A Sziget, a Volt és a Balaton Sound is rossz évet zár, mégis nyereséges lesz a fesztiválgyár. Ha minden összejön, még nagyobb sztárok jöhetnek majd a Szigetre, és ezt a rendezvényt már a politika sem meri zaklatni, mert a magyar lakosság 15 százaléka már járt a fesztiválon. A leköszönő Gerendai Károllyal és utódjával, Kádár Tamással beszélgettünk forradalmárságról és megújulásról.

Mi változott a cég működésében attól, hogy a tulajdonrész 70 százaléka most már egy globális befektetési alap, a Providence Equity Partners tulajdona?

Kádár Tamás: Az operatív működésben kevés dolog változott. A Szigetnek öt nagy fesztiválja van: a Gourmet, a Gyereksziget, a Volt, a Balaton Sound és persze a Sziget. Mindegyik fesztiválért egy-egy projektvezető felel. Hogy csak a nagy zenei fesztiválokat említsem, a Voltért Lobeinwein Norbert, a Soundért Fülöp Zoltán, a Szigetért pedig most már én. A napi munkában idén már egyre kevésbé vesz részt az alapító, Gerendai Károly, de azért ott van hétfőnként a board gyűlésein, ahol a régi tulajdonosok és a Sziget Kft. többi felső vezetője közösen vitatja meg a felmerülő fontosabb kérdéseket.

Akkor az új tulajdonosok nem is képviselik magukat a vezetésben sem?

Igazából ezt a gyűlést hivatalosan már nem is boardnak kéne hívnunk, hiszen közben lett egy valódi boardunk is, amiben a többségi tulajdonosok képviselői is részt vesznek.

Ez a board a tervek szerint két-három havonta ülésezik, öltönyös emberekkel beszéljük meg, hogy mik a tervek a következő szezonra, és hogy sikerült-e tartani az elfogadott üzleti terveket, meg persze azt is, hogy mik a stratégiai céljaink a jövőben. Fontos, hogy bár a külföldi befektetők a cég 70 százalékát birtokolják, mégis eggyel kevesebb képviselőjük van a boardban, mint nekünk, akik működtetjük a céget és a fesztiválokat. Vagyis a nagy döntéseket, mondjuk, hogy csinálunk-e egy új fesztivált külföldön, velük kell leegyeztetnünk, de szó sincs arról, hogy mostantól beleszólnának a rendezvények programjába, vagy megmondanák, hogy mennyibe kerüljön egy korsó sör.

Gerendai Károly: Az én szemszögemből fontos változás még – bár ez nem függ össze az új tulajdonos megjelenésével, hiszen ezt már korábban eldöntöttem –, hogy lassan teljesen kiszállok a fesztiváljaink szervezéséből. A menedzsmentben még benne maradok, a taggyűléseken és a board munkájában részt veszek, de a napi ügyektől megpróbálom távol tartani magam. Már idén is próbáltam ezt gyakorolni, és be kell vallanom, magam is meglepődtem, hogy milyen könnyen el tudom engedni a Sziget ügyeit, hogy ne szóljak bele mindenbe. Ehhez persze az is kellett, hogy rájöjjek, nem tudom a rendezvényszervezést kicsit csinálni. Vagy foglalkozom a napi dolgokkal, vagy nem. Egyszerűen nem olvasom az emaileket, így azt sem tudom mindig, mik az éppen felmerülő problémák, és amire értesülök róluk, a kollégáim általában már meg is oldották mind. Ha valakinek a segítségemre van szüksége, akkor persze lehet hozzám fordulni, de igyekszem alapítóként nem rátelepedni mindenre, mert úgy érzem, már kiöregedtem.

Egyébként a visszább vonulásban segít az is, hogy az elmúlt években már tudatosan alakítottam úgy a cég működését, hogy az operatív vezetést egyre inkább Tamás vette át, és ezzel párhuzamosan kialakítottunk egy cégszerűbb működési struktúrát is. Az alapvetően projektalapú munkaszervezés irányából kicsit elmozdultunk, például a Sziget projektmenedzsere már nem dönt minden kérdésben egymaga, a hirdetések vagy a szponzorok ügyében például az egységes marketingosztályé a végső szó.

Két-három éve fogadtuk el az új működési modellünket, amiben azért még így is előfordul, hogy egy-egy ember több posztot is ellát: Fülöp Zoli például egyszerre felel a Balaton Soundért, de közben az összes rendezvény bookingja is hozzá tartozik, vagyis az ő csapata tárgyal a szigetes fellépőkkel is.

Ezek a folyamatok egyébként egybevágnak az új tulajdonosok elvárásaival is, akik szeretnék, ha a cég operatív szinten is olyan átláthatóan működne, mint egy multinacionális vállalat. Persze vannak ebben furcsa helyzetek, amiket még szoknunk kell: Tamás cégvezetőként például főnöke olyan alkalmazottaknak, akik eközben a cég tulajdonosai is.

A felvásárlással változik valami? Megnőtt például a Sziget ereje, nagyobb eséllyel száll harcba a legsikeresebb fellépőkért?

K. T.: A booking az a terület, ahol reményeink szerint a legnagyobb változás várható. Azt reméljük, ha megvalósulnak a tulajdonos tervei, amiben a Sziget felvásárlása csak az első lépés, és további hasonló nagyságú fesztiválokat és szervezőcégeket fognak megvenni világszerte, akkor ezzel a Sziget is jól járhat: minél több fellépésre tudunk ugyanis ajánlatot tenni, annál nagyobb az esély, hogy az igazán nagy nevek is minket válasszanak.

Mondok egy példát: Eminemet évek óta próbáljuk elhozni a Szigetre, idén egyszerűen azért nem jött össze, mert csak egy héttel később jön át koncertezni Európába, és egyetlen további fellépés kedvéért nem utazza át korábban az óceánt. Most összeálltunk öt európai fesztivállal, és jövőre megpróbálunk együtt ajánlatot tenni. Így Eminem menedzsmentjének már azt kell majd eldöntenie, hogy megéri-e nekik további öt jól fizető koncert miatt erre az időre átruccanni az öreg kontinensre. Sajnos, hozzáteszem, még így is kicsi az esély, de pont az ötszöröse, mint eddig. Ha az új tulajdonos tovább terjeszkedik a fesztiválpiacon, az ilyen csomagajánlatok mindennapossá válhatnak. Most azért még elég nehéz öt, részben konkurens fesztivál és cég érdekeit összeegyeztetni, így csak egy igazán nagy név kedvéért tudunk összeállni.

G. K.: Az igazi kérdés számunkra most az, hogy a magyar booking csapat lesz-e az, amelyik az egész cégcsoportban irányítja majd a koncertszervezést. Ha a tavaly tragikus balesetben elhunyt kollégánk, Dan Panaitescu, aki sok éven át felelt a Sziget fellépőiért, még mindig élne, ez nem lenne kérdés, mivel ő egy megkerülhetetlen név volt a szakmában. Most viszont nemcsak arról megy a gondolkodás, hogy kiket érdemes még felvásárolni, hanem arról is, hol legyen az új booking központ, de azért bizakodom: elég jó a csapatunk, hogy végül meggyőzzük a tulajdonosokat, érdemes ránk alapoznia az egész cégben a koncertszervezést.

A tavalyi nézőrekordokhoz képest idén azt lehetett érezni, hogy mind a Volton, mind a Soundon kevesebben voltak.

G. K.: A Volton idén többen voltak, de az is igaz, hogy most egy nappal hosszabb volt a fesztivál. Azért azt látni kell, hogy a tavalyi számok egy négy-öt éves folyamat eredményei. Ebben az időszakban minden évben tudtunk kicsit növekedni, és ez végül a tavalyi évben csúcsosodott ki, amikor minden rendezvényünk telt házas lett. Egyébként az év elején még kifejezetten jól mentek a belépők, aztán ez sajnos valamiért lelassult, aminek őszintén szólva nem tudjuk a pontos miértjét. Vizsgáljuk, hogy mi történt, és van is néhány feltételezésünk, de sok érthetetlen dologgal is szembesültünk. A Szigetnél például könnyű lenne a nem igazán erős programra fogni az idei visszaesést, de a Volt és a Sound programja talán sosem volt még ennyire erős, a bérleteladásaink mégis elmaradtak a tavalyi számoktól.

Már évek óta igyekszünk abba az irányba haladni, hogy a jegyeladásaink ne programfüggők legyenek, mert a fellépők ára olyan szinten elszállt, hogy azt nem tudjuk a jegyárainkkal lekövetni. Eddig úgy tűnt működik a stratégiánk, egyre többen vették meg a bérleteket úgy, hogy még nem is hirdettük meg a programot. Ez mondjuk most is így indult, hiszen az első pár hónapban még a tavalyinál is többen vásároltak bérletet, de aztán valahogy megtorpant az eladás.

Nem az lehet a gond, hogy évek óta nem volt koncepcióváltás? A Volt megpróbál nemzetközi irányba nyitni, de nem igazán jött össze. A Balaton Sound átállt az élő zenés fellépőkről száz százalékban a DJ-kre. A Szigetnek meg ugyanaz az imidzse, mint évekkel ezelőtt.

K. T.: A Volt az elmúlt pár évben tényleg kapott egy lökést, ismertebb fellépők, több színpad, növekvő költségvetés, amivel viszont a jegyárakat is szinten kellett tartani. Mivel a Volt közönségének 97 százaléka magyar, ezért bármennyivel is nagyobb a kiadás Sopronban, a látogató a többi hazai fesztivál áraival hasonlítja össze, és azt látja, hogy a Fezen, az EFOTT vagy a Campus árai alacsonyabbak, pedig már ott is vannak külföldi fellépők. Azzal a laikusok nincsenek tisztában, hogy a Linkin Park ára önmagában valószínűleg több volt, mint ezen fesztiválok teljes költségvetése.

Ezek szerint volt olyan terv, hogy a Volt is olyan fesztivál legyen, ahol a látogatók jelentős része külföldi?

K. T.: Igen, pár éve volt ilyen tervünk, de nem igazán működött, vagy csak akkor, amikor mondjuk fellépett az Iron Maiden vagy a Linkin Park, és Ausztriából átjöttek napijeggyel a rajongóik.

G. K.: Sajnos a nemzetközi piacon részesedést szerezni egy fesztivállal nagyon nehéz. Még a kollégákat is sokszor győzködnöm kellett amiatt, hogy belássák: bármennyire vannak akár nemzetközileg is tényleg menő előadók egy-egy fesztiválunkon, ez még nem elég, mert ezeknek a zenekaroknak a nagy része sok más helyen is fellép Európában, csak az előadókért már nem indulnak el külföldre a fesztiválozók. Ha a rendezvény maga nem különleges, nincs úgy pozicionálva, hogy ide valamiért el kell jönni, legalább az életben egyszer, akkor kevesen lesznek olyanok, akik csak a sztárfellépő miatt hajlandóak ideutazni. Bár szerintem a Volt Fesztiválnak tök jó hangulata van, nem az a léptékű esemény, amire külföldről is jönni akarnak az emberek, mert mindenhol vannak hasonló méretű és jelentőségű fesztiválok. A Sziget szerencsére túl tudott nőni ezen a korláton, illetve ilyen még a műfaj és a helyszín miatt a Balaton Sound is, aminek szintén magas a nemzetközi látogatóaránya azok körében, akik szeretik ezt a típusú zenét.

K. T.: A Volt a Szigetet és a Soundot leszámítva egyértelműen a number one magyar fesztivál, de kicsit tekerni kell rajta valamit, és a jövőben visszaterelni abba az irányba, ami miatt annyira népszerű lett itthon.

G. K.: Az árcsökkentés viszont szerintem öngyilkosság lenne, mert akkor a színvonalból is vissza kéne venni, amit nem hiszem, hogy tolerálna a közönség, de valószínűleg a látogatók már további áremelést sem bírnának el, ami azzal járhat, hogy egy nappal megint rövidebb lesz a rendezvény.

Nem lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy ezek a fesztiválok nem újultak meg évek óta?

G.K.: De, és nyilván mi is elrontottuk például, hogy a 25. jubileumra nem találtunk ki valamit extra nagy durranást, miközben ez volt az elvárás. Viszont azt is tudni kell, hogy a konkurenciaharc is erősödött. Számos rendezvény kezdett el valamilyen módon másolni minket a Lollapaloozától a hollandiai Lowlandsig. Utóbbi konkrétan el is kezdett egy olyan kampányt Hollandiában, miután az elmúlt években nem tudták eladni az összes bérletüket, hogy mostantól „szigetesítik” a Lowlandset.

K. T.: Az ottani Gerendai komoly PR-kört futott a sajtóban, hogy ne a Szigetre menjenek a hollandok, hanem hozzájuk, mert náluk is lesz utcaszínház, cirkusz és különleges látványvilág. Ez nekünk egyrészt siker, hiszen ezek szerint jó a koncepciónk, hogy egy fesztivál nemcsak zene, sörcsap, hanem látvány és élmény is. Másrészt ez kihívás is, hiszen éppen azokat az elemeket másolja mindenki, amelyek eddig minket megkülönböztettek a többiektől.

Arról viszont még nem beszéltetek, hogy miben kell megújulnia a Soundnak és a Szigetnek.

K. T.: A Szigetnél le kell ülni, és át kell beszélni mind a kommunikációt, mind a belső tartalmat, mert valóban az elmúlt négy-öt évet egy koncepcióra húztuk fel, és ez kifulladni látszik.

G. K.: A Sound esetében azt látjuk, hogy a sokáig felfelé ívelő EDM-trend kezd leereszteni. Ezért is kezdtük el kicsit beemelni a hiphopot az elmúlt években, de idén ez sem igazán jött össze, mert túl drágák voltak a fellépők, vagy nem tudtak eljönni.

Ellenben az EDM-vonalon még kifejezetten erős fellépőlistája volt idén a Soundnak, és azért még mindig ez a stílus a fesztivál védjegye. Ez azonban, félek, jövőre már nem lesz elég. Nagyon fontos tudni azt a Soundról, hogy képes volt egy olyan új réteget is megszólítani és bevonzani a fesztiválok világába, ami addig kerülte ezt. Nekünk az mindig központi kérdés, hogy azt a bizonyos piaci tortát tudjuk-e még valahogy bővíteni is, vagy csak tovább szeletelni vagyunk képesek. Ha a rendezvényeink egymás konkurenseivé válnak, akkor nagy bajban leszünk. Ezért vagy arra kell törekedjünk, mint a Voltnál, ahol a Szigetről egyre inkább elveszített magyar közönséget próbáltuk megnyerni, vagy új rétegeket kell aktivizálnunk, mint a Sound esetében.

K. T.: Arra is figyelnünk kell a jövőben, hogy külföldiek felé jobban kommunikáljuk a Sound egyedi adottságait. Így például azt, hogy ez tényleg egy vízparti fesztivál, és nem úgy, mint a Primavera vagy az Ultra, ami konkrétan egy stadionban van, mégis vízparti fesztiválként hirdetik. Erősíteni kell arra, hogy a Balaton-part egy gyönyörű helyszín és tökéletes a nyaralásra.

Az nem lehet probléma, hogy például a többi balatoni fesztiválotokkal, mint például a B. My Lake, kicsit konkurenciát is teremtetek a Soundnak?

G. K.: Szerencsére nem, mert azt látjuk, hogy a B. My Lake egészen más közönséget mozgat meg. Az is elektronikus zene, de azon belül egy másik műfaj, teljesen más közönséggel. Az utóbbi időben inkább a Sziget vágott alá a Soundnak azzal, hogy itt is DJ-k kerültek a nagyszínpadra.

Ezek az emberek pedig azt látják, hogy a Soundhoz hasonlóan a Sziget is egyre csili-vilibb hely, itt is játszik Martin Garrix vagy David Guetta, így azt, amit pár éve még inkább csak a Sound tudott, azt ma már a Sziget is megtudja adni. Ez valóban veszélyes jelenség, szerintem erre komolyan oda kell figyelnünk.

Miben lesz más jövőre a Sziget?

K. T.: Nyilvánvalóan szükség van valamilyen arculatváltoztatásra, mert amíg korábban ezt megtette a Sziget kétévente, addig a mostani imidzs már négy-öt éve megvan.

G. K.: Valószínűleg nem az Island of Freedom üzenetet kell lecserélni, hanem fel kell tölteni olyan tartalommal, amivel érzelmileg is tud a közönség azonosulni. Bár a mostani multinacionális háttérrel nem tartom túl valószínűnek, de az is lehetne egy út, hogy sokkal bevállalósabbak leszünk, és még keményebben belemegyünk a „szabadság-életérzés” koncepcióba, hiszen a világban és a térségben is egyre nagyobb gondok vannak a szabadságjogokkal. Persze nálunk eddig is volt és lesz is Civil Sziget vagy Magic Mirror, de nem szeretnénk direktben politizálni. Ha pedig ezeket a témákat tűzöd a zászlódra, könnyen a napi politika játszóterén találod magad.

K. T.: Pedig nemzetközileg biztosan szexi lenne.

G. K.: Magyarországon is biztos sokaknak szexi lenne, közben viszont nemcsak a hazai politikai elitnél húznánk ki a gyufát, de valószínűleg a magyar fesztiválozók egy részénél is. Kizárt dolog, hogy egy pénzügyi befektető ilyen kockázatot bevállalna.

A másik irány, hogy olyan eszközöket erőltessünk, amik már máshol is működnek, az általános pozitív értékek erősítése, mint a környezetvédelem, az esélyegyenlőség, a rászorulók segítése. Emellett jobban rá kell feküdni a közösségi kommunikációra, mint például a social influencerek használata, akiket megéri kifizetni, ideutaztatni, mert jegyvásárlókat hoznak magukkal. Jól lehet látni, mennyire működik ez például a Coachella esetében. Az már más kérdés, hogy nekem ezek a mesterséges önkaseroló módszerek annyira nem szimpatikusak, de szerencsére ebben már nem kell majd aktívan részt vennem, azt meg tisztán látom, hogy vállalkozói logikával nézve abszolút indokolt, működő marketingeszközről beszélünk.

A Fyre Fesztivál esetében ez eléggé rosszul sült el, és alakult is egy törés a social influencerek megítélésével kapcsolatban.

G. K.: Az nyilván rosszul sült el, hiszen nem voltak végül fellépők, sőt színpad sem, csak a bikinimodellek a reklámkampányban, de létezik olyan egészséges kombináció, amivel friss és hatékony PR-kampányt lehet végezni a social influencerek segítségével. Csak nem kell fesztivált hazudni ott, ahol nincs.

Nem lehet, hogy egyszerűen elfáradt a fesztiválbiznisz, telített lett a piac, és ezért jönnek idén már kevesebben?

G. K.: Ebben is lehet valami, de ez nem új jelenség, már évek óta túltelített a piac, mi meg eddig még nőni tudtunk. De valóban lehet szó egy trendről is, hiszen elég sok olyan nagyobb fesztiválról hallunk a térségben, amik visszaestek idén, például ilyen volt a Pohoda is, amiről ugyan nagyon szépeket írtatok az Indexen, de közben ott is kevesebben voltak, mint eddig, akárcsak az Exiten. A túlkínálattal logikusan együtt jár egy tetőzés, és előbb utóbb tisztulnia kell a piacnak, de remélem, ezzel a befektetői háttérrel és a mára kialakult csapattal a Sziget nyertese lesz a piac átrendeződésének.

A kevesebb látogató esetleg annak tudható be, hogy már itthon is egyre több kisebb, tematikus esemény van?

G. K.: Ennek is lehet hatása, hiszen ezekre a kis, kevésbé ismert fesztiválokra mindig folyékonyabbak a véleményvezérek, akik meghatározzák a fiatalabb korosztályok ízlését. Ha ma az az általános véleményvezéri gondolkodás, hogy te attól vagy menő, trendi fiatal, ha mondjuk elmész a Kolorádó vagy a Bánkitó Fesztiválra, de műmájer, tömegember vagy, ha még mindig a nagyobb eseményeken bulizol, akkor az sajnos biztos érződni fog a látogatottságon a mi esetünkben is. Ezek egyébként tényleg szimpatikus, jó kezdeményezések, de nehéz összehasonlítani az almát a körtével. Szerintem a fesztiválok elsősorban közösségi élményt adnak, azaz sok ember együtt bulizásáról szólnak. Ehhez képest a tömegrendezvények ellen azt felhozni érvként, hogy ott sokan vannak, és azért jó a kicsi rendezvény, mert ott kevesen, ez olyan, mint amikor valaki azzal érvel a BKV mellett a Mercedesszel szemben, mert az legalább lassan megy, és jobban látni belőle a várost. A célközönségünk körében a véleményvezér a megmondóember, vele nem tudsz vitába szállni, mert te egy vállalkozó, azaz egy lókupec vagy, és csak dicsérni próbálod a lovadat. Hogy ezzel mi a szart lehet csinálni, azt nem tudom, de ha emiatt idővel sokan mennek el a kicsi fesztiválokra, akkor majd azok sem lesznek kicsik, és akkor remélhetőleg megint trendi lesz a nagyobbakra is eljárni.

K. T.: Három-négyezer kieső bérlet egy Volton vagy egy Soundon már egy abszolút a profitot érintő mennyiség, és ennyi bérletest simán el tudnak vinni ezek a kis események az intézményesült nagy fesztiváloktól. Ha az Indexnél ti ezeket a fesztiválokat az egekig ajnározzátok, az nálunk az eladásokban érezhető, csak ellenkező előjellel.

Az esetleg nem merül fel a Sziget Kft. esetében, hogy hasonlóan terjeszkedjenek, mint anno a lemezkiadók? Amikor hirtelen kinőtt a földből egy csomó tematikus kis kiadó, és elkezdték leszalámizni a piacot a nagyoktól egészen addig, ameddig a Warner, a Universal vagy Sony inkább fogta, és tucatjával felvásárolta ezeket úgy, hogy egyébként a menedzsmentnek meg az addigi stábnak továbbra is szabad kezet adtak. A Sziget például nem tervez felvásárolni pár ilyen kisebb fesztivált?

G. K.: Szerintem ennek kicsi az esélye, főleg egy nemzetközi befektetővel a hátunk mögött, mert egyrészt soha nem fognak ilyen kis rendezvényekben akkora üzleti potenciált látni, mint mondjuk a Szigetben. Másrészt valószínűleg a közönség is azonnal elpártolna egy olyan kis rendezvénytől, amit részben pont azért szerethető számukra, mert nem üzleti alapon szerveződik, hanem lelkes önkéntesek hozzák létre. A providence-esek fejében az van, hogy érdemi részesedést akarnak szerezni a nemzetközi rendezvénypiacon, és abban gondolkodnak, hogy négy-öt év alatt összevásárolnak annyi fesztivált, amivel majd esetleg tőzsdére vihetik a céget, vagy eladhatják egy még nagyobb befektetőnek.

K. T.: Ez egy tisztán üzleti alapon működő befektető, ami nem fog pár ezer eurós profitért odarohanni egy kisebb magyar fesztiválra.

G. K.: Ha mi maradtunk volna a tulajdonosok, akkor is nyilván két fejlődési útvonal lett volna logikus számunkra: egyrészről kilépni már végre tényleg a nemzetközi piacra, másrészről megpróbálni a meglévő brandjeinket más üzleti modellekben hasznosítani. Ebben nincs különbség az új tulajdonos megjelenésével, csak a mozgásterünk és az anyagi hátterünk nőtt meg. Egy több mint 60 főt foglalkoztató cég nem tud egy lépték alatti rendezvényben gondolkozni, mert nekünk az éves bérköltségünk több mint a tízszerese a Bánkitó összköltségvetésének.

Van valami vonzalmatok a háborús zónákhoz, hogy Ukrajna és Törökország után most Izraelben próbálkoztok?

G. K.: Félreértés ne essék, mi magunktól biztos nem mentünk volna még Izraelbe, onnan kerestek meg minket. Hasonló eseményről és konstrukcióról tárgyalunk, mint anno a török fesztiválpróbálkozásunk esetében, de még sok minden képlékeny. Annyi biztos, hogy nem nyáron lesz, mert ilyenkor elviselhetetlen ott a hőség. Valószínűleg tavasz vége vagy ősz eleje lesz majd a végleges időpont.

K. T.: Izraelben a geopolitikai helyzet ellenére nagy hagyománya van a bulizásnak. Tel-Aviv egy kozmopolita világváros, tele jobbnál jobb szórakozóhelyekkel. Ráadásul a biztonsági költségek egy jelentős részét átvállalja az állam, hiszen az ő érdekük is az, hogy minden rendben menjen, az állampolgáraik biztonságban bulizhassanak.

Az amerikai befektető hogyan viszonyul ahhoz, hogy a szigetes rendezvényeken rengeteg állami szponzor is jelen van?

G. K.: Ameddig rendesen befizetik a megjelenésért járó szponzordíjat, addig semennyire nem izgatja szerintem, hiszen rengeteg más országban is jelen vannak állami érdekeltségek a fesztiválokon.

Egyébként látjátok annak a tényleges értelmét, hogy mondjuk az MVM Paks vagy a HungaroControl jelen legyen különböző fesztiválokon?

K. T.: Ezt megfordítom egy kicsit. Van mondjuk egy olyan marketingterv, hogy ezzel vagy azzal a kampánnyal jussanak el ne csak a médián keresztül, hanem közvetlenül is mondjuk 300 ezer fiatalemberhez, akkor nyilván a fesztiválokat fogják választani. Mi pedig legalább annyiban próbálunk javítani a helyzeten, hogy rávesszük őket, ne csak a logót akarják nagyobb felületen megjelentetni, hanem valamilyen szolgáltatást szponzoráljanak, mint akár egy telefonos töltőállomás. Az MVM-nél például pont működik, hogy megrendelnek olyan installációkat a Hellowoodtól, amit aztán szeretnek az emberek. De velük van egy hosszú távú tervünk is, hogy mondjuk a Szigeten a környezettudatosság jegyében legyen egy olyan színpad, amit napenergiával üzemeltetünk.

G. K.: Itt azt fontos leszögezni, hogy azok a cégek, amikről beszélsz, azért zavarnak téged a fesztiválokon is, mert előfordult, hogy súlyos pénzeket fizettek ki a hatalomhoz köthető szervezeteknek vagy piaci szereplőknek, és nem hiszem, hogy azért, mert szerinted rossz, ha a fesztiválokon egy toronyból lehet egy hatalmas felfújt matracra leugrani, vagy egy tök jól kinéző lounge-ban lehet megpihenni és a telefonodat tölteni. Ezek a cégek itt valóban elérnek egy csomó embert a hirdetéseikkel, nekünk meg cserébe jó szolgáltatásokat és pénzt adnak, amit el tudunk költeni arra, hogy még jobb legyen a fesztivál. Ezt a pénzmennyiséget valahol úgyis elköltenék, miért mondjuk azt, hogy inkább ne nálunk. Persze nem vagyok naiv, és tudom, hogy nemcsak nálunk költenek, de valószínűleg azért hirdetnek nálunk is, ahogy az RTL-en vagy akár az Indexen is, mert valahol azért fel kell mutatniuk valami valódi elérést is.

Mi van akkor, ha egyszer csak megjelenik Németh Szilárd, és azt mondja, hogy ezek sátorgyűjtéssel segítik a migránsokat, és a Sziget mondjuk a Soros-hadművelet részeként működik.

K.T.: Nagyon meglepődnék, hiszen a Szigetről mindenki tudja, hogy miről szól, és ugyanolyan lesz idén is a Civil Szigetünk, mint bármelyik másik évben.

G. K.: Egy ilyen lépés már nem hozna semmi hasznot a Fidesznek szerintem, sőt. Van egy érdekes adatunk arról, hogy az elmúlt 24 év alatt a teljes magyar lakosság 15 százaléka szerzett személyes, közvetlen élményt a Szigettel kapcsolatban, azaz legalább egyszer kint járt a fesztiválon. Azt is tudjuk, hogy a döntő többségnek pozitív élménye volt, érzelmileg kötődik a rendezvényhez. Ha a választókorúakat vagy a tényleges szavazókat nézzük, ez az arány még magasabb. Gondolj bele, miért érné meg bármelyik politikai erőnek valami olyat állítani, amiről a potenciális szavazók kb. 40 százaléka első kézből tudja, hogy hazugság, hiszen személyesen érintett a kérdésben.

A Fideszről sokféle véleményt hallani, de abban mindenki egyetért, hogy a kommunikációjuk profi. A döntéshozók szerintem tisztában vannak vele, hogy az emberek többsége szereti a rendezvényeket, a fesztiváljaink az első számú turisztikai attrakciói az országunknak, a Sziget az egyik legsikeresebb és legismertebb hazai márka, de emellett kulturális értékeket teremtünk, és nem kevés bevételt termelünk a költségvetésnek.

Egy ilyen dolognak direktbe nekimenni, csak azért, mert a rászorulóknak sátrakat gyűjtünk, nem hiszem, hogy a politika fel akarná vállalni. Eddig egyébként inkább pozitív gesztusokat tapasztaltunk, a fesztiválbelépők áfacsökkentésétől a zajkibocsájtási szabályozásig a legtöbb kérdésben támogató szabályozás született, de persze beleszaladtunk pár fájó intézkedésbe is, ami vagy bevételkiesést, vagy jelentős többletköltségeket okozott, a dohánytermékek szabályozásán át a rendezvénytartási engedélyek szigorításáig.

Egy biztos, mi senkivel sem konfrontálódni szeretnénk, ez egy fesztiválszervező vállalkozás, és nem egy harcos ellenzéki szervezet. Ha az elveinket és az értékrendünket nem kell megtagadnunk, akkor valószínűleg békében együtt tudunk élni bármilyen színű kormánnyal, ahogy eddig is tettük. Ha konfliktus alakult ki, akkor is mindig minket támadtak, nem mi voltunk a kezdeményezők. Néha persze még így is becsúsznak hibák a rendszerbe.

Ott van példának tavalyról az egyik műsorvezető srác, aki a nagy közösségi játékokat szokta levezényelni a nagyszínpadnál. Mellesleg, mint kiderült azóta számomra, munka után harcos ligetvédő. Tavaly valamiért fogta magát, és a színpadon nagyon éles politikai monológokat kezdett nyomni a tudtunk és beleegyezésünk nélkül. Hozzám az egész úgy jutott el, hogy egy fideszes képviselő elkezdett tiltakozni, és levelet tett közzé a Facebookon, hogy a Sziget hogyan merészel politikai kampányt folytatni a rendezvényen. Először azt hittem, valaki félrebeszél, annyira nem tudtam elhinni, hogy nálunk ilyesmi megtörténhetett, aztán kiderült, hogy sajnos mégis. Bármennyire is kerüljük a direkt politizálást a Szigeten, ezután attól tartottam, hogy na, erre majd ránk fog ugrani a kormánypárti sajtó, és szétszednek ízekre minket. De szerencsére nem történt semmi ilyesmi, hanem gyorsan lecsengették az egészet. Ebből arra következtetek, hogy talán nem tartanak kilövendő célpontnak, de attól még nem szeretném tudatosan huzigálni az oroszlán bajszát.

A vizes vébé lemondott fellépőjével kapcsolatban nem kerestek titeket?

G. K.: De, de ebben az időszakban nem igazán érünk rá mással foglalkozni, és ilyen rövid idő alatt egyébként is nagyon nehéz bárkit találni.

Nemrég nálatok is lemondta a koncertet két fellépő. Ilyenkor hogyan történik a pótlás?

G. K.: Sajnos ilyen későn már nagyon nehéz piaci alapon pótolni egy kieső előadót, és ezzel a menedzsmentek is tisztában vannak, ezért igyekeznek segíteni. A legtöbbször az működik, hogy a visszamondott fellépőt képviselő ügynökség emberei körbenéznek a saját előadóik között, hiszen még több tucat szerződtetett partnerük van, és megpróbálnak valakit rábeszélni, hogy ugorjon be az eredetileg tervezett név helyett.

Tehát ilyen esetben nincs mondjuk kötbér?

K. T: Nincs, csak visszautalják az előleget, amit kifizettünk. Persze el lehet kezdeni pereskedni, ahogy egyszer, nagyon régen tettük azt a Prodigy esetében, de végül aztán elálltunk a pertől, mert az ügyvédeink jelezték, hogy a nemzetközi gyakorlat szerint egy nyertes per esetén is csak a számlával igazolható költségeket tudod behajtani az ilyen esetekben. Nem tudsz elmaradt hasznot vagy presztízsveszteséget számonkérni, maximum a már kifizetett repülőjegy árát tudod visszaperelni. Mindenkinek jobban megéri ilyenkor a jó viszonyra törekedni, mert legközelebb is ezektől az ügynökségektől veszed majd a többi fellépőt is. Így a korrekt kapcsolat kölcsönös érdekeken alapul.

Jövő ilyenkor is kettőtökkel fogunk interjúzni, vagy egyedül a Tamással?

G. K.: Sziget-ügyben már csak Tamással. Még az új tulajdonossal ezt valahogy le kell egyeztetnem, de én azt tervezem, hogy szeptember végén elutazom a családommal három hónapra egy dél-amerikai körútra, és karácsonykor fogok hazajönni, úgyhogy a következő fesztivál előkészítésében már fizikailag sem fogok tudni részt vállalni, mert nem is leszek itt.

Idén nullszaldós lesz a Sziget, vagy veszteséges?

K. T.: Reményeim szerint most is nyereséges lesz, de akkora profitot biztos nem fogunk csinálni, mint tavaly. Ha az éves működési költségvetésünket elosztjuk az egyes fesztiválok között, akkor sajnos a Volt Fesztivál némileg veszteséges lesz, de várakozásaim szerint a cég még így is pozitív eredményt produkál, csak nem annyit, amennyit a befektető szeretne.

Borítókép: Bődey János.