Most először lesz Magyarországon olyan könnyűzenei showcase esemény, ami kifejezetten a térség, azaz Közép-Kelet Európa előadóira fókuszál: a Budapest Showcase Hub (BUSH) nem kisebb céllal jött létre, mint közelebb hozni egymáshoz a környező országok zeneiparát kezdve a V4-ektől a Baltikumon át a Balkánig. De mit jelent az a szó, hogy showcase, miért van rá szükségünk, hogyan lehet egy ilyet megszervezni, és miért érdekes ez bárkinek, aki szimplán csak szeret jó zenéket hallgatni. A november 16-19. között tartott BUSH szervezőcsapatának két tagjával, Horváth Renátóval és Kelemen Lászlóval beszélgettünk ezekről a kérdésekről is. 

Biztos sokan vannak olyanok, akik még életükben nem hallottak a Eurosonicról vagy éppen a Wavesről. Ti hogy magyaráznátok el egy laikusnak egy showcase lényegét?

Kelemen László: Minden iparágban megvannak azok az események, ahol a nagyobb és kisebb szereplők összejönnek, és megvitatják, hol tartanak éppen. Mivel a zeneiparban alapvetően egy művészeti formával kereskednek az emberek, ezért konferenciák és panelbeszélgetések mellett koncerteket is szerveznek. Lényegében ez két szempontból fontos egy zeneipari szereplőnek: egy menedzsernek lehetősége van megmutatni a zenekarát, és megpróbálni árusítani egy ilyen kvázi piaci közegben.

Nem jó szó rá, de nagyjából olyan, mint egy húspiac, ahol ki van pakolva minden zenekar, és ha ügyes vagy és jó kapcsolataid vannak, akkor olyan embereket is el tudsz hívni a koncertedre, akik számítanak és később tudnak segíteni előre jutni.

A másik szempont azokra vonatkozik, akiknek zeneipari vállalkozásuk van, nekik a szakmai kapcsolatépítés miatt fontos egy ilyen esemény. És közben lesz a városban három nap alatt egy csomó jó koncert, amire bárki jegyet válthat elég jó áron. 

BUSH Teaser 2016 from Eastaste on Vimeo.

Mi szükségünk van egy ilyen rendezvényre pont most? 

Horváth Renátó:  Az elmúlt években ez bármikor aktuális lehetett volna, de mi idén éreztük úgy, hogy lépni kell és ehhez a megfelelő találkozások is megtörténtek. Én például évek óta sokat dolgozom a kelet-európai régióban az Eastaste ügynökségünkkel és mostanra alakult ki olyan kapcsolatrendszerünk, hogy időszerűnek éreztük megmozgatni azt. Korábban zenekarokat is menedzseltem (Volkova Sisters, Zagar vagy a magyar zenekarként a Glastonburyn egyedüliként fellépő egykori Realistic Crew - a szerk.), néhány éve egy pozsonyi fesztiválon rengeteg kelet-európai, főleg cseh és szlovák zeneipari szereplő meg tudta nézni az egyik zenekaromat, aminek köszönhetően sok meghívást kaptunk. Mindig mindenki Nyugat-Európát célozza meg, ezért mi sem gondoltunk bele, hogy mondjuk Csehországban és Szlovákiában is van piac. Ezt a potenciálisan piacot próbáljuk most összefogni a zenekaroknak, erre fog épülni a showcase. 

A BUSH szakmai rendezvény, de a koncertekre bárki vehet jegyet. Nem féltek, hogy egy főleg kevésbé ismert, régiós előadókra épülő koncertekre nehéz lesz bevonzani a laikus magyar közönséget?

HR: Nem is ezerfős helyszíneket választottunk, hanem kisebbeket, mint a Kuplung, a GMK és a Gödör, a megnyitó pedig az A38-on lesz. Nagyon bízunk a promócióban és azokban a magyar zenekarokban, akik tudnak hozni olyan közönséget, akik esetleg megnéznék a külföldi fellépőket is.

Ez a három klub szinte egymás szájában van a bulinegyedben.

KL: Ez volt a koncepció is, mert a legtöbb showcase is így csinálja. Szinte bárki, aki már csinált ilyet és beszéltünk vele, azzal kezdte, hogy

legyenek minél közelebb egymáshoz a helyszínek, mert az emberek utálnak gyalogolni.

Ebből a szempontból mázlink van a hetedik kerülettel.

Hogyan választottátok ki a fellépő zenekarokat? 

HR: Demokratikus, de azért profi rendszert próbáltunk felépíteni, ahol nem mi, hanem minden ország különböző szakemberei, promóterei, klubtulajdonosai, fesztiválszervezői és újságírói jelölhettek produkciókat a saját országukból. Minden országból 10-15 ember jelölt, voltak átfedések és súlyozások, majd ezen belül is megnéztük a top 5-öt minden országban. Végül ezeket az ötös listákat odaadtuk más országok képviselőinek, hogy friss füllel, elfogultság nélkül próbálják megítélni, melyik előadót érdemes elhívni Budapestre. Így nem tettünk különbséget sem a magyar, sem más országok előadói között, és kiszűrtük annak a lehetőségét, hogy elfogultság alapján kerüljenek be zenekarok a programba. Végül 25 zenekar lesz a programban, ebből hárman a megnyitón. (Lásd a keretesünket.)

Múlt héten részt vettünk mi is a Reeperbahn fesztiválon Hamburgban, ami az egyik legnagyobb showcase fesztivál Európában. Alkalmunk volt rengeteg külföldi kollégával beszélni, akik közül többen is részt vettek a zenekar jelölésekben: elképesztően pozitívak voltak a visszajelzések, imádták ezt a közösségi megközelítést a zenekarok kiválasztásában, és értékelték ezt a fajta alázatot, hogy nem mi akarjuk megmondani, hogy kiknek volna érdemes fellépni a rendezvényen, hanem a régiós szakma kezébe adtuk a lehetőséget, egyúttal el is indítva a folyamatot, amiben szájról-szájra terjed a BUSH híre

Akkor ki lehet mondani, hogy a korábban preferált amerikai, brit, német, holland piac helyett reálisabb és értelmesebb a közép-kelet-európai régióban gondolkodni egy  magyar zenekarnak?

KL: Még mindig Amerika, Nagy-Britannia, Japán és Németország a legnagyobb piac, azonban ma már annyi zenekar van, hogy Magyarországról már csak a méretét tekintve sem tudsz könnyen kitörni. A tankönyvi elmélet szerint egyébként a körkörösség a legjobb hozzáállás, hogy először a saját országod körül kezdesz el külföldön koncertezni, aztán szép lassan tágítod ezt a kört. Ennek persze van egy ellentéte is, amikor egy zenekar kijut Amerikába, és ezért lesz népszerű a saját hazájában. Én egyébként egyet tudok érteni azzal, hogy V4-re és a környező országokra kell koncentrálni, ott kell felépíteni magad, és utána érdemes nagyobb piacokkal próbálkozni.

HR: Az is egy fontos eleme volt a BUSH-nak, hogy mi az egész régiót egy nagy egységként kezeljük. Vannak hasonló showcase-ek a környéken, mint a MENT Szlovéniában, a Waves Pozsonyban vagy a Tallin Music Week Észországban, de ezek főleg a saját és a szomszédos országok előadóira koncentrálnak. Ezért is próbálunk mi minden résztvevő országnak hasonló megjelenési lehetőséget adni. Egy nyugat-európai booking ügynökségnek sokkal vonzóbb, sokkal szexibb lehet az ilyen egységesség, hiszen ők alapvetően nem kezelik külön a lengyel vagy az ukrán piacot, hanem egy kalap alá veszik a kelet-európai piacot.

Egy angol zeneipari szereplő nem feltétlenül tud és akar különbséget tenni a cseh vagy a magyar könnyűzene között.

Pont ezért gondoljuk azt, hogy ha egyben mutatja meg magát a régió, akkor könnyebb idevonzani azokat a nyugat-európai meghatározó arcokat, akik kíváncsiak lehetnek erre, amit az eddigi visszajelzések is igazolnak.

Akkor ennek a régiónak is érdemes úgy marketingelnie magát, ahogy például a skandináv országok?

KL: Persze, nem véletlenül van a skandináv országoknak közös exportirodájuk is. De nyilván ez is egy összetettebb kérdés, amiről érdemes lehet közösen gondolkozni és kiallakítani egy álláspontot. 

Mivel magyarázzátok, hogy az elmúlt 15 évben számtalan magyar zenekar szerepelt ehhez hasonló külföldi eseményeken a Volkova Sisterstől a Moogon át a Middlemist Redig, de az igazán nagy áttörés még senkinek sem sikerült?

HR: Egy korábbi showcase-en hallgattam a Coda (Európa egyik legmenőbb zenei ügynöksége olyan zenekarokkal, mint Sufjan Stevens, Mø, The xx és még több tucat előadó - a szerk.) egyik tulajdonosát, aki elmondta, hogy aki halászni akar, az menjen a tengerhez. Magyarán, ha nem tudsz azokban a zenei központokban valamilyen vibe-ot vagy buzzt elérni, legyen az London, New York vagy Berlin, akkor egyszerűen felesleges ennyi helyre és ennyi showcase-re elmenni. Sok zenekar pont ezért próbálkozik azzal, hogy odaköltözik ezeknek a zenei epicentrumoknak a közepébe, de így sem jön össze az áttörés. Egyedül vannak, nincs mögöttük egy menedzsment, és olyan hétköznapi megélhetési problémák akadnak, amik itthon nem éreztetnék annyira a hatásukat. Az nem válik annyira előnyére a zenei karriernek, ha valaki napi 10 órát pizzát süt.

Van viszont egy másik út, amire tök jó példa az észteké: teljesen más kultúrából jön, mint az angolszász, és ha ott tudsz valami egészen beteg tartalmat és folyamatos jelenlétet hozni, ami kiveri a biztosítékot, az átviszi az ingerküszöböt nyugaton is. Egy-két ilyen régióbeli zenekarnak ez össze-összejövöget, ilyen volt például pár évvel ezelőtt DENA Bulgáriából, aki szintén ezzel a kelet-európais trash látvány- és hangzásvilággal tört be, hogy aztán leszerződtesse a francia Kitsuné kiadó. Pedig mögötte sem volt semmilyen profi menedzsment: ez az unortodox alkotói és marketinges hozzáállás lehet még egy másik út. És egyébként is, ezt a fajta kelet-európai, szlávos, teljesen kitekert imidzset nagyon szeretik nyugaton, mert okosan rájátszik a sztereotípiákra.

KL: Nagyon fontos, hogy tele van kapuőrökkel ez a szakma. Ha nem ismered azokat az embereket, akik szereplésekhez vagy bookinghoz tudnak juttatni, akkor az egész nem ér semmit. Ezért kell neked vagy a menedzserednek showcase-ekre járni, hogy kiépítsd a saját networködet. Az Ivan & The Parazol esetében testközelből tudom mondani, hogy egyszerűen olyan országba kell exportálni a zenédet, ahol erre igény van. Belgiumban és Hollandiában most nagyon megy ez a '60-as, '70-es évek rock and roll, ezért nekik értelemszerűen arra a részre érdemes fókuszálni, és nem véletlenül járnak vissza a térségbe turnézni. Nyilván ott van még Amerika, de oda a világ összes pénze nem elég.

Olyan zenekari menedzsernek is érdemes pár cédével elmenni a koncertekre, előadásokra, akinek az előadója mondjuk nem lép fel a BUSH-on?

KL: Szerintem kötelező minden zenekarnak, főleg, hogy az egész Budapesten van. Egyébként is elindult valami az elmúlt pár évben, az Eurosonicon és most a Reeperbahnon is volt magyar delegáció, és nagyon remélem, hogy az érintetteknek feltűnik majd, hogy ha akarsz valamit Csehországban vagy Lengyelországban, akkor szemtől szembe kell beszélni az itt megjelenő illetékesekkel. A kapcsolati háló miatt ez tényleg kötelező. De szerencsére egyre több zenekarnál lehet látni, hogy tudatos koncepció alapján terveznek logót maguknak vagy készítik a zenekari fotóikat. Nagyon jó látni, hogy már van jó pár olyan kisebb zenekar, akik figyelnek arra, hogyan néznek ki, hogyan kommunikálnak és hogyan néznek ki a színpadon. Ebből a szempontból szerintem jobban állunk.

De három olyan tréningünk is a zenekaroknak, ami kifejezetten hasznos lehet nekik. Az egyiknek a témája a Youtube lesz, ehhez a londoni és magyar központból hívtunk előadót, a másikra egy orosz származású, de Lengyelországban élő szakembert, Andrew Apanovot szereztük meg, aki az okos marketingről fog beszélni. Na, ő például azt fogja majd levezetni, hogy miként lehet minimális vagy konkrét nulla költségvetésből értékálló, izgalmas és figyelemfelkeltő zenei kampányt létrehozni. A harmadikat a Music.ally nevű cég tartja majd, ami kifejezetten marketingkampányok elemzésére jött létre, és olyan adatbázisból dolgoznak, mint sehol senki ebben a műfajban.

HR: Ez az egyik nagy célunk, hogy megmutassuk, milyen is lehet egy zenekari kampány, mert ami nálunk vagy a régióban történik, azt nehezen lehet annak nevezni. Addig jutnak, hogy megjelennek a Stenken egy klippremierrel, ami valljuk be, nem túl izgalmas. Pedig az nem pénz, hanem kreativitás és rálátás kérdése, hogy a minket körülvevő felületeket, mint a Youtube, a Facebook vagy bármi mást ügyesen fel tudjuk használni erre a célra. A Music.ally vagy az Andrew Apanov nem olyan kampányokat fog bemutatni, amit Rihanna csinált 300 ezer dollárból, hanem kicsiket. 

Lesznek különböző tematikus workshopok is, például médiával vagy a turnézással kapcsolatban, amik mind arról szólnak, hogy a különböző országokból, de ugyanabban a szakmából jövő embereket összehozzuk, és próbáljunk ötletelni azon, hogy a régió zeneiparát hogyan lehet még jobban segíteni. Például ne csak egy városba lehessen elmenni külföldre fellépni, hanem kialakulhasson egy platform, amin keresztül akár több település is összefog. Ugyanez a célunk a médiával is, hogy mit lehet tenni a régió zenei életének publicitásáért.

Szóval szerintetek kevés, ha megjelenik egy zenekar albuma vagy klipje a Stenken?

KL:

Súlytalan a zene a magyar médiában, ami elég nagy probléma, és keményen visszaüt az egész zeneiparra.

Klubkoncertekre nehéz behúzni egy kezdő zenekarnak ötvennél több embert, ami szerintem kifejezetten problémás.

Legalább azt el tudja mondani magáról már egész sok kisebb magyar zenekar, hogy 500 fizetővendéggel megtölti az A38-at. De közben az is egy jó régóta létező probléma, hogy magyar nyelven felesleges külföldön próbálkozni, angol nyelven pedig van egy népszerűségi plafon, amit magyar zenekar itthon elérhet.

KL: Szerintem ez pont egy izgalmas szakmai kihívás, hogy egyszerre hogyan lehet két piacra dolgozni. Ez például pont az Ivan & The Parazol esetében látható, hogy egyáltalán nem lehetetlen. Most adtak ki nemrég egy magyar nyelvű EP-t, de közben hamarosan megyünk megint holland turnéra. Igen, vannak ennek nehézségei, de ezen siránkozni ma már elég béna dolog. Nézd meg a Parazolt, a Middlemist Redet vagy a Fran Palermót, ami huszonéves kölykökből áll, akik angol nyelvű dalokkal is megtanulták bármikor teltházasra csinálni az A38-ot.

Mennyire látjátok reálisnak azt a lehetőséget, hogy a BUSH-on fellépő magyar zenekarokat majd ezután olyan helyekre is elhívják, ahová eddig nem?

KL: A szlovéniai MENT fesztiválon fellépett például a Makrohang, majd kapott szlovén és cseh koncertfelkéréseket, mert ott volt pont azon a koncerten annak a klubnak a tulaja, aki szerette volna később, hogy lépjenek fel nála. Később így jött össze két csehországi fesztiválkoncert is, mert a MENT-en megjelent promótereken keresztül eljutott a hírük a rendezvény szervezőihez. Nem mondom, hogy ezt egyszerű összehozni, de egyáltalán nem lehetetlen.

Van valami speciális elvárás, amit egy showcase-fellépés előtt érdemes tudni?

KL: Szerintem nincs, hiszen alapvetően minden zenekarnak ugyanazzal a lelkesedéssel kell fellépnie minden alkalommal, de azért az nem árt, ha tudsz kommunikálni a közönséggel. Akár angolul, akár magyarul, akár csak szimplán a zenével. A látogatóknak viszont fontos tudni, hogy ezek rövid koncertek lesznek, és egymáshoz képest elcsúsztatva lesznek az egyes helyszínen a fellépések, hogy egy este alatt minél több zenekart meg lehessen nézni.  A nyolceurós napijegy is kifejezetten barátinak mondható így. 

HR: Mivel ma már állati egyszerű jó zenét összerakni otthon, sokan nem tudják, hogy legalább ennyire fontos az élő szereplés. Lehet, hogy profi a zene, és egy MOMÉ-s haver még egy fasza klipet is összerak neked, de ha élőben nem tudod mit kell csinálni, akkor az annyira nem jó. Ezért figyeltünk mi is arra a kiválasztásnál, hogy ne csak klipet meg lemezt nézzenek meg az emberek, hanem élő felvételt is. Egy showcase-en ez az egyik legfontosabb, hogy élőben is működjön a produkciót.

KL: Egy fesztiválrendezőnek vagy klubtulajdonosnak halál mindegy, hogy milyen profi klipet csinálsz, vagy milyen zenét raktál össze otthon.

HR: Ezért nem hívtuk el Siát.

KL: Vagy Rihannát.