• A kormány 13,5 milliárd forintból gründolt emlékével ’56-nak
• Ezen belül 50 millió forint jutott egy dalra, amit személyesen Orbán Viktor rendelt meg Desmond Child slágergyárostól
• A dal az Egy szabad országért címen jelent meg
• Aztán kiderült, hogy Child egy korábbi művét hangszerelte át, a Steps of Champions címűt
• A sajtó kisé nehezményezte, hogy az újrahasznosított popsláger ilyen sokba került
• Meg azt is, hogy miért nem egy eredeti szerzemény lett az emlékdal

Desmond Child a Facebookon reagált a sajtóban megjelentekre. A közepesen hosszú posztot azzal kezdi, hogy 2006-ban kezdték el írni a nótát Andreas Carlsson svéd zeneszerzővel közösen. Child megmutatta a dalt régi barátjának, a Miami egyetem rektorának, akinek annyira megtetszett, hogy elkérte, mert pont passzolt az egyetem egyik ünnepségének témájához. A dal még nem volt készen, és Childék azt sem döntötték el, pontosan mit kezdenek majd vele, de ingyen átadták az egyetemnek azzal a feltétellel, hogy kereskedelmi forgalomba nem hozhatják. Amit a Miami egyetem videóján hallunk, írja Child, az nem a végleges verzió, a dal kereskedelmi felhasználását először Magyarországnak engedélyezte.

Amikor felkérték hogy az 56-s emlékév kapcsán írjon egy dalt, azonnal a Steps of Champions jutott eszébe, amihez szerencsére sikerült megszerezni a szerinte zseniális tehetségű Orbán Tamást, hogy írjon hozzá megfelelő szöveget. Child ezután megjegyzi, hogy az bevett szokás, avagy gyakorlat a zeneiparban, hogy egy melódia korábbi verzióit vagy egy dal részleteit zártabb körben megfuttatják (itt a Miami egyetem volt ez a kör), majd ezeket később végleges formába öntve alkotják meg a kész művet.

Ez a normális eljárás, így születnek a zeneművek.

Child ezek után azt írja, hogy a zenemű felhasználásának jogát ingyen adta át a magyar államnak, mert hazafias kötelességének érezte. (A zeneszerző tavaly kapta meg az állampolgárságot magyar apja után.) A magyar állam, folytatja, csak a felvétel költségeit fizette ki, így nem érti, hogy miért esett neki és családjának a sajtó habzó szájjal, és miért kell ebből, egy, az 56-os forradalom emléke előtt tisztelgő dalból is politikai ügyet csinálni.

A kérdés inkább az, hogy a dal jól sikerült-e. (…) A válasz pedig benne van minden magyar könnyes szemében, akinek lejátszottam.

Child posztja újabb kérdéseket vet fel, köztük azt, hogy mégis, mennyibe kerül egy ilyen szuperprodukció felvétele? A hazai piacot jól ismerő zeneipar szakemberek azt mondták az Indexnek, hogy ha a hazai stúdiópiac Maseratiba oltott Bugattiját bérelik ki, és a legjobb szakembereket vele együtt, a felvételek, a keverés és a mastering nem kerülhet többe egymillió forintnál, de ez már nagyon felülárazva és az időt háromszoros aranyáron mérve értendő, hiszen egy nemzetközi szinten jegyzett külföldi stúdióban egy 5 számos EP felvételéért, keveréséért és masteringjéért sem kérnek el 7000 dollárnál többet, ami kb 2 millió forint - de ezért 5 számot vesznek fel. 

A kérdés innentől az, hogy a maradék 49 millió forint mire ment el? Úgy tudjuk, a dalt feléneklő és feljátszó zenészek, pl. Caramel, Vastag Csaba, Radics Gigi, a Hooligans és a többiek nem kértek egy fillért sem a szereplésért. Mennyit kaptak a producerek, például SzabóZé és Schmidt Mária, aki többet szerepel a dalhoz készült videóban, mint Caramel?