53 éves korában, a hírek szerint békésen, az otthonában meghalt George Michael. Karrierjét könnyű felbontani szakaszokra: először ott volt a nyolcvanas évek eleji Wham hatalmas sikere, aztán a szólókarrier, majd abban az útkeresése, végül a szofisztikált felnőtt popzene, amiben aztán végül átvették az uralmat a feldolgozások. Dalszerző és producer volt, de hiába bizonyította mindkét tehetségét újra és újra, sokan csak egyszerű énekesként tekintettek rá. Emlékezetes karrierjéből válogattunk össze 10 számot.

Club Tropicana (1983)

Az Andrew Ridgeley-vel közös Wham! megtestesítette azt, amit sokan nem szerettek a nyolcvanas évek popzenéjében: a tartalom nélküli felszín, amiben a hangsúly a stíluson, a nagyzáson, a pénzköltésen, és a luxuson volt. Az első, 1983-as albumukon több hatalmas sláger is volt, de a VH1-nak köszönhetően még ma is mindenki fel tudja idézni a Club Tropicana klipjét és refrénjét, ami akkor volt különösen kapós, ha az ember a szürke Angliában hallotta folyton. A vicc persze az volt, hogy a Club Tropicana egy ironikus himnusz volt a folyton trópusi klubokba vágyódó angol fiatalokról, akik mindenféle egzotikus klubba járnak, ahol, ahogy George Michael énekelte, minden van, csak tenger nincs.

Wake Me Up Before You Go-Go (1984)

Vicc lett belőle a Jóbarátokban és a Zoolanderben is, a Wake Me Up a nyolcvanas évek egyik meghatározó popszáma lett, pont az előbb emlegetett felhőtlensége miatt. És az ehhez készült klip nélkül nem biztos, hogy létezne a Trainspotting sem, ebben a Wham tagjai, hatalmas feliratú pólókban táncolnak, amiken ez áll: CHOOSE LIFE, azaz válaszd az életet.

Careless Whisper (1984)

A nyolcvanas évek Angliájában már az évtized elején feltűnt a sophisti-pop műfaj, ami szakítani próbált a szintetizátorok hangjával, és a nevéhez híven szofisztikált, komoly, felnőtteknek szóló popzenével próbált hatni. A műfaj egyik leghíresebb zászlóvivője az ABC volt, a Wham pedig ezzel az ikonikus szaxofonnal aláfestett balladával tette le az egyik alapkövét.  Hatmillió példányt adtak el akkor belőle, George Michael később azt nyilatkozta róla, hogy nem fektetett komoly munkát a szöveg megírásába, csak hányaveti módon leírt valamit, ami aztán emberek millióinak mégis sokat jelentett.

Last Christmas (1986)

Kevés igazán sikeres karácsonyi popdal készült a műfaj hőskora, azaz az ötvenes-hatvanas évek óta. George Michaelnek viszont sikerült egy olyan számot írnia, ami valószínűleg ebben a pillanatban is több száz, ha nem ezer helyen szól párhuzamosan a világban. Pedig egy megtört szerelmes szám arról, hogy valaki a legutóbbi karácsonykor rossz embernek adta oda a szívét.

Faith (1987)

"Kell, hogy legyen hited!" - szólt az legelső szám refrénje George Michael legelső szólólemezén. És az emberek hittek benne. A klipben és dalban is a rock & roll fele nyitó énekes karrierjének hatalmas sikere volt a Faith, de annyira meghatározta az imidzsét, hogy nem sokkal később le kellett számolnia vele.

Freedom '90 (1990)

Méghozzá a Faith videóklipjében, amiben a korszak legnagyobb szupermodelljei mellett felrobban egy zenegép, egy gitár, és meggyullad egy bőrkabát. George Michaelnek addigra elege lett a zeneiparból, ezért nem szerepel a klipben sem. Szabad akart lenni, és az is lett, innentől csak ő maga diktált a karrierjében. A '90 a dalcím végén csak azért van ott, mert a Wham!-nek már volt egy Freedom című száma korábban.

Killer / Papa Was A Rolling Stone (1993)

George Michael amellett, hogy dalszerző és producer volt, bőven feldolgozta mások számait is. A legismertebb talán ez a duplázás volt az Adamski-Seal kollaborációjából, és a The Temptationstől, főleg azért, mert nagyon profin került az első alapja a második szövegére, mintha a jóisten is egymásnak teremtette volna őket.

Fastlove (1996)

A kilencvenes évek második felére George Michael a saját útján járt, és próbálta nagyon messze maga mögött hagyni a nyolcvanas évek táncpopját a komolyabb Older című lemezével. Persze aztán becsusszant a klasszikus diszkóra emlékeztető Fastlove, aminek a szövege miatt alig lehet elhinni, hogy az énekes csak két évvel később vállalta a nyilvánosság előtt, hogy meleg.

Shoot The Dog (2002)

A kétezres évek elejére mindenbe belekóstolt, készített modemhangok és Aliyaah-hangminta segítségével egy furcsa popszámot (ez volt a Freeek!), de a legemlékezetesebb talán a szintén hangmintára, ebben az esetben Human League-re építő Shoot The Dog volt. Ezzel a dallal, illetve szintén a karikatúrás klipjén George Michael visszalépett arra a politikai mezőre, amit többé-kevésbé elhagyott az első Wham! lemez után. Már nem is fért fel az utolsó sorlemezének amerikai kiadására a Tony Blair-fikázás.

Amazing (2004)

George Michael utolsó, saját számokat is szerepeltető sorlemez 2004-ben jelent meg. Akkoriban főleg bulvársztár lett, sorra cikkeztek a balhéiról, hogy férfiakra vadászott London parkjaiban, vagy éppen irtózatosan beszívva vezette az autóját. (A botrányaiból hatásos viccet csinált Ricky Gervais Futottak még című sorozatában.) Ehhez képest a 2004-es Patience című lemez nyugis volt, az Amazing pedig a legnagyobb sláger lett. A partnerének, Kenny Gossnak dedikált sláger volt az utolsó George Michael-szám, ami még sikeres tudott lenni (bár még lehet kardoskodni a house-szerű, hatperces Flawless mellet is). 2014-ben jelentetett meg kislemezeket utoljára, az utolsók között a True Faith, és a Feeling Good feldolgozásait.