Ugyebár elvileg tavaly volt a Kispál és a Borz utolsó koncertje, de nincs első nap a Fishing on Orfűn valamilyen, a zenekarhoz kapcsolódó buli nélkül. Ezért pont kapóra jött Lovasi András 50. születésnapja, aki kedd este egy teljes életműkoncertet adott több ezer embernek.

Mivel nekem a Kispál csak gimnázium környékén jött meg a 2000-es években, ezért annyira nem érintett mélyen, hogy Lovasi már ötvenéves lett. Az már sokkal inkább foglalkoztatott, hogy vajon mennyire fogok élvezni egy Lovasi-életműkoncertet, ha annyira sosem merültem el mondjuk a szólólemezében. Jó, mondjuk nem is nagyon kell, hiszen azon az egy szólólemezen kívül azért a koncert bőven elvolt régi és kevésbé régi Kispál-számokkal, illetve Kiscsillag-dalokkal.

Éppen ezért érdekelt, hogy mennyire lesz más Lovasit szólóban látni, mint zenekarban, miközben mellette ugyanúgy pengetett hajlott háttal Kispál András. Ettől egészen

Már az furcsa volt, hogy kezdésként a Jutka nyitott hiphopdobbal, majd az Illéri követte. De az egész ilyen eklektikus volt, mert ugyanúgy volt mulatós blokk, mint mondjuk a Barlangban dobolok, és néha meg-megjelentek a színpadon olyan zenésztársak, mint Kiss Tibi, Varga Líviusz vagy éppen Németh Juci.

Azt őszintén be kell vallani, hogy Lovasi állati furán néz ki gitár nélkül a színpadon. Felváltva hol gitárral, hol mikrofonnal a kezében játszott, de utóbbinál folyton azt éreztem, mintha neki sem lenne teljesen kényelmes ez a pozíció. Aztán persze a nyakába került a gitár, és minden a helyére került.

Olyannyira a helyére, hogy Lovasi több mint két órát játszott a nagyszínpadon, a programok leálltak vagy csúsztak miatta, és tényleg mindenki őrá figyelt Orfűn. És hát valahol ez az értelme az egésznek, hogy hazai pályán, a legvadabb rajongók előtt még a királyok között is a legkirályabb legyen. Lovasi pedig kedd este Orfű királya volt, és ebben mindenki egyetértett körülötte.

Azt egyébként tényleg elképesztő volt látni, hogy még mindig mennyi ember képes teljesen önfeledten elszabadulni Lovasi zenéjétől.

Állati jó érzés lehet, ha a hagyatékod ennyire komoly nyomot hagy egy egész generációban, ami ráadásul már lassan öreg felnőttként is legalább egyszer eljön évente, hogy téged és a zenédet ünnepelje.

Lovasi 50. születésnapja pont akkora örömünnep volt, mintha maga a Kispál és a Borz lépett volna fel. Csak kicsit másképp, más számokkal, más vendégekkel, de ugyanazzal a hangulattal.