Évek óta minden nyáron lent vagyok a Balaton Soundon, egyre nehezebb úgy tekintenem a fesztiválra, hogy meglássam benne azt a szépséget, amiért emberek tízezrei zarándokolnak évente Zamárdiba. Éppen ezért kíváncsi voltam, hogy miként látja a Soundot egy olyan tinédzser, aki soha nem volt még semmilyen fesztiválon, a korából adódóan csak mostanság lesz érett a bulizáshoz, és egy-két magyar fellépőtől eltekintve soha sem hallott az itteni sztár DJ-kről.

A kísérletemhez kapóra jött Botond, a 15 éves unokaöcsém Dabasról, aki még soha életében nem volt semmilyen fesztiválon. Azt mondta, már hallott a Volt Fesztiválról és a Soundról az osztálytársaitól, ezért nagyon kíváncsi volt, milyen lehet. Végül azért érdekelte a Sound jobban, mert ez nagyobb durranásnak tűnt számára. 

Miközben én már csak vonszolom magam a porban az ezredik Harder, Better, Faster, Stronger-remix hallatán, Botondnak egészen más reakciói voltak, amint beért a fesztiválra. A bungee jumping, az óriáskerék, a gólyalábakon tébláboló karneválosok, letaglózó látvány volt egy olyan srácnak, aki már a parkolóra is azt hitte, hogy a fesztivál része.

Gyorsan meghívom egy üveg vízre, magamnak veszek egy sört, aztán elmondom neki, hogy ez így több, mint egy ezres volt. Elkerekedő szemekkel néz vissza rám, hogy atyaég, mégis miért adnak bármit is ilyen drágán ezen a fesztiválon? Mondtam neki, hogy hát ez itt a prémium kategória, de nem igazán érti, miről beszélek. Pláne akkor nem, amikor elmagyarázom neki, hogy készpénzzel nem, csak Festipayjel lehet fizetni. Az pedig úgy működik, hogy rögtön levonnak tőled 1000 forintot, amiből egy 500-ast visszakapsz ha leadod a kártyát, egy másik 500-ast pedig akkor, ha elkezdesz szemetet szedni. "De hát itt egy csomóan szedik a szemetet" - mondja, és őszintén nem érti, hogy miért várják el a bulizóktól, hogy még szemetet is szedjenek. Főleg úgy, hogy a paypassos bankkártyásoknak ez a szopódás abszolút fakultatív.

Kicsit körbevezetem a Soundon, és látom rajta, hogy velem ellentétben nem akar a Balatonnak menni a BMW-tetkós barbároktól, még akkor sem, amikor ezek a derék magyar férfiak simán fellöknek az úton, mert büszkeségükbe nem fér bele, hogy a közös kényelmes mozgás érdekében 30 centit arrébb álljanak. "Nem akarlak megsérteni, de Pesten is ez megy" - mondja nekem, amikor a bajszom alatt lehordom az embert mindenféle alávaló, kőkorszaki gazembernek. Botond ritkán utazik fel Budapestre, kicsit fárasztja a nyüzsgés, és most először esik le, hogy a Balaton Soundon tapasztalható tömeg egy fokkal sem rosszabb, mint egy éjszaka a Gozsdu udvarban vagy egy hétvégi vásárlás a Westendben, annyi a különbség, hogy a legtöbben félmeztelenek. Persze minket kivéve. 

Botond éppen most van kamaszkorban, ezért nyilván érzékenyebb a külsejére, szóval a balatoni fürdőzés, vagy a félmeztelenül flangálás ki van lőve. Hiába mondom neki, hogy nézzen körbe mennyi sörhasú holland mutogatja a borostás mellkasát, elég hamar helyrerak. "Nekik már mindegy, mert felnőttek. De nálunk az iskolában még az megy, hogy egymás csúfolják az emberek, amiért kövérek, elhízottak vagy bármi külsőségért." Ezért inkább megyünk tovább, és a tökéletes férfi és női testek árnyékában meglátjuk az idén újdonságnak számító Elrow színpadot.

Az Elrowról azt érdemes tudni, hogy egy elég menő elektronikus zenei eseménysorozat, ami számos fesztiválon csinál saját színpadot, programokat, és különösen sok figyelmet fordít a látványra. A műfajban otthonosabb ismerősök mind azt mondták, hogy ez az egyetlen tényleg menő dolog az idei Soundon. Ahogy megérkeztünk a helyre, Botond mindössze annyival kommentálta:

Ez kicsit olyan mint a dabasi búcsú

- mondja kicsit lefitymálóan a nekem inkább goásnak tűnő színpadot látva. Nesze neked prémium fesztiválérzés, nesze neked prémium technobuli, ameddig egy tininek a dabasi búcsú jelenti az első asszociációt.

Miközben Supacurtis szettjére sietünk át a Heineken Színpadhoz, egyre többször veszem észre, hogy beszélgetés közben jobbra-ballra villan a tekintete. Nyilván, egy kamaszfiúnak olyan lehet beszabadulni a Balaton Soundra, mint amikor apáink először láttak duplaoldalas posztert egy nyugatról becsempészett Playboyban. Inkább nem is feszegetem jobban a témát, a Soundon valószínűleg minden nőnek és férfinek nehéz megállni, hogy néha ne kezdjen el pofátlanul bámulni valakit.

Ahogy mászkálunk tovább, Botondból azért kibukik, hogy jó, jó ez a fesztivál, de így elsőre elég neki egy nap, nem bírná itt öt napig. A zenével nagy baja nincs, mert szereti a Petőfi Rádiót, és a döngölősebb elektronikával sincs baja, ha van benne ének. Egyszerűen csak Dabason nem szokott hozzá az efféle zsibvásárhoz, és egyébként sem az a táncolós fajta. Mivel még nincs 18 éves, ezért nem is ihat, szóval ivás és tánc nélkül valóban kissé értelmetlen programnak tűnhet a Balaton Sound. Ezt a Heinekennél beszéljük éppen, ahol Supacurtis éppen baromi jó zenéket játszik. Botondnak is tetszik egyébként, csak aztán megkérdezi olyan 15-20 perc múlva:

Ez az egy szám lesz végig?

A Petőfin Rádión kívül leginkább Mudvayne-t szokott hallgatni, ami nem éppen Sound-kompatibilis zenekar, ezért nem is csoda, hogy egy DJ szettről azt hiszi, hogy egy baromi hosszú dal szól végig. Át is nézünk a nagyszínpadhoz, hogy lőjünk pár képet róla, biztos szeretné mutogatni az osztálytársaknak, hogy mennyire menő, hogy itt van a Balaton Soundon. Pár képet lövünk, de aztán megtudom, hogy korosztályához képest pont szembe megy a trendekkel, és egyáltalán nem használ semmi mást Facebookon kívül, ott is csak a híreket olvassa. Se Snapchat, se Instagram, semmi. Botond erről úgy vélekedik, hogy felesleges időpazarlás, egyébként is idegesítik azok az emberek, akik csak feltűnősködni akarnak a neten, miközben voltaképpen semmi érdekes nincs az életükben. Ezért hiába kérte az anyja, hogy majd lőjünk képeket celebekkel, a VIP-ben, vagy jó csajokkal, hadd irigykedjenek a haverok, igazából egy pillanatig sem tűnt úgy, mintha ő ezt tényleg szeretné. Megtartja magának az élményeit, és inkább értelmesen tölti az idejét, amit egészen szürreális volt hallani a Balaton Sound VIP-páholyában üldögélve.

Alapvetően óriási élmény egy kamasznak lemenni a Soundra, és nem csak a kevés ruhát hordó szép emberek miatt. Botond úgy írta le, hogy az egész egy hatalmas strand, ahol folyamatos buli van, és még a zene is jó, nagyjából. Azt azért észrevette, hogy minden DJ előnyben részesíti a dropokat, de ahhoz talán még tényleg fiatal, hogy az EDM által háttérbe szorított keverési szokásokról értekezzek vele, majd ha pár év múlva már fellépni akar a Soundon, akkor beszélünk erről is. 

Megkértem, foglalja nekem össze élete első napját egy fesztiválon:

A Soundról alkotott képem valahogy így néz ki: fasza buli, jó csajok, a zene is jó volt. Így elsőre nekem nagyon tetszett az egész. Bár igaz, akkor nem lehettem itt, amikor a nagy buli volt, csak a kezdeténél amikor,, bemelegítenek", de nekem akkor is egy pozitív képet dobott vissza.

Azt már csak az idő dönti el, hogy a Balaton Sound látványa után megmarad a grunge-nál, a metálnál és a Mudvayne-nél, vagy pár év múlva ő lesz a következő Pumped Gabó.

Borítókép: Kaszás Tamás / Index.