Az elmúlt időszakban a Balaton Sound és a Sziget is különböző hajós bulikkal bővítette a repertoárját, de most végre megnéztük, milyen is az, amikor a víz közepén zajlik a party.

Az ember általában kétféleképpen képzeli azt el, ahogy az emberek egy hajón buliznak:

1. Kimérten, elegánsan, mintha a Titanicban szerepelnének.
2. Folyik a pezsgő, mindenki fürdőruhában, mint a rapvideókban.

Régóta nem csak a tehetős elit sajátja, hogy vízen élje ki a hedonizmusát, már a 2000-es évek óta vannak olyan szervezőcsapatok, akik különböző hajókra visznek hangcuccot, DJ-ket és pár száz embert. Ilyen a Cruisin is, ami a Szigeten kívül is rendszeresen tart hajós bulikat, de most kifejezetten a fesztivállal együttműködve szerveztek öt bulit szerdától vasárnapig, 7990-es jegyárral, CityPass-szal okosba csak 5900-ért.  

Én sem úgy mentem, mint aki még soha nem volt hasonlóban, sőt, emlékeim szerint ugyanezen az Európa nevű hajón volt a buli akkor is, amikor a french electro vagy a drum and bass még éppen állati aktuálisak voltak. Azóta mintha a hajót kicsit fel is pimpelték volna.

Egy körül szálltunk fel a hajóra, amin közel 800 ember volt, mint azt később elárulták. Nekem ez az embermennyiség soknak tűnt, de amikor az ilyen bulikban jártas havernek küldtem képeket, akkor meglepetten reagált, hogy hogyhogy csak ennyien vannak.

A háromszintes hajón így oszlottak el az emberek:

• lent: elfekvő, ruhatár, konnektor mellett tanyázva telefonnyomkodás
• középen: bent bár, fotelek és nyugágyak, egy nagyon nem útszéli street foodos, ahol 2400-ért vettem egy aszalt paradicsomos marha hotdogot, a hajó két oldalán pedig emberek próbáltak pihenni az árnyékba rakott puffokon, vagy éppen pont napozni akartak
• fent: megy a buli és a tánc.

Itthon mintha megszaporodtak volna a nappali bulik: a Lick the Click, a kül'kolor, a CityMatiné, a Pool & Beer a példák arra, hogy a 20-as éveik vége felé járó, jól szituált fiatalok délután négykor szeretnek vodkaszódával topogni valami house-ra, discóra, technóra. Ezeknek a buliknak az az egyik varázsa - a saját megállapításom szerint -, hogy lebontja azt a több évtizedes sztereotípiát, hogy klubzenére csak sötétben, négy fal között, istenesen bekábózva lehet igazán bulizni. Biztos voltak olyanok, akik a hajó tetején valamit bevágtak, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy ez is az a hely, ahol az emberek tényleg józanul, maximum kicsit spiccesen is képesek ugrálni a house-ra.

Az már más kérdés, hogy ez mennyi ideig izgalmas. A fő problémának az tűnik, hogy 40 fokban lélegezni is szörnyű, nem hogy táncolni, szóval részemről ez ki is volt lőve, pedig esküszöm, nagyon fasza szettek mentek. Így maradt az árnyékben fekvés és sörözés, miközben a hajó egészen a Megyeri hídig ment. Fél 2-től 5-ig tartott az út, ami nem is annyira durva, de ahhoz pont elég volt, hogy a tervezett esti programomat a Szigeten felforgassa. Ahogyan korábban egy tudományos videónkban már bebizonyítottuk, 40 fokban egyáltalán nem ajánlott alkoholt fogyasztani.

Nálam a Szigeten általában a nappali önmérséklet a fő irány, vagyis egészen estig kizárólag sört iszom, aztán ahogy leszáll az este, jöhet a nagyobb piálás. A hajós buli viszont teljesen felborította a rendszeremet azzal, kora délutánra már három-négy sör lehetett bennem, és pont annyira ostobának éreztem magam, mint a fent említett videó végén. Kicsit irigykedtem is a sok külföldire, akik vagy rendületlenül rázták a tetőn, vagy valamilyen árnyékos helyen egyszerűen eldőltek, mint a zsák. Visszafelé ráadásul a Deák téren sajnos rendszeresen látható, megjelenésében a világ legízléstelenebb, legigénytelenebb benyomását keltő partybusszal hoztak vissza a Szigetre, amire Zsüliett volt ráírva. Ahhoz képest, hogy a hajón 790 volt a csapolt Dreher, itt már kereken egy ezrest kértek az italokért, de nem kaszáltak túl nagyot, a bulizók egy része itt már csak csöndes apátiában várta, hogy végre visszakeveredjen a Szigetre.

Kétség sem férhet hozzá, hogy egy hajón bulizni kifejezetten király dolog. Szabadság, szellő, és a ringatózás adta nyugodtság klubzenével keverve egészen érdekes atmoszférát tud létrehozni. Az már más kérdés, hogy mennyire irigylem azokat, akik két üveg vízzel boldogan eltopognak bármilyen négynegyedes zenére, akár négy órán át.

Azért a hajó tetején lehetett volna egy kicsivel több fedett terület, mert 40 fokban tényleg elviselhetetlen tud lenni az egész, óriási plusz azoknak, köztük a kifejezetten kedves biztonságiaknak, akik vízpermettel jártak körbe a fedélzeten. Az is viszont jó volt, hogy egyáltalán nem volt vészes kiállni a sort semelyik pultnál sem, és a pultosok is jó fejek voltak, mert amikor valami gebasz miatt nem tudtam kifizetni az utolsó sörömet, odaadták ingyen. A mosdók is kifejezetten tiszták, szépek és igényesek az Európa hajón.

Azt fura volt látni, hogy egyesek csak azért vettek 8 ezer forintért jegyet, hogy az egyik babzsákban aludhassanak a Duna hűsítő szellői mellett, és arra sem ébredtek fel, hogy a közönségnek kötelező kiabálni minden alkalommal, amikor a hajó elhalad egy híd alatt. Magyar szót persze csak elvétve lehetett hallani. 

Az egyetlen tényleg komoly probléma ezzel a hajós bulizással, hogy ha valaki már déltől megtolja a bulikamiont, akkor estére garantáltan vagy kidől, vagy vállalhatatlanul kész lesz. Nem árulom el, hogy az én esetemben melyiket sikerült összehozni, de az biztos, hogy aki nappal legény, az éjszaka garantáltan nem tud az lenni, mert a bulizás több évtizedes bioritmikai rendszerét borítja fel a korai iszogatással. Mindenesetre aki teheti, próbálja ki egyszer, hogy milyen egy dunai hajón bulizni, mert ha itt az ember egyszer felszáll, akkor a kikötőig garantáltan nincs megállás.