A Sziget mínusz egyedik napján volt bombariadó és eső is. Aki azt hitte, ennél már nem lesz rosszabb, tévedett. És az is, aki azt hitte, hogy a nulladik napot csak a telt ház miatti káosz teszi tönkre. Mert Rihanna katasztrofális fellépése tette tönkre végleg . 

Rihanna @ Nagyszínpad 2/10

Talán a Sziget történetének egyik legnagyobb húzása, hogy sikerült elhozniuk Rihannát az idei fesztiválra. Persze, volt már itt Radiohead és David Bowie is, de Rihanna nem évekkel később jött, hanem karrierje csúcspontján. Nem véletlenül volt abszolút telt ház és iszonyatos tömeg a Szigeten, de az egymillió dolláros bébi olyan gyatra, már-már nevetséges produkciót nyújtott élőben, hogy arra még másnap is nehéz magyarázatot találni.

Az egész ott kezdődött, hogy Rihanna úgy döntött: késik fél órát. A Sziget nagyszínpadán azért ez nem igazán szokás, hiszen így lecsúszunk a saját koncertünk egyharmadáról. A közönség 10 órakor már fújolni is kezdett, félő volt, hogy elmarad az egész. Aztán egy kapucnis kezeslábasban egyszer csak megjelent a színpadon Rihanna. Talán jobb lett volna, ha inkább az öltözőben marad.

A barbadosi énekesnő a tökéletes popsztár, feltűnése óta stabilan a mainstream elitjéhez tartozik, ezért joggal várta mindenki, hogy a koncertje valami egészen különleges show lesz. Ehhez képest szinten mindenben a minimumot hozta, és az az óriási tömeg, ami csak miatta gyűlt össze a Szigeten, a fellépés végére szinte a negyedére csökkent. 

Egyrészről egészen feltűnő volt, hogy a vokalistákkal és félplaybackkel megtámogatott Rihanna csak akkor énekelt a mikrofonba, ha éppen kedve volt hozzá. Három refrénből egyet elénekelt, a másodikba belenyögött valamit, a harmadiknál már valahol a jobb vállától 40 centire tartotta a mikrofont a nagy táncikálásban. Táncikálás meg volt dögivel, konkrétan a táncosok kaptak egy külön kis ötperces szegmenst, miközben felvételről ment a zene, ők meg eszeveszettül táncoltak. Rihanna eközben a színpadon sem volt.

A dallistát elnézve a koncepció az volt, hogy minden ismert számából eljátszik másfél percet. Így a nagy megamixben ő sem fáradt el, és a közönség sem tudott felpörögni. És akkor még nem beszéltünk a kétperces, elsötétített szünetekről, vagy arról, hogy mégis miért énekelte el a Dragostea Din Tei-t a román Ozone-tól. Szeretnénk azt hinni, hogy azt hitte, Romániában van, jóllehet kétszer is eltalálta, hogy Budapest, amikor éppen a közönséghez beszélt. Azóta rájöttünk, hogy az Ozone úgy kerülhetett elő, hogy Rihanna közreműködik abban a T.I.-dalban, amit a román slágerből mintáztak.

Az emberek nem hittek a szemüknek, hogy a nagy popsztár tényleg csak ennyit tud. Egy iszonyatosan alibi, összetákolt playlist másfél perces számokkal, némi közepesen aktív táncolás, 40 százalék valódi éneklés, szinte észrevehetetlen színpadi látvány (minek volt lefedve fehérrel a színpad fala, ha csak a fellépés utolsó tíz percében vetítettek oda valamit?), érthetetlen kétperces szünetek, amik a félórás késéssel együtt már tényleg a vérlázítóak voltak. Mindent elmond az egészről, hogy a több tízezer embert alig lehetett hallani ujjongani: az első és egyben egyetlen komolyabb hangorkán akkor zúdult fel, amikor Rihanna leállt rázni a fenekét, és kilátszott a bugyija.

Kicsit szomorú belegondolni, hogy emberek nyolc-tíz órát vártak az első sorokban, súlyos ezreket fizettek a belépőért. Magyarországon szinte mindenki Rihanna-jegyet akart venni az elmúlt napokban, de erősen kétlem, hogy legközelebb is ennyi embert érdekelni fog.

A Sziget részéről bravúr volt az énekesnő megszerzése, de arra talán a fesztivál sem számított, hogy egymillió dollárért egy

Hiába szólt nagyot a Diamonds a végén, ennyi nemtörődöm lustaság és igénytelenség után csak az mondhatja, hogy ez egy jó koncert volt, aki rengeteg pénzt fizetett érte, és nem akarja belátni, hogy ez a nő most azt a pénzt szépen lenyúlta tőle.  (sajó)

Parov Stelar @ Nagyszínpad 4/10

Egészen szép utat járt be a Parov Stelar addig, hogy idén már a Sziget nagyszínpadán szerepeljen. Olyan stabilan jöttek minden évben akár többször is hozzánk, hogy erre évre ért be a kitartó munkájuk, mehettek fő fellépőnek Rihanna előtt. Hogy minek, azt nehéz megmondani, mert az egész koncert úgy nézett ki, mintha egy sereg jazzkonzis zenész jammelgetne a haverjuk laptopjára.

A haver pedig tényleg csak egy laptoppal nyomta, néha ráeresztette a basszust, olyankor a szaxofonos vállrángatva állt a színpadon megsértődve. Azzal nem lehet vitatkozni, hogy ezt a zenét a bulizásra találták ki – azt viszont nagyon hamar megunja az ember, hogy miközben a basszeros nagyokat slappel és mindenki szólózik, az elektronikus alap az eleje óta ugyanaz. A legmegdöbbentőbb, hogy még így is jobb volt, mint Rihanna, mert ezt legalább élvezték a fellépők és a koncertre érkező emberek is. (sajó)

Jake Bugg @ Nagyszínpad 5/10

Jake Bugg egy 22 éves angol fiatalember, de már elmondhatja magáról, hogy kétszer játszott a Sziget Nagyszínpadán. Ha valaki most vagy esetleg 2014-ben egy kicsit hosszasabban fürkészte a zenészt koncert közben, akkor feltűnhetett, hogy egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki igazán élvezi a helyzetet, amivel a mindennapjai vagy tulajdonképpen a munkája jár.

Két évvel ezelőtt azonban kifejezetten vidám volt ahhoz képest, amilyen arcát a Sziget csütörtök délutáni közönségének mutatta. Ez mondjuk összhangban van legutóbbi albumának hangulatával is. Nem véletlenül annak a címadó dalával (On My One) kezdett, ami egy ilyen délutáni nagyszínpados fellépés esetén több mint érdekes választás. Ilyenkor sokkal praktikusabb rögtön a húrok közé csapni, valamilyen jól felismerhető slágerrel, mert ekkor még sokan vannak, akik csak a felcsendülő dalokra indulnak meg a színpad felé, egy bulis szám pedig sokkal inkább felhívja az emberek figyelmét, hogy kezdődik a buli, mint az ilyen szomorú gitározgatás. 

Ehhez képest Jake Bugg az egyik legmélabúsabb dallal kezdett, de legalább ebből mindenki tudhatta, hogy mire számítson. A közönséggel egész végig minimális kommunikációt folytatott, ha beszélt, akkor is inkább csak dörmögött a manchesteri dialektusával az orra alá, egyébként meg úgy nézett ki, mintha a saját maga szórakoztatására gitározgatna. Pedig lett volna ebben kakaó, a picit pörgősebb, illetve ismertebb daloknál lehetett érezni, hogy milyen is lehetne egy olyan Jake Bugg-koncert, amibe ő is tesz valamennyi lelkesedést. A közönség lelkesen énekelt, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a fellépő akárcsak egyszer is elmosolyodjon.

Így viszont még a két évvel ezelőtti fellépéshez képest is csalódást okozott a koncert, pedig ebben az időben sokkal ideálisabbak voltak a körülmények, hiszen nem volt hőség. Persze önmagában semmi baj azzal, hogy egymást követik a lassabb vagy szomorkodós számok, de a zenének meg a koncertnek pont az lenne a lényege, hogy kiadjuk a fájdalmat, és azzal, hogy együtt énekelünk arról, hogy elhagyott a hitünk vagy a csajunk, és akkor hátha kicsit kevésbé fáj ez az egész. De ehhez legalább néha fel kéne venni a szemkontaktust meg szólni egy-két szót, nem csak felmenni a színpadra, elvégezni a munkát és lejönni onnan, mert így pontosan az a része marad ki a koncertnek, amiről az egésznek szólnia kellene. (fega)

MØ @ A38 7/10

A dán énekesnő (akinek a nevét valahogy a mő és a mű között kell kiejteni, és lányt vagy szüzet jelent) már harmadszor jár Magyarországon. Először az A38 hajón, majd tavaly és idén is a Sziget Fesztiválon lépett fel. Ebből a szempontból pedig ritkaság számba megy, mert nem vagyunk hozzászokva, hogy a pop vérkeringésébe berobbanó énekesnőt a magyar közönség ilyen gyakran láthat a korai éveiben.

Ehhez szükség volt arra, hogy Nicki Minaj, illetve Rihanna is nemet mondjon a Lean Onra, amit így ő kapott meg, és egy csapásra híressé tette. 2016-ban pedig egy érdekes ponton áll a karrierje: még nincs kész az új albuma, ezért a koncerten még az elsőről játszik főleg, de azért érezhető, hogy részben a Lean On miatt, de változni fog a zenéje, és így még nagyobb népszerűségre tehet szert.

Valószínűleg már most is felfért volna délután a Nagyszínpadra, viszont a koncertnek mindenképp segített, hogy egy sötét sátorban zajlott, ahol a dalok hipnózisa és MØ higanymozgása még jobban tudott érvényesülni. Viszont az már most látszott, hogy az új stílusú dalai sokkal nagyobb bulit csinálnak, mint szinte bármi az első albumról. Volt nagy megőrülés a Walk This Wayre vagy a Maidenre, de igazán a Kamikazén és a Final Songon lehetett érezni, hogy mennyivel több erő lesz majd az új MØ-ben.

Ahogyan sokan mások, úgy ő is a saját hangjára énekelt rá, ami mindig némi csalódást jelent, de ezt leszámítva tényleg igyekezett mindent megtenni, és szerencsére a hangosításra sem lehetett túl sok panasz. Az énekesnő folyamatosan tombolt és táncolt, pacsizott a közönséggel, a Lean Onnál pedig be is ugrott crowd surfölni. A buli tehát jó volt, de ahhoz, hogy igazán emlékezetes maradjon, nem férnek bele olyanok, hogy néha (egy-két szám erejéig) teljesen leüljön a koncert. A buli így is király volt, a hangulat összességében elvitte, az pedig szinte biztosra vehető, hogy jön még MØ Magyarországra, és ennél is nagyobb őrületet csap majd. (fega)

Travis Scott @ A38 10/10

Bátran állítom, ez volt életem legjobb koncertje: Travis korunk egyik legnagyobb rocksztárja, öt végén égeti a gyertyát, és olyan energiákat ad ki magából,  amit még senki másnál nem láttam. Szinte emberfeletti, ahogy ugrál, repked, mászik mindenhova, nincs semmi show-elem, csak saját maga és az elementáris ereje. Azt hirdeti, hogy az ő fellépésére tombolni (a „rage” szót használja) járjanak a srácok, szedjék csak szét a házat, csináljanak, amit akarnak, mindent felejtsenek el, amíg ott vannak. Addig hergelte a közönséget, amíg ezt el is érte. Teljesen megtelt az A38 sátor, a koncert pedig katartikus volt az összes jelenlévő számára, még órákkal később is erről beszélt mindenki. Végig ment a pogózás a terem közepén, csak a közös ugrálásokra álltak le a moshpiteléssel a keményebb arcok. Itthon még mindig nem sokan ismerik, pedig már kezd óriási sztár lenni, de azért így is undergroundnak és rétegzenének számít, talán az is marad.

Óriási szerencsénk is volt ezzel a koncerttel, hiszen Travis Instagramján már napok óta megy a kíméletlen anyázás a rajongók részéről. Csütörtökön pár óra alatt ezer kommentet kapott az a bejegyzése, hogy „Budapesten ébredtem”, hiszen két napja bejelentette, hogy lemondja az európai turnéjának nagy részét. „Nem Belgiumban kéne lenned, de rohadt szemét?!”, „Igen?! Budapesten keltél!? Hát akkor rohadj meg, hogy nem bírsz eljönni Svédországba, cserbenhagytad a rajongóidat”, és ehhez hasonló, még sokkal durvább nyelvezetű kommentekkel van tele az oldala. Travis többek közt a Blockfest, a Way Out Fest, az Oyafestivalen a Lowlands és a Pukkelpop fesztiválokat mondta le, de a Szigetre eljött. A koncerten be is jelentette, hogy utána egyből visszautazik Los Angelesbe, és befejezi végre az új albumát, aminek már rég meg kellett volna jelennie.

Travisről tudni kell, hogy 26 éves, nagyon sokat és folyamatosan szív, korunk Jim Morrisonjaként emlegetik, aki pár éve felkavarta a hiphop állóvizét sajátos zenei és előadói stílusával, egyedülálló tehetségével, őszinteségével, dinamizmusával. Sokan aggódnak is miatta, nagyon sovány, látszik, hogy teljesen szét van esve, és ez már évek óta tart nála, de a koncerten ebből szerencsére semmi nem érződött, maximálisan odatette magát, zseniálisan megszerkesztette a show-t. „This shit is lit as fuck” – ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk és Európától.  (hh)