Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Vasárnap éjszaka kiosztották a Grammy-díjakat, és ahhoz képest, hogy Beyoncét kilenc, Kanye Westet, Drake-et és Rihannát pedig nyolc kategóriában jelölték, végül olyan is akadt közülük, aki egyetlen egy díjat sem kapott. Hoppon maradt a gálától távol maradó Justin Bieber is, de rosszabbul járt Adele, aki George Michael emlékén érzékenyült el annyira, hogy újra kellett kezdeni az előadását. Erre nem volt lehetősége a Metallicának, akik néma mikrofonnal nyomták végig Lady Gagával. Díjak tekintetében a nagy nyertes Adele és David Bowie (5 Grammy) volt, de még így is mindenki Beyoncéról fog beszélni, aki nem nyert meg mindent, de terhesen olyan ősanyai fellépést adott, amire biztosan sokan emlékezni fognak. A politizálás és beszólogatás nagyon háttérbe szorult.
Nagyjából ez az egyetlen kategória, amit főműsoridőben adnak, és néha befér egy-egy kevésbé lakossági előadó is, de nyilván elég furcsa úgy új előadóról beszélni, hogy sokszor egyes jelölteket már évek óta ajnároz a szaksajtó. Ebben a kategóriában magasan Chance the Rapper volt a legesélyesebb, aki az idei nagylemezével végérvényesen bekerült a hiphop elitjébe úgy, hogy már Barack Obama is behívta magához a Fehér Házba. Most az más kérdés, hogy Chance a 2013-as Acid Rapje óta kb. a következő Kanye West, de közismert lassú felfogású Grammynél csak most tudott odakerülni az új előadó kategóriába. Chance-nek amúgy nem volt rossz estéje ahhoz képest, hogy Drake két kategóriában is megelőzte a 2015-ös Hotline Blinggel, hiszen a legjobb rapelőadás díját is megkapta a No Problem c. számnak köszönhetően és övé lett az év rapalbuma. Azt senki se kérdezze, hogy ki az a Kelsea Ballerini vagy Maren Morris, mert azt valószínűleg a zsűri sem tudta, egyedül a nagy kiadók, akiknek minden évben sikerül ide becsempészni totál ismeretlenek előadókat. Mert azért mondjuk ki, Amerikában azért nem akkora durranás nagy kiadós háttérrel egy énekelni közepesen tudó előadónak 5-10 milliós nézettségű Youtube-slágert csinálni.
Mivel a Grammynek még mindig fogalma sincs arról az időről (vagy, hát, hülyén jön ki az egész a hónapokat tekintve), ezért valamiért Adele 2015 novemberében megjelent, először kizárólag cédén kiadott lemeze nyert. A gálán is fellépő brit énekesnő kihívója egyedül Justin Bieber volt, de ő nemrég totál irrelevánsnak és gáznak nevezte az egész Grammyt, szóval nem csoda, hogy idén hanyagolták. Adele elég nagyot ment, mert a legjobb szóló popelőadás kategóriában is nyert, illetve övé lett az év dala, az év felvétele és az év albuma is.
A Blackstar valószínűleg úgyis elég komoly elismeréseket kapott volna, ha Bowie megéli az album kiadása utáni időt, de így szinte elképzelhetetlen, hogy ne nyerjen meg minden kategóriát, amibe berakták. Nagy szerencséje volt a Grammynek, hogy a borzalmas 2016 a veterán zenészek visszatéréséről szólt, mert így ez az öt név még úgy sem tűnik rossznak, hogy PJ Harveyt minden évben jelölik, Bon Iver meg már amúgy is nyert ebben a kategóriában. Bowie ezel posztumusz öt Grammyt is nyert, hiszen győzött a legjobb rockelőadás, a legjobb lemezcsomagolás, a legjobb hangkeverés és a legjobb rockdal kategóriájában is.
A kevés meglepetések egyike, hogy nem Rihanna felejthető albumának egyetlen jó száma nyert, hanem a tinédzserek körében pofátlanul népszerű Twenty One Pilots, akik letolt gatyával, boxerben köszönték meg a díját azt mesélve, hogy egyszer a haverjaikkal ők is így nézték a gálát a tévében, most meg itt vannak és díjat vesznek át. Amúgy érdekes megtapasztalni, hogy tévén keresztül is hallhatóan sokkal nagyon őrjöngés fogadta az ő nevüket, mint a jelöltek nagy részét.
Na, ez az a kategória, ahol látványosan már évek óta elvesztette a fonalat a Grammy (Blink-182, Panic! at the Disco, wtf?), szóval igazából nem oszt, nem szoroz, hogy az egyébként tényleg elég ütős albumot kihozó, de az átlag zenehallgató számára tök ismeretlen Cage The Elephant nyert.
A Megadeth díja igazából azért érdekes, mert ugyebár nekünk magyaroknak elég rossz emlékünk van tavalyról miattuk, Dave Mustaine frontembernek meg a Metallica miatt lehetnek rossz emlékei, ahonnan kirúgták annak idején. A jófej zenei szerkesztő remek ízléssel ezért a Master of Puppets-et keverte a Megadeth bevonulása alá, hogy azért Mustaine se felejthesse el, hogy kik miatt is kellett 11 jelölés után a 12. alkalommal először megnyernie egy Grammyt.
Biztos nehéz lehetett úgy dönteni, hogy Drake és Kanye West is bojkottálta a Grammyt, Chance vagy Fat Joe meg azért nincsenek velük egy szinten, szóval valószínűleg inkább odaadták a 2015-ös Hotline Blingnek, ami tényleg egy jó szám, szó se róla, de kicsit szomorú, hogy ennyire fantáziátlan listát sikerült összeállítani ebben a kategóriában. Az meg külön felháborító, hogy A legjobb rap/énekes előadásért is a Hotline Bling nyert nem pedig az a Broccoli, ami talán a legfurcsább jelölés volt az egész gálán.
Ezt a kategóriát nem is igazán érdemes magyarra fordítani, mert technikailag annyi a lényege, hogy ide belehet tenni bármilyen olyan előadót, aki valahol az R&B, pop és hiphop vonalon mozog, legyen akkora szupersztár, mint Beyoncé vagy Rihanna, vagy olyan feltörekvő , de szakmailag elismert arc, mint Anderson .Paak. Sokszor itt szoktak nagyot nyerni azok a zenészek, akiket még nem akarnak berakni a nagyok közé, de már megkerülni sem lehet őket, mint korábban Frank Ocean vagy tavaly The Weeknd. Amikor azonban Beyoncé komplett ősanyasági szeánszot tart a színpadon és 2016 legerősebb girl power albumát hozza ki, akkor ott senki másnak nincs esélye nyerni.
Nehéz kiismerni a Grammyt, hogy melyik évben akarnak David Guettának meg más EDM huszároknak díjat adni, és melyik évben képesek egy fokkal hozzáértőbbnek tűnni, de most úgy tűnik, hogy az utóbbi esete áll fent. Flume kétségtelenül az egyik legmeghatározóbb producer mostanság, akinek a zenéi után kullog minden lakossági sikerekre vágyó elektronikus zenész és előadó. Flume idén jön a Szigetre is, szóval lassan érdemes megismerkedni vele annak is, aki eddig nem hallott róla.
Azért nem semmi, hogy John Williams most már 24-szeres Grammy-díjasnak mondhatja magát olyan filmzenék miatt, mint a Csillagok háborúja, A cápa vagy a Schindler listája. Pláne úgy, hogy ebbe a kategóriába szinte csak nagyágyúk fértek be, mint Ennio Morricone, Thomas Newman vagy Szakamoto Rjuicsi. A kakukktojás a kétszer is jelölt Stranger Things Netflix-sorozat zenéjét szerző SURVIVE nevű együttes, akiknek köszönhetően végleg berobbant a synthwave a köztudatba. Ez igazából egy elég szép húzás volt a Grammy részéről.
Itt aztán ember legyen a talpán, aki őszintén meg tudja mondani, hogy mi volt 2016-ban a legjobb videoklip, szóval inkább odaadták Beyoncének, hadd legyen ott szép öles betűkkel minden portál címlapján, hogy a Méhkirálynő mennyi aranygramofonnal mehetett haza. Csak hát ilyet nehéz úgy írni, ha összesen két Grammy jött csak össze a végén.
Amióta a rapzene az új rock, és a rapsztárok az új rocksztárok, ez a kategória évről évre egyre izgalmasabb, de azért az idei lista elég jól jelzi, hogy 2016 közelébe sem érhet az előző 4-5 évnek izgalmas megjelenések tekintetében. Drake kb. csak muszájból került fel a gyengécske Viewszal, DJ Khaled nem is tudom mit keres itt, a De La Soul visszatérése meg csak papíron volt izgalmas, de még bizony Kanye szokásos éves egotripjén is át lehetett volna lépni mások érdekében. Azért ScHoolboy Q jelölése elég király, mert a Blank Face LP tényleg 2016 egyik legjobbb raplemeze volt, de ő sehol sincs mainstream népszerűségben még Chance-hez képest sem. Így kizárásos alapon is nyerhetett, bár az is igaz, hogy a Coloring Book a saját jogán is egy fantasztikus album.
Adele elég csúnyán betett Beyoncé nagy tarolásának az idei Grammyn, bár lehet elcserélne pár kisebb díjat arra, ha nem kell még ekkor is az elbakizott George Michael-emlékezés miatt magyarázkodnia. És mennyire örült volna ennek Greg Kurstin, akitől nemes egyszerűséggel elvették a képet és a hangot, hiszen ő csak egy piti dalszerző, nem egy akkora nagybetűs sztár, mint Adele.
A gála végére egyértelművé vált, hogy idén a brit énekesnőnek kell nagyot nyerni, ezért az év dala után megkapta az év felvételét is.
Gratulálunk Grammy, egy 2017-es díjkiosztón, amin elvileg 2016 legjobbjait díjazzák, az év albuma kategóriában egy 2015-ös nagylemez nyert. Ez zseniálisan keretbe foglalja az egész Grammyt, ahogy azt is, hogy mennyire látványosan nincs semmi átgondoltság az egészben. Persze, ettől még tök érthető, hogy az ötödik díjnál Adele már konkrétan bőgött, de teljesen jogosak azok a hangok, hogy a Grammy még magához is képest is nevetségesen színvonaltalan dolgokat képes művelni. Láthatóan csak összezavarja a Grammyt, hogy már nem csak a Billboard top100-at kell figyelniük, hanem a Youtube-ot is, a kettőnek azonban sokszor annyi köze van egymáshoz, mint a Grammy-jelölteknek a valósághoz.
Pár érdekesség még az idei Grammy-gáláról:
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ne maradjon le semmiről!