Michael Hutchence: The Last Rock Star. Ezzel a címmel jelent meg nemrég az a dokumentumfilm, ami az INXS 37 évesen meghalt frontemberének öngyilkosságával foglalkozik. Nem ez az első és valószínűleg nem is utolsó kísérlet arra, hogy kiderítsék, mi is történt éppen húsz évvel ezelőtt, 1997. november 22-én a sydney-i Ritz-Carlton Hotelben.

A halottkém jelentése szerint Hutchence öngyilkos lett, felakasztotta magát. Ebben a mai napig sokan kételkednek, és húsz évvel a tragédia után is képesek kommentekben ölre menni azon, hogy baleset vagy öngyilkosság történt-e, és ha az utóbbi, akkor azért ki a felelős. Húsz évvel a halála után is hetente foglalkozik vele (elsősorban a brit) sajtó, legyen szó két rajongóról, akik a halála napján találkoztak vele, és most jutott eszükbe ezt elmesélni, vagy arról, hogy mennyire etikus kamerákkal üldözni most 19 éves lányát, csak azért, mert az apja rocksztár volt.

Mindenesetre tény, hogy Michael Hutchence és az INXS legnagyobb sikerei arra az időszakra estek, a nyolcvanas évek végére és a kilencvenes évek elejére, amikor az internet még nem terjedt el széles körben. Máshogy kellett hozzáférni a zenéhez, és kevesebb előadóból lehetett választani is. Volt viszont MTV, így a zenészeket már nemcsak hallgatni, hanem nézni is lehetett. Ez pedig az INXS esetében óriási pluszt jelentett. Az ő frontemberük ugyanis pontosan úgy nézett ki, ahogy egy rocksztárnak ki kell.

Aztán a kilencvenes években képbe kerültek a híres barátnők, a magánéleti botrányok, és Michael Hutchence, a sztár elkezdett sokkal érdekesebb lenni a sajtónak, mint az INXS.

Ettől pedig minden érintett szenvedett, már csak azért is, mert az INXS tagjai ezeréves barátok voltak, akik szinte gyerekként alapítottak zenekart Ausztráliában. Andrew Farriss és Michael Hutchence gimis osztálytársak voltak, hozzájuk csatlakozott Farris két testvére, a dobos Jon és a gitáros Tim. Kirk Pengillyvel és Garry Gary Beersszel kiegészülve a Hutchence család garázsában próbáltak. Michael Hutchence eddigre már megjárta Hongkongot, ahová gyerekkorában költöztek, és Los Angelest, ahová sminkesként dolgozó anyja a válás után ment vele. Kamaszként nem jött be neki Amerika, így visszament Ausztráliába az apjához. Az INXS nem lett rögtön sikeres, pontosabban eleinte csak Ausztráliában szerették őket, de a menedzsment látta bennük a potenciált, és nem adták fel, hogy a zenekarból világsztárt csináljanak.

A negyedik lemezen, az 1984-es The Swingen található Original Sinnel sikerült áttörni az ingerküszöböt Európában, Kanadában, de Amerikát és főleg a briteket hidegen hagyta az INXS. „Unalmas, fantáziátlan MTV-rock” – írta róluk a brit sajtó, hogy aztán három évvel és két lemezzel később már egészen más hangnemben tárgyalják a zenekart. 1987-ben kijött a Kick, ami már a hatodik lemezük volt, és amit a kiadó annyira utált, hogy vissza akarta küldeni őket a stúdióba, hogy vegyenek fel egy teljesen új albumot. Ez végül nem történt meg, a Kick pedig siker lett mindenhol, az USA-ban és Angliában is. Tele volt slágerrel: New Sensation, Devil Inside, Never Tear Us Apart, aminek Prágában forgatott klipjénél jobb reklámot a város nem is kaphatott volna. És a Need You Tonight, amiben tényleg 

1990-ben megismételték a sikert az X-szel, amin talán legnagyobb slágerük, a Suicide Blonde szerepelt. Megállás nélkül turnéztak, Budapesten is játszottak 1991 júliusában a Kisstadionban. Ez azon kevés kivétel volt, amikor egy zenekar az abszolút csúcson és nem jóval utána jutott el hozzánk. Mégsem volt telt ház, a magyarok némi fáziskéséssel később szerették meg igazán őket. Pár nappal ezután 74 ezer ember előtt játszottak a londoni Wembley-ben. Ez a lemezen és videón is kiadott koncert úgy tökéletes, ahogy van. Itt van például a Mystify:

Ugyanakkor erre az időszakra tehető, hogy a lapok elkezdtek Michael Hutchence magánéletével foglalkozni, amit máig képtelenek abbahagyni. Először a Kylie Minogue-gal való kapcsolata adott témát, akit aztán két év után otthagyott a topmodell Helena Christensen (őt csókolgatta Chris Isaac a Wicked Game híres klipjében) miatt. Ennek ellenére Kylie mindig szeretettel beszélt róla. „Senki hasonlóval nem találkoztam, mint ő. Senkivel. Én nem voltam valami menő, ő pedig übercool volt! Nagyon-nagyon sok mindent tanultam tőle. Hatalmas szerelem volt, és igazi szívfájdalom. Rengeteg mindenben ő volt számomra az első.” A Christensennel való kapcsolata idején biciklibalesetet szenvedett, megsérült a feje, elvesztette a szaglását és az ízérzékelését. A barátok szerint ez annyira megviselte, hogy ekkor kezdett antidepresszánsokat szedni. „Nem érezhetett többet illatokat, a nők illatát. El lehet képzelni, hogy ettől mennyire szenvedett” – emlékezett egyik menedzsere, Martha Troup.

„Te voltál a kedvenc vendégem az összes közül. Jobban bírtalak, mint Willem Dafoe-t. És alig várom, hogy meghallhassam a legjobb dalaidat. Az összeset.” Ezzel zárta Paula Yates brit műsorvezető azt a tévéinterjút, amiben állítólag megismerte az INXS Greatest Hitst promózó Michael Hutchence-t. A műsor koncepciója szerint a beszélgetés egy ágyban zajlott, és Yates elmondása szerint harminc perccel később már egy másik ágyban voltak. Így kezdődött az a kapcsolat, ami mindkettőjüket alaposan meggyötörte.

Yates akkor már tíz éve Bob Geldof zenész, aktivista, Live Aid-alapító felesége és három lányuk anyja volt. A közvéleményt sokkolta, hogy fogta a lányokat, és Hutchence-hoz költözött. A pár egyik barátja, az újságíró Catherine Mayer nemrég írt egy esszét a Guardianbe arról, hogy milyen volt megélni a közelükben mindezt. Ebben azt írja: megdöbbentette az újságírók, különösen női kollégái reakciója, ahogy azon szörnyülködtek, hogy egy háromgyerekes anya az ő korában egy rocksztárral kavar, ráadásul egy olyan anya, aki az ő mércéjük szerint nem elég szép ehhez a pasihoz. A legmesszebb a Sun ment: a címlapra tették Yates és Helena Christensen fotóját, az olvasóknak szegezve a kérdést, hogy melyikükkel lennének szívesebben az ágyban.

Bob Geldof pedig kőkemény harcot indított a gyerekek felügyeleti jogáért, nem minden alap nélkül. A rendőrök drogokat és saját magukról készült pornóképeket találtak a pár házában állítólag olyan helyeken, ahol a gyerekek is hozzáférhettek. Időközben megszületett közös lányuk, Tiger Lily is, de Hutchence-t egyre súlyosabb depresszió gyötörte. Mindketten egyre jobban rácsúsztak a heroinra is. Barátai a The Last Rock Starban diplomatikusan úgy fogalmaznak, hogy eltűnt a csillogás a szeméből, valójában három év alatt legalább tizenötöt öregedett. 1997-es visszatérő lemezükhöz, Elegantly Wastedhez készült videókon mintha nem is ugyanazt az embert látnánk. Ráadásul a lemez sikere sem volt olyan nagy, mint a korábbiaké.

1997 novemberében a zenekar húszéves fennállásának megünneplésére és turnéra készültek, Hutchence ezért utazott Ausztráliába. Szerette volna, ha a karácsonyt Yates és a gyerekek vele töltik, de Bob Geldof nem járult hozzá az utazáshoz. Ezt a halála estéjén mondta el neki telefonon a nő, mire Hutchence felhívta Geldofot, veszekedtek, de nem tudta meggyőzni. Két barátja átment hozzá bulizni este a szállodai szobájába, majd amikor elmentek, felhívta a menedzserét és egyik volt barátnőjét. Egyikük sem vette fel a telefont, de a volt barátnő az üzenetet hallva aggódni kezdett, és reggel a szállodába ment. Ekkor már késő volt, senki nem nyitott ajtót. Holttestét a szobalány találta meg, a fürdőszobában akasztotta fel magát.

Depressziós volt, azt mondta, elege van a Geldoffal folytatott csatákból, a paparazzók folyamatos figyelméből és a démonokból, melyek gyerekkora óta gyötrik. A vérében drogokat, gyógyszereket, alkoholt találtak.

Paula Yates viszont kitartott amellett, hogy baleset, úgynevezett autoerotikus fulladás történt (így halt meg David Carradine, a Kill Bill színésze is). Ilyenkor az orgazmus erejének növelésére különféle fullasztó technikákat alkalmaznak, így korlátozva az agy oxigénellátását. A leggyakoribb az önakasztás. Ezt erősítette, hogy a pár szerette a hagyományostól eltérő szexet, Hutchence-nak sok terve volt, nemcsak a turnéra, hanem újabb szólólemezre is készült, és örült, hogy meghallgatták egy szerepre a következő Tarantino-filmben. Az apja, akivel a halála előtti estén együtt vacsorázott, egy újságírótól tudta meg, hogy a fia halott. Előbb érték el, mint a rendőrség.

Paula Yates soha nem tudta túltenni magát a gyászon. 2000-ben herointúladagolásban halt meg úgy, hogy a négyéves Tiger Lily mellette volt. 14 évvel később középső lánya, Peaches Geldof ugyanígy halt meg, csak mellette 11 hónapos kisebbik fia volt, amikor túllőtte magát. Tiger Lilyt Bob Geldof nevelte fel annak ellenére, hogy Hutchence családja is szerette volna. Geldof és a bíróság szerint viszont jobb helyen volt a féltestvérei mellett. Az INXS nem oszlott fel a tragédia után, több énekessel is próbálkoztak, sőt, egy tévés tehetségkutató műsor keretei között is keresték Hutchence utódját. Két lemezük is megjelent, végül 2012-ben oszlottak fel. Talán ekkorra jöttek rá, hogy mégsem pótolható mindenki.

(A cikk a Michael Hutchence: The Last Rock Star és a VH1 Behind the Music Michael Hutchence című dokumentumfilmek, és a The Guardian Michael Hutchence: In The Eye Of The Sstorm és az Independent The Passions Of Paula Yates című cikkeinek felhasználásával készült. –  Borítókép: Michael Putland/Getty Images)