Emlékszünk még arra, amikor a Daft Punk Get Luckyja miatt hónapokig mindenki Chic-gitáros popszámokat próbált csinálni? Vagy amikor úgy tűnt, hogy Diplo világsztárt csinál egy dán énekesnőből? Esetleg a borzalmas LMFAO-ra, amely a Party Rock Anthemmel bebizonyította, hogy a 21. századi popzenében nem kell ének a refrénhez? Sőt, a dél-koreai PSY dalának, a Gangnam Style-nak már az is sikerült, hogy nem angol nyelven lett globális sláger. Az ilyen zenei világsikerek titkát meglehetősen nehéz tudományosan megmagyarázni, így arra is csak nagyjából van megoldás, hogy idén miért a Despacito lett az év abszolút slágere. Mi azért megpróbáljuk valahogyan bemutatni a miérteket.

A közösségi oldalak világában többek között onnan lehet tudni valamiről, hogy óriási sláger, hogy ismerőseink egyik része forrong, amiért lépten-nyomon egy adott dalt hall mindenhol, miközben ismerőseink másik fele esküszik rá, hogy soha életében nem is hallotta az említett zenét. A Despacito esetében máig találkozni ilyen vitákkal, pedig nemrég Budapesten már olyan bulit is tartottak, ahol kizárólag ez a szám ment egész este.

Augusztus 7-én ráadásul a Budapest Parkban lép fel Luis Fonsi, aki ugyan bizonyos körökben korábban sem volt ismeretlen előadó, de a Despacitóval egy életre beírta magát popzenébe. Hogy miért és hogyan, azt most megmutatjuk.

Álmaimban Puerto Rico visszainteget

A Despacito sikeréhez igazából három előadó kellett, de mindenekelőtt Luis Fonsié az érdem, aki annak idején megírta a dalt. A jövőre 40 éves Fonsi nem ma kezdte az ipart, 1998-as bemutatkozása óta meglehetősen ismert reggaeton/pop előadónak számít nemcsak Puerto Ricóban, hanem Latin-Amerikában is, sőt, énekelt már a pápának és a Fehér Házban is, vagyis egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy Fonsi a semmiből tűnt volna fel. A Universal Latin nagy kiadó leszerződött előadójaként nyert már Latin Grammyt (2009-ben egyszer már megírta az év dalát), és egy rakás olyan sztárral volt közös száma, mint Christina Aguilera, Afrojack, illetve Emma Burton a Spice Girlsből.

Rövid Youtube-keresés után kiderül, hogy Fonsi tényleg elég népszerű a spanyol ajkú országokban, több dala is 150 millió megtekintés fölött jár, vagyis tényleg nem lehet azt mondani, hogy egy névtelen senkiről lenne szó. Ez azért fontos, mert ismeretlen énekesként valószínűleg a kutyához nem jutott volna el a Despacito, amikor megjelent idén január közepén. Így viszont már év elején elég szép pozícióban találta magát a dal a különböző tematikus Billboard-listákon, és egy szűk közegben már így is óriási slágernek számított.

Fonsi korábban elmondta, hogy egy lassabb, pop/cumbia balladát szeretett volna, de végül úgy döntött, hogy visz bele egy kis városias hangulatot. Itt jött képbe a dal közreműködője, Daddy Yankee, aki még Fonsinál is tízszer nagyobb sztárnak számít latino körökben.

Daddy Yankee szintén Puerto Ricóból származik, és egy ideig profi baseballjátékosnak készült, próbajátékon is volt a Seattle Marinersnél, de aztán egy eltévedt AK–47-es golyó félbetörte a sportkarrierjét. Helyette a zenélést választotta, aminek köszönhetően ma már mindenhol a reggaeton műfaj királyaként hivatkoznak rá, és egyszerűen megkerülhetetlen, ha szóba kerül a latin-amerikai popzene. Annyit mondunk csak, hogy Gasolina.

Szóval az eredeti Despacito Puerto Rico legismertebb előadóinak közös szerzeménye, de nyilván az még kevés lenne a globális sikerhez, hogy két csávó döngetős party reggaetonra arról énekel, hogy mennyire szeretnek lassan dugni. A dalt például a Miamiban vették fel, ahol egyébként is találkozik a latino és az amerikai popzene, és Flo Ridától Pitbullig egy rakás arc abból gazdagodott meg, hogy a két világot ügyesen kombinálta a kortárs mainstream poppal.

A Bieber-effektus

A Despacito azonban még egy ideig csak szimplán sláger volt, világslágerré akkor vált, amikor Justin Bieber készített hozzá remixet. A kanadai énekes még mindig a világ egyik legnépszerűbb előadójának számít, és azt a '60-as évek óta tudja mindenki, hogy amit a tinilányok imádnak, abból garantáltan siker lesz. Biebert máig tinilányok százmilliói imádják, ezért az ilyen szintű promóció elképesztően nagyot dobott a Despacito ismertségén.

Ehhez az is kellett például, hogy Bieber életében először spanyolul énekeljen. Fonsi egy interjúban elmondta, hogy eredetileg angol szöveget írtak Biebernek, aki viszont ragaszkodott hozzá, hogy a szerzemény autentikusságának érdekében spanyolul énekelje a dal nagy részét, és kizárólag az első verzét angolul. Az más kérdés, hogy feltűnően nem beszél egy szót sem spanyolul, elég csak a furcsa kiejtésére figyelni.

A dal egyszerűen felrobbant minden slágerlistán, rádióban és az interneten, amihez hozzájárult a Bieber-effektus másik hozadéka is. Az énekesről közismert, hogy hajlamos egy utolsó suttyóként viselkedni, ami legalább akkora sajtóértékkel bír, mint amikor kiad egy új számot. A Despacito miatt ismét elővette a média, miután kiderült, hogy egyszerűen nem ismeri a saját dalszövegét. A saját koncertjén például a közönség unszolása és egy repülő sörös korsó ellenére sem volt hajlandó elénekelni a Despacitót, egy másik buliban pedig a refrén helyett olyanokat énekelt inkább, hogy „nem tudom a szöveget, ezért eszem egy kis burritót és Doritost”.

Szóval a Bieber-effektusnak hála a Despacito elindult a világhódító útjára, aminek köszönhetően már több tucat feldolgozás, remix és paródia készült belőle, de ami az igazán érdekes, hogy amíg a Bieber-féle verzió nézettsége meghaladja a 420 milliót, addig az eredeti verzió vészesen közeledik a Gangnam Style és a Paul Walker-emlékdal irányába, és a cikk írásának pillanatában 2,65 milliárd megtekintésnél tart mindössze hat hónap alatt. Ismerve azt, hogy a Gangnam Style öt, Wiz Khalifa See You Againje pedig két év alatt érte el a 2,9 milliárdos megtekintést, nem nehéz azt megjósolni, hogy a Despacito még idén eléri a 3 milliárdos nézettséget, és a Youtube-korszak legnépszerűbb slágerévé válik.

A nagy kérdés itt már az, hogy valóban beszélhetünk-e trendről azzal kapcsolatban, hogy egy latino dal ma a világ első számú slágere. A Despacito megjelenésekor több zenei magazin is arról írt: a siker egyik kulcsa, hogy pont egy éppen vadul tomboló zenei trend csúcspontján jött ki a dal. Ez a trend pedig a latin pop és az amerikaiaknál csak urban musicnak hívott műfaj keveredése, amibe beletartozik a hiphop, az r&b vagy akár a törtebb elektronikus zenék. Innen ezt Magyarországról nehéz megítélni, mert amíg Latin-Amerikában esetleg tényleg az a menő, hogy rappel keverik a cumbiát, Major Lazer meg varacskos basszusokat pakol a reggaeton alá, addig az angolszász piac ízlését jóval nehezebb előre meghatározni. Ez ugyanis nem az első alkalom, hogy egy spanyol nyelvű vagy latin-amerikai származású előadó hirtelen állati népszerű lesz. Elég csak Enrique Iglesiast, Ricky Martint vagy akár Daddy Yankeet említeni, de biztos arra is sokan emlékeznek, amikor tele volt a rádió Shakira-dalokkal. Egy biztos, a Despacito valószínűleg még jó sokáig velünk marad, és ráérünk majd végre akkor eltemetni, amikor megérkezik hozzá a kötelezően borzalmas Irigy Hónaljmirigy-paródia valamikor 2018 első felében.