2016 at 2:35pm PDT

Az esős vonalat annyira komolyan vette, hogy hamar eljátszotta a Gene Kelly által klasszikussá tett, egyébként 1929-ből való Singin' in the Raint, amibe mindig olyan finoman fűzi bele Rihanna Umbrelláját, hogy eszünkbe sem jut, hogy a két dal között 80 év különbség van. A feldolgozások egyébként is dominálták a setlistet, és ezek között is voltak újdonságok, például amikor egy - szintén Cullum-védjegy - zongorán dobolás átcsapott 2015 egyik legnagyobb elektronikus slágere, az I Took a Pill in Ibiza akusztikus feldolgozásába. És ami külön szerethető Cullumban, hogy ilyenkor is jelen vannak a zenei gyökerei, így a pulzáló szintit helyettesítő kézzel tompított zongoraakkordok mellé még apró jazz skálás fillek is beférnek.

Csoda * #jamiecullum #concert #live #veszprem #veszpremfest #withmylove #thankyou ** @jamiecullum

A video posted by Flóra Gárdos (@florka13) on Jul 17, 2016 at 8:28am PDT

Miközben sorban váltották egymást a Sinatra, Rihanna, Gene Kelly, Pharell-Jay Z, Radiohead stb. dalaiból kiinduló zenei ötletek, Cullum tényleg eltökélt volt, hogy bulit csináljon, ezért hamar lejött a közönségbe, felállította székükről az embereket (ami a 10-25 ezres jegyárakat kifizetni tudó úribb közönségnél nem egy egyértelmű feladat), és folyamatos közvetlenséggel kommunikált mindenkivel. Ha valaki szelfizni akart vele, pózolt, ha a kamera épp közel ment hozzá, a kamermannak nyújtotta oda a mikrofont, hogy énekeljen. És ez a taktika - ami egyrészt profizmus, másrészt Cullum játékos személyiségének lételeme - annyira erősen hatott, hogy a közönség egészen extázisba esett. (Hogy mást ne mondjak, az Index newsroom főnöke, Thüringer Barbi például a harmadik sor közepén egy székre állva táncolta végig az egész koncertet.)

A photo posted by Peter Fulop (@peetside) on Jul 17, 2016 at 9:33am PDT

A buli mellett persze voltak kifjezetten szép lírai részek, az All at Sea (Cullum) - High and Dry (Radiohead) mashup mellett pont a közönség szűnni nem akaró éneklését szelidítette le egy kitartott hangra, amihez zongorán hozzájátszva végül elénekelte a Sweeney Todd Not While I'm Aroundját.

Összeségében tehát Jamie Cullum zeneileg továbbra is releváns és érdekes, showmanségében pedig pont olyan energikus, mint huszonévesen volt. Hogy már közel 37 éves, azon ő is csak viccelődött, amikor az önéletrajzi Twentysomething-ban először félig “Thirtysomething”-ot énekelt. Reméljük, a következő magyarországi fellépésére nem kell újabb 13 évet várni.