Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAhol ugyanúgy tudnak bulizni a családosok, mint a csavargók
További Stenk cikkek
Az elmúlt pár évben a Művészetek Völgyébe ismét visszatért az élet, a 10 napos fesztivál ugyan kevesebb résztvevő faluval, de jóval összeszedettebben működik. Most vasárnap zár a fesztivál, mi pedig megpróbáljuk elmagyarázni, hogy miért tért vissza az élet Kapolcsra és környékére.
Mióta ráncfelvarráson esett át a Művészetek Völgye, érezni egy új érdeklődési hullámot, aminek köszönhetően ismét rengetegen vannak a fesztiválon. Ehhez kellett, hogy csökkentsék a rendező falvak számát, illetve némileg modernizálják a programokat. A magyar fesztiválpiac fullon van, igazán nagy, több tízezres rendezvényeknek már nem igen van hely, és a Bánkitó, Orfű, a Kolorádó, vagy az olyan kisebb események, mint az orfűi Bass Camp vagy az Alkotótábor is mutatja, hogy hosszú távon csak erős identitással rendelkező fesztiválok képesek megmaradni vagy komolyabb figyelmet szerezni.
A Művészetek Völgye hosszú évekig a képzőművészet, a népzene és hagyományőrzés helyszíne volt. A 2010-es évekre aztán Magyarországra is begyűrűztek a házi készítésű, barkács, kézműves és más hasonló trendek, amire nagyon jól reagált Kapolcs. Ha a Belvárosban 500 forintért adják az ilyen-olyan extrákkal ellátott limonádét, és tart a street food forradalom, akkor erre érdemes komolyabban építeni a Völgyben. És láss csodát, 2016-ban már látványosan visszatértek a fiatalok a fesztiválra, akik nem jegy nélkül csövelnek valamelyik helyi kocsma mellett, hanem érdeklődnek a fellépők, a színházi programok és maga az egész fesztivál iránt.
A Völgy jó értelemben egy igazi vidéki fesztivál, ahol minden más eseménnyel szemben sokkal szabadabb lehet az ember. Nincsenek kerítések, nincs kontrollálva minden történés és olyan ételek, előadások és programok vannak, amiket máshol nem igazán találni. De a lényeg pont az, hogy ugyan rengeteg helyen kapni 5-700 forintért jó kézműves söröket, aki erre kevésbé fogékony, az ugyanúgy megveheti 300 forintért a dobozos Kőbányait a kisboltban. Idén végignyomtam hat fesztivált, és tényleg kicsit hihetetlen volt, hogy egy hosszúlépésért, egy házmesterért és két korsó sörért 1200 forintot fizettem a kapolcsi kocsmában.
Ezt csinálja remekül a Művészetek Völgye, hogy évről évre egyre kisebb helyszínen (Vígántpetenden idén már szinte tényleg nem volt semmi) képes rengeteg opciót nyújtani a fesztiválozóknak, legyen szó étkezésről vagy szórakozásról. Ahogy sörből is van 700 forintos kézműves és olcsó dobozos, úgy a fellépők között is van Kiscsillag a nagyszínpadon, máshol meg kicsi, feltörekvő, kifejezetten menő magyar bandák, akik lehet, sose jártak még Kapolcson, de az első fellépésük után minden évben visszajárnak.
Ez volt sorban a 12. Művészetek Völgyém, de már 2-3 éve látszik, hogy egyáltalán nem halott ötlet a hagyományőrzést kombinálva a modern szórakoztatással és vendéglátással. Szinte sehol sincs olyan, hogy az ember csak úgy ténfereg valamerre, talál egy pajtát, ahol 10 féle háziszörpöt meg fura nevű magyar kajákat (vagy éppen rántott kovászos uborkát) lehet kapni, miközben valaki még zenél is. Néha nagyon béna kéregető tűzzsonglőrök kerülnek elő, akik sörre meg cipőre gyűjtenek, néha népzenészek, néha meg menő pesti DJ-k, akiknek fogalmuk sincs, hogy egy ilyen helyszínen vajon mit kéne játszani.
Nyilván vannak még mindig idegesítő dolgok, amiken lehet a jövőben változtatni. A parkolás továbbra is katasztrofális, nincsen jól kiírva a frissen érkezőknek, hogy hol vannak kijelölt helyek, ráadásul a seriffként viselkedő veszprémi rendőrök az első pillanatban büntetnek, ha valaki rossz helyre áll. A zene sem szólhat hangosan hajnal 1-től, ami érthető, hiszen lakott területen belül zajlanak az eseményeket, de cserébe nem vegzálják különösebben az utcazenészeket.
Szóval a Művészetek Völgyén minden rendben van. Egyszerre olyan, mint régen, mégis sokszor újnak hat, amikor az ember észreveszi, hogy mennyi új pici helyszín alakul évről évre, és Kapolcs teljes egészét kihasználják a szervezők. A mai magyar fesztiválpiacon tényleg elég kevés az olyan rendezvény, ami egyaránt ki tudja szolgálni a családosokat, a pesti fiatalokat, az időseket, komolyzene vagy színház iránt érdeklődőket vagy csak a klasszikus csavargókat, akik jegy nélkül dekkolnak Kapolcs főterén 10 napig. Jó látni, hogy a Művészetek Völgye él és virul, tartsa meg a jó szokását sokáig.