Az egész magyar sajtót bejárta a történet, hogy a Budapesten két koncertet is adó Red Hot Chili Peppers egyszer csak megjelent egy kevésbé ismert magyar zenekar koncertjén. A Qualitons története akár olyan is lehetett volna, mint azokban a zenés mesékben, ahol a menő együttes felfedez magának egy feltörekvő bandát. Az esetről még az esti híradókban is beszámoltak, most hogy kicsit lenyugodtak a kedélyek, G. Szabó Hunorral és Boros Leventével, a Qualitons két tagjával beszélgettünk.

A magyar sajtó láthatóan összezavarodott tőletek. A TV2-n a neveteket sem tudták kiejteni, az RTL Klub meg az Ivan & The Parazol dobosára írta ki azt, hogy a Qualitons egyik tagja.

G. Szabó Hunor: Azt hiszem olyan is volt talán a Fókuszban, hogy a nekik adott telefonos interjúm alá egy olyan képet raktak be rólam, amin éppen dobolok. Tényleg dobos vagyok, de a Qualitonsban történetesen pont gitározok.

A Qualitonsszal nem is vagytok túl aktívak mostanában. 

GSZH: Ez így igaz, mert nem akartuk mással helyettesíteni a Berlinbe költözött Hock Ernő basszusgitárosunkat, de nyáron visszajött Budapestre, így jött egy felkérés a Monday Sessiontől, hogy lépjünk fel azon a hétfőn, ha már újra együtt van a banda.

Meg sok másik együttesben is benne vagytok, de a Qualitons sem tűnik hobbizenekarnak.

GSZH: Hobbizenekarnak semmiképp sem hívnám. Voltak jelentős sikereink az elmúlt években, pl. a Klipszemlén díjat nyert a Life Awaits című videónk, és készítettünk tavaly egy nagyobb lélegzetvételű videoklipet is, a Gone to you-t. Én 2013-2014 környékén nagyon hittem benne, hogy ez a banda tud komolyabb sikereket elérni, de aztán belefáradtam abba, hogy nem lehet rendesen koncerteket lekötni, mert öt másik zenekarban is játszunk. Beleértve magamat is. Illetve ezzel a műfajjal azért nehéz helyezkedni a magyar zenei palettán.

Szerintetek ez miért nem sikerült?

GSZH: Magyarországon az kevés, ha zeneileg igényes, esetleg kuriózum, amit csinálsz. Ezentúl még lehetőleg magyar nyelven kell énekelni vagy kell egy közönséggel kommunikáló, aktív frontember. Én erre a szerepre nem vagyok kifejezetten alkalmas.

Ebben nem vagyok jó, és hiszem, hogy a jó zenének alapból meg kell tudnia csinálni a hangulatot. Nekem az elég, ha a közönség érzi a vibrálást, ami aztán oda-vissza hat, szerintem egy koncert ettől működik, és nem feltétlen attól, ahogyan beszélünk az emberekkel. Hajlamos vagyok bedepizni a színpadon. Sokszor hallottam már a csajomtól, hogy legszívesebben felképelne ilyenkor.

Mi volt az első gondolatotok, amikor hirtelen mindenki veletek foglalkozott, még a tévéhíradó is? 

GSZH: Először azt, hogy röhej, hogy le kellett néznie Anthony Kiedisnek és a Red Hot Chili Peppersnek a koncertünkre, hogy foglalkozzanak velünk. Közben meg kurva jó, hogy egy nap alatt 600 lájkunk lett a Facebookon, miközben 8 év alatt sikerült összeszednünk 3 ezret. És ettől a 600 embertől jött egy csomó komment, hogy miért nem hallottak eddig rólunk, és mennyire jó már amit csinálunk. Valahol ez tényleg banális, de mégis volt értelme, mert olyanokhoz is eljutott a zenénk, akik eddig még nem hallottak rólunk.

Magán a fellépésen érzékeltetek abból bármit, hogy lejött megnézni titeket a Red Hot Chili Peppers?

GSZH: Semmit, nem is tudtuk, hogy ott vannak.

Boros Levente:  Ha jól emlékszem utólag azt mondta, hogy végighallgatta a koncertet.

GSZH: A szállodaablakból.

BL: És először nem akart lejönni potyára, mert attól félt, nehogy valami feldolgozászenekar legyen. Aztán minél tovább hallgatta, annál inkább le akart jönni, és végül hívta a többieket is. Ezért értek oda a végére. Ott semmit nem érzékeltem ebből, mert egyrészről be voltam fordulva a zenébe, másrészről a koncert után elmentem cigizni, sörözni és kifújni magam. Olyan 20 perccel később jött oda Menyhei Ádám billentyűs, megöleltük egymást, hogy de fasza volt a koncert, aztán hozzátette, hogy itt volt a Chili. Először nem is hittem el neki, de egyre többen jöttek oda ugyanezzel. Sokkal misztikusabb is lett volna, ha utána sem találkozunk velük.

Kapcsolatban maradtatok a zenekarral?

GSZH: Szőke Barna gitárosunkcserélt kontaktot Daviddel, a fotósukkal, akiről később kiderült, hogy a legjobb barátja Anthonynak.

Kapkodva hívtuk fel egymást, hogy ez komoly? Persze mindenki lemondta az aznap esti programját. Nyolckor találkoztunk Daviddel, Anthonyval és a barátnőjével a Four Seasons hotelnél. Ők a hátsó bejáraton jöttek, mert a rajongók ott várakoztak a főbejáratnál. Az első kérdésük az volt, hogy a barátnőket hol hagytátok?! Így amelyikünk csaja tudott, csatlakozott később.  Végül beültünk egy japán étterembe, ahol legalább két órát voltunk együtt.

Az megfordult a fejetekben, hogy ez a vacsora a ti karriereteket is előrébb viheti?

GSZH: Persze, megfordult, de nem komolyan. Viszont nem tudtuk eleinte kezelni, hogy miért ilyen nyitottak felénk.

BL: Tényleg nagyon szimpatikusak voltunk neki, de Anthony ebben a helyzetben láthatóan azt élvezte, hogy átlagemberként barátkozhat egyszerű, jófej emberekkel. Általános dolgokról beszélgettünk főleg, például milyen az élet Los Angelesben, miért él inkább a természethez közelebb, miért nem a nagyvárosban, hogyan látja Budapestet 20 év távlatából.

GSZH: Talán a könyvében is írta, hogy ő alapvetően nagyon barátkozós típus, szereti megélni a pillanatokat, és pont ezért nem szeret például fotózkodni sem. Ezt tiszteletben tartva mi sem erősködtünk egy közös fotóért. Aztán arról beszéltünk, hogy neki mi volt nagyon meghatározó zenei élmény fiatalon.

És mi?

GSZH: Bowiet és a Clash-t biztosan mondta.

BL: Stooges is feljött, illetve minket a Whispers nevű zenekarhoz hasonlított.

GSZH: Meg a Gang of Fourt mondta, hogy nagyon szereti. De nekem a legkellemesebb pillanat az volt, amikor a gyerekeinkről mutogattunk fotókat egymásnak, és arról beszéltünk, hogy ez a legcsodálatosabb dolog az életünkben, meg hogy miért nem erőltetjük, hogy zenéljenek.

BL: Próbáltuk úgy terelni a beszélgetést, hogy ne rajongókként társalogjunk, hanem inkább olyan legyen az egész, mint amikor zenészek leülnek dumálni.

GSZH: Nekem sikerült például rögtön azzal kezdenem, hogy ugye 15 éve voltatok itt legutoljára? És akkor mondta, hogy inkább 20. De tényleg baromi közvetlen volt, például Jucihoz (Németh Juci énekesnő, aki a zenekar körüli teendőket intézi - a szerk.) odaült, és megtanította pálcikával enni.

Ha jól tudom később a koncerten a backstage-be is bejutottatok.

BL: A második koncertet kb. öt méter távolságból néztük végig a VIP-szektorból, majd utána bemehettünk a backstagebe, de ott már olyan komoly biztonsági előírások voltak, hogy egyedül nem is mozoghattunk, még a vécére sem. Kérdeztük is tőle, hogy milyen volt a két fellépés.: az elsőn szerinte jobb energiák voltak, a második meg sokkal összeszedettebb, gördülékenyebb volt. Közben megláttuk Chad Smitht is, a RHCP dobosát, akinek épp folyt a kezéből a vér, mert a koncerten beleütötte a cintányérba és szétvágta vele az ujját. Aztán Anthony is megjelent a barátnőjével, és meghívott minket hátra kajálni, ahol a saját szakácsa főzött neki. Aztán csatlakozott hozzánk Josh, a gitáros és Flea is, de rajta látszott, hogy nagyon fáradt már.

GSZH: Flea-vel Bartókról beszélgettünk. 

BL: Meg valamit arról, hogy régen mekkora sztárok voltak a dzsesszklarinétosok, és ma már ez nincs többé. Aztán egyszer csak fogták magukat, felálltak, elköszöntek és elmentek.

GSZH: Ugyanez volt a vacsorán. Semmi nagy búcsúzkodás meg hasonló, csak elköszöntek és már mentek is.

Valószínűleg ezek után minden más zenekar demókkal meg lemezekkel bombázná őket utólag.

GSZH: Nagy közös megbeszélés erről nem volt, de David, a fotós és a srácok is annyira szuper arcok voltak, hogy simán benne van, ha bármit elküldünk, azt meghallgatják. Semmiképp sem akarunk azonnal ráugrani a zenekarra, mert így is akkora löketet kaptunk, ami csak ritkán adatik meg egy bandának. Alapból azt a bizonyos hétfői koncertet már úgy írtuk ki, mint az utolsó fellépésünk az évben, de most már tudjuk, hogy október 8-án játszunk az Akváriumban. Sokkal aktívabbak ennél nem leszünk, de kéthavonta szeretnénk koncertezni.

Attól nem féltek, hogy mostantól a Red Hot Chili Peppers lesz az állandó jelzőtök?

GSZH: Úgy, mint korábban a Kovács Kati? Nyilván nem szeretnénk, hogy annyira ránk ragadjon, de ettől még nagyon király, hogy ez az egész megtörtént. De nemrég felhívott egy csávó valamelyik tévétől, hogy meséljem el mi történt, és egyébként is, mi van a Qualitonsszal és Kovács Katival. Ez az, ami nagyon ránk ragadt, pedig a zenénk és a zenekari felállás is eléggé megváltozott azóta.

Milyen tervek vannak még a Qualitonsszal?

BL: Szeretnénk új dalokat írni, mert a legutóbbi lemezünk, a 2014-es Tomorrow’s News óta nem dolgoztunk egyáltalán együtt, és kíváncsiak vagyunk, hogy milyen zene jön ki most belőlünk. Egyébként nemsokára pont erről a lemezről jön egy új klipünk is.