Idén is lesz Magyar Klipszemle, és ahogyan tavaly is, idén is az Index olvasói dönthetnek az egyik díj, méghozzá az Absolut Budapest Különdíj sorsáról. Tavaly a rendszerváltás utáni legjobb magyar klipet kerestük, most pedig a rendezvényt támogató Absolut Budapesttel együttműködésben szervezzük a szavazást, akik szintén arra törekednek, hogy Budapest minél több arcát mutassák meg a blogjukon. A Stenk szerkesztősége válogatta ki a legjobbnak ítélt Budapest klipeket, ezeket versenyeztetjük meg, azaz keressük azt a videót, ami a legjobb, legviccesebb, legizgalmasabb képet adja a fővárosról.

Ilyenből van egyébként rengeteg, és még így is bőven volt mit kiszórni, mielőtt meglett volna a végső 10. A vonalat 1999-nél, a Nap című számnál húztuk meg, így nincs a listában sem a Tele van a város szerelemmel Vörös Istvántól, sem például az Küldj egy jelet! az Európa kiadótól. A kilencvenes évekből kimaradt Dopeman 8. kerületi meséje (de a rendezője, Antal Nimród másik videóval felkerült) és a Yozsefváros az Animal Cannibalstől (ők egy másikkal szerepelnek). A kétezertízes évekből pedig ki kellett szórni a Bermuda Londonját, és Rúzsa Magditól az Áprilist is.

Az Absolut Budapest Különdíjra péntek délig lehet szavazni, a győztest a 2. Magyar Klipszemle díjátadóján hirdetjük ki. Tavaly egyébként a Ranbo 13 nyert, Pál Balázs rendező a Toldiban vehette át a különdíját.

UP: Nap (1999)

rendezte: Bergendy Péter

Az az igazság, hogy a Nap klipjét addig fogjuk tolni ezeken az éves közönségszavazásokon, amíg nyerni nem fog. Mert annyira szeretjük. Amellett, hogy tök vicces, meg hogy feltűnnek benne olyan hamvasképű arcok, mint Hujber Ferenc és Antal Nimród, még Budapestet is el tudja adni egy kommunista sci-fi kulisszájaként.

Quimby: Halleluja (2000) 

rendezte: Antal Nimród

A Halleluja az a pont, amikor a Quimbyből slágerzenekar, Varga Líviusból teljes értékű társfrontember, Antal Nimródból pedig remek kliprendező lett. Varga csövesként kellemetlenkedi végig a város turisztikai nevezetességeit az alagúttól az Astoriáig, csak éppen nem a szépet látjuk, hanem a mocskot és a teljes kilátástalanságot közben.

Emil.RuleZ!: Zazie az ágyban (2001)

rendezte: Török Ferenc

Mára már eléggé elcsépelt technika az, hogy fekete-fehér képeken egy valami színes, de a Zazie az ágyban klipjében megfejelve azzal, hogy az egész Garas Dániel állóképeivel lett összeeszkábálva, mégis működik. Mondjuk sokat hozzátesz a nosztalgia, hogy még ilyen rotty trolibusz járt a Hollán Ernőben, plusz az a hangulat, hogy egy téli napon egyedül kolbászolni a városban tényleg elég magányos érzés.

Heaven Street Seven: Márta (2007)

rendezte: Herz Péter

Az utcákon kolbászolós klipekbe bele lehet unni, de szerencsére itt van a Márta, amiben a testre szerelt kamerákkal nemcsak a Heaven Street Seven tagjait lehet közelről bámulni, ahogy dilis arcokat vágnak, hanem a zokogó Takács Nóra Diána színésznőt is (Fapad, Liza, a rókatündér), aki aztán a klip végén, egy aluljáróban dühében jól tökönrúgja Szűcs Krisztiánt.

Kaukázus: Tartós béke (2008) 

rendezte: Lengyel Balázs

Ha eltekintünk attól, hogy az egész egy Critical Mass-imázsfilm, meg hogy Kardos-Horváth János bálnákról meg bécsi szörfösökről énekel, akkor el kell ismerni, hogy a Tartós béke klipje egyszerűen bombajól néz ki. A visszafele haladó klip ötlete nem új, mondjuk valószínűleg évente kijön egy csomó hasonló, de legalább itt az éneket is szinkronizálták.

Animal Cannibals: Budapest nyáron (2009)

rendezte: Studio-X

Tök vicces, hogy már egy ideje az Animal Cannibals ráállt arra, hogy nagyon népszerű dolgokat kezd el egymás után felsorolni a számaiban, amitől mindenkit villámcsapásként ér a felismerés, hogy tudja, miről van szó. A Budapest nyáron meg egy olyan dologról szól, amivel az ország nagy része tisztában van, és a klip is elég jól illusztrálja ezt az egészet, bár kicsit gyanúsan sokat vannak benne dzsekiben.

Pajor Tamás: Szeretem Pestet (2014)

rendezte: Pajor Tamás & Bernáth Milán

A városrészt úgyis a legjobban a Dunáról lehet megnézni, Pajor Tamás viszont nem szórakozott azzal, hogy egy hídon pózol, hanem rüsztig belemerült a folyó közepén a vízbe. Erre az egy trükkre épül a Szeretem Pestet klipje, viszont ez a trükk elég jó.

Uffalo Steez: Wassup (2013)

rendezte: Horváth Viktor

Kevés egyértelműen felismerhető budapesti helyszín van a Wassup klipjében, de egy percig sem lehet kételkedni abban, hogy a fővárosban vagyunk. Segítenek a táblák, a hátterek, a forgalom, meg hogy egy csomó jól öltözött ember bénáz a kézfogásokkal.

Petruska András: Szent Gellért tér (2014)

rendezte: Lőrincz Nándor és Nagy Bálint

Van ebben a klipben valami hátborzongató, hogy egy ember éjjel elindul a teljesen kihalt Budapesten egy szál alsógatyában, zombiként, aztán a végére elkezdi énekelni Petruska dalát, majd bezuhan az ágyba. Még mindig nem tudom pontosan, hogy mit jelent az egész, de hatásos, mondjuk sokat köszönhet az ébredő városnak.

Passed: Mesmerize (2014) 

rendezte: Nizalowski Dorottya és Szabó Levente

A 2010-es évekre a budapesti szórakozás legkifinomultabb formája lett a bizonyos helyek előtti ácsorgás, meg az ezek közötti lődörgés, ezt a hangulatot sikerült megfognia tökéletesen a Passednek, csak ők még néha vigyorgó, néha látványosan zavarban lévő embereknek énekelnek is.

Brains: Balance (2016)

rendezte: Kálló Péter

A Brains klipje éppen azért ilyen népszerű, mert Budapest legszebb pontjai tűnnek fel benne, miközben a főhős, egy esernyős-cilinderes figura – védőháló és egyebek nélkül – a város olyan építményeit mássza meg, mint a Szabadság híd, a Szent Gellért-szobor vagy a Deák téri óriáskerék. A stáb egyébként direkt hajnalonta forgatott, hogy ne rémissze halálra a járókelőket.