Jegyezzük meg a december 6-át, és ne csak azért, mert a Liverpool agyonvágta a Szpartak Moszkvát, hanem azért mert ez az a nap, amikor Németországban elindult a Dio Returns: The World Tour nevű förmedvény. Ez itt:

Ez, kérem szépen, a zsékategóriás Dio-lineup, Craig Goldy gitározik (és nem Viv Campbell vagy Doug Aldrich), Simon Wright dobotl (és nem Vinnie Appice), Scott Warren a billentyűs, Bjorn Englen meg a bőgös. Két énekest is visznek magukkal, Tim "Ripper" Owenst, aki a Judas Priest énekese is volt, valamint Oni Logant, akit a Lynch Mobból ismerhetünk. 

Engem az ilyen hologrammal visszahozott, halott énekeses fellépéseknek a gondolatától is kiráz a hideg, akkor meg pláne, ha olyan gagyin van az egész megcsinálva, mint ez itt fent, amin a valóságban sem túl magas Dio (160 centi maga volt) akkorának néz ki, mint egy kutya ülve, ráadásul bármennyit is nézem ezt a freakshow-t, nem tudnám nagy biztonsággal kijelenteni, hogy amit látok, az nem egy színész, akinek a mozgását rögzítették speckó kamerákkal, majd rámontírozták az énekes arcát. 

A hang, az stimmel, élő felvételeket használtak hozzá, így a zenekarnak hóttpontosan kell játszania, mert az énekes, legalábbis abban a hét számban, amit a hologram "ad elő", nem fog utánuk menni. Jó, olyan veteránoknak, mint Simon Wright, nem lehet gond pontosnak maradni, de láttunk már karón varjút. A hét szám, amiben nem Owens vagy Logan énekel, hanem Dio hangja: Rainbow In The Dark, We Rock, Neon Nights, King Of Rock And Roll, Man On The Silver Mountain, Heaven And Hell és Holy Diver.

Nem tudom eldönteni, mi a nevetségesebb/szomorúbb, a playback hangra kivetített, groteszk énekes, vagy a hologramot fotózó emberek a közönségben, esetleg a fizetésért mindent bevállaló zenészek, de az tuti, hogy a hullarablás új királynője Wendy Dio, Dio özvegye, aki képes volt ezt a borzalmat tető alá hozni.