Lassan vége 2017-nek, mi pedig megtartjuk azt a szokásunkat, hogy összeszedjük az év szerintünk legjobb magyar zenei megjelenéseit (itt a 2014-es, 2015-ös és a 2016-os listánk). Ugyan az idei év mintha egy kicsit lagymatagabb lett volna, mint az eddigiek, azért így is bőven akadt egy csomó olyan lemez, amiket bátran mutogathatunk ismerőseinket. Talán trend, talán csak véletlen, hogy az elmúlt évekhez képest egész sok (összesen nyolc) magyar nyelvű lemez is felfért a listánkra, ami mindenképpen pozitív. Annyit el is árulunk előre, hogy 2017 legjobb magyar lemezén is magyarul énekelnek.

20. Gyuris: Szellemország

Ha valaki tudni szeretné, hogy merre kell keresni a magyar Z generáció újhullámos hiphopját, akkor a térképen Szeged környékére tesszük az ujjunkat. A kvázi tinédzserekből álló Avant Gang az elmúlt években domináló cloud rap, #szomirap, trap fúziót honosította meg nálunk, és iszonyatosan izgalmas figyelni, hogy ez a színtér milyen dolgokat dob ki magából. Gyuris Szellemországa ebből a szempontból az egész szcéna kirakatlemeze, ami tökéletesen bemutatja, hogy a mostani tinédzserek, kora huszonévesek már milyen zenei világot éreznek magukénak.

19. Deep Glaze: Pressure

A magyar psych rock-hullám idén már kezdett lelassulni egy kicsit, azonban a Deep Glaze-nek sikerült így is összehozni egy figyelemreméltó nagylemezt. A tagok egyébként más együttesekben is aktívak (Tape Delay, Fran Palermo), illetve annyiban emelkednek be a megtelt táblát joggal kirakó magyar pszichedelikus vonalból, hogy - többek között a két görög tag miatt - a valamivel súlyosabb, stoneresebb hangzás mellett itt-ott fel lehet fedezni némi mediterrán hatást is.

18. Tej: Pénztelenség, sikertelenség, csillogás

A leginkább az Isten Háta Mögöttből ismert Pálinkás Tamás popzenei projektjét már egy ideje figyeljük, hiszen a Szegény fiú konkrétan az egyik legjobb popszám, amit a magyar piac kitermelt magából az elmúlt pár évben. És persze van benne egy hatalmas csavar, hogy első hallásra tök egyszerű rádiós dalokban olyan szövegek vannak, mint "Négykézláb másztam ki a kurva ágyból, az orrom meg csak égett, én is azért lettem alvajáró, hogy végre éjjel-nappal éljek". Ahogyan a korábbi kritikánkban írtuk "(...) a Pénztelenség, sikertelenség, csillogás egy baromi sokszínű, baromi könnyen megszerethető poplemez, amit jó egyben hallgatni (a zenekar elsősorban így javasolja), de én például minden alkalommal megörülnék, ha megszólalna a rádióban.

17. Apey: Stranger & Apey and the Pea: Hex

Apey sokszínűségét talán az mutatja a legjobban, hogy 2017-ben két nagylemezt is kiadott, egy akusztikus szólóalbumot és egy kő kemény metállemezt a zenekarával. A két megjelenésről a laikus hallgató el sem tudná képzelni, hogy ugyanaz az ember csinálta, pláne úgy, hogy a maga műfajában mindkettő abszolút kiemelkedőnek számít itthon. Az pedig persze csak külön megemeli Áron Andris énekes-gitáros ázsióját, hogy nemrég Kecskeméten sátánizmus miatt be akarták tiltani az egyik koncertjét.

16. The Somersault Boy: Come On Feel The Misery

Három évet kellett várni, hogy jöjjön a folytatása az óriási nagy kedvenc első nagylemeznek, és hála istennek most sem kellett csalódni. Valahol egyébként egészen lenyűgöző, hogy mi már nem is tudjuk követni, Sallai Laci összesen hány zenekarban aktív egyszerre, de a saját számításaink szerint csak idén a Somersault Boy mellett még két másik lemezen (Felső Tízezer: Új városok épülnek, Szabó Benedek és a Galaxisok: Focipályákon sétálsz át éjszaka) is közreműködött. Köszönjük Laci, hogy vagy nekünk!

15. The Keeymen: The Keeymen

Nagyon úgy néz ki, hogy a szörf váltja a psych rockot itthon, mint a valamiért éppen aktuális gitárzenei trend, de az a Keeymen első nagylemezén abszolút érezhető, hogy ezek a srácok már jóval azelőtt felültek erre a hullámra, hogy mindenki szörfrockkal kezdett volna kísérletezni. Ráadásul a Keeymen is ott volt idén azon az orfűi gerillakoncerten, amelyet a fesztiválról lemaradó fellépők szerveztek meg.

14. Sör és Fű: Spontán ÉletFlessek

A tavalyi második nagylemezt annyira nem éreztük erősnek, mint az első albumukat, azonban idén megjelent mixtape-jüknek simán ott a helye a legjobbak között. Tele van remek alapokkal, olyan producerektől, mint Vanis, WaTa, Lusta Bítek, Szabi vagy Zomblaze, és különösen felhívnánk a figyelmet a Módszertan c. számra, ami talán az egyik legjobb magyar nyelvű grime az utóbbi évekből. Azért reméljük, hogy a SÉF folytatja a jövőben is annak ellenére, hogy most decemberben Feri kilépett a csapatból.

13. Papaver Cousins: Lack of Lightness

Jó látni, hogy a Lone Waltz kiadó körül egyre csak gyűlnek a tehetséges singer-songwriterek, és most már minden évben tudnak olyan megjelenéseket mutatni, amelyek teljes joggal tűnnek fel az év végi listákon. Idén ilyen a Lack of Lightness a kétfős Papaver Cousinstól, tele baromi jó hangulatú blues- és folkdalokkal.

12. Babé Sila: August

Több évtizedes probléma nálunk, hogy még a legtehetségesebb popénekesnők is olyan fantáziátlan, a lehető legrosszabb helyekről összelopkodott zenékkel dolgoznak, hogy rossz hallgatni. A Stahl Barbarától út közben a nevét Babé Silára változtató énekesnő erre cáfol rá az Augusttal, egy minden tekintetben izgalmas, sőt, néhol kifejezetten kreatív újhullámos poplemez rengeteg neo R&B, trap és '80-as évek hatással.

11. Bozo: Idegenek jönnek

A legutóbbi Stenk Dalversenyen a zsűri egy részének abszolút kedvence volt a Bozótól az Idegenek jönnek c. szám, és az ezzel a címmel megjelent nagylemezüket is érdemes lecsekkolni. Egyrészről rohadt nehéz ma magyar nyelven olyan gitárlemezbe futni, ami ne lenne zeneileg elavult, és/vagy szövegileg elviselhetetlen, másrészről az egész lemeznek van egy olyan felemelően naiv, érzelmes, intim hangulata, hogy tinédzserként biztosan ezt pörgetnénk nonstop suli után a parkban, miközben szemceruzával próbáljuk kinyitni a 300 forintos félédes La Fiestát.

10. Hanoi: Csak egyszer éltünk

A Somersault Boy mellett a Hanoi a másik olyan zenekar, amelytől 2014 óta várjuk a következő megjelenést, és ugyan a Csak egyszer éltünk mindössze ötszámos, ennyi dal is elég ahhoz, hogy a debreceni zenekar idei EP-je legyen az egyik nagy kedvenc hardcore megjelenésünk.

9. Gege: Dokumentum

Nyilván a hiphopon belül tucatjával lehet olyan lemezeket találni, amelyek megpróbálják valahogyan illusztrálni a mai Magyarországot, de az idei felhozatal közül a mi kedvencünk Gegétől a Dokumentum lett, tele nagyon karcos keleti parti boom bappel, és végre nem álszent, életigenlős témákkal, hanem nyomasztóan aktuális problémákkal, mint a közéleti képmutatás (Álszent), a kelet-európai lét kilátástalansága (Kelet) vagy mai értelmiség személyiségzavara (KultúrTróger). A Dokumentum ebben az esetben ténylegesen egy kordokumentum, amelyet évekkel később is érdemes lesz elővenni, és összehasonlítani az akkori jelenünket a mostanival.

8. Platon Karataev: For Her

2017 egyik kis magyara sikere, hogy a Platon Karataevet váratlanul felfedezték tőlünk nyugatra, és most már ott tart a zenekar, hogy Spotifyon két száma is (Elevator, The Season of Singing) több százazres lejátszásnál jár. Egyáltalán nem lepődnénk meg rajta, hogy az első nagylemezét csak idén elkészítő zenekar tartósan fenn tudná tartani a külföldi érdeklődést, mert a For Her egy már-már megdöbbentően autentikus angolszász gitárlemez lett.

7. Dope Calypso: Chaka Chaka

Negyedik éve készítünk listát a legjobb magyar lemezekről, és negyedik éve fér be a top20-ba a Dope Calypso. Pedig a Chaka Chaka talán a legmeredekebb albumuk eddig, Szabó Tonyó Moog-frontember beszállásával óriási hangsúlyt kapott a szinti, és ez rendesen meghatározza az egész lemez hangulatát. Az az igazság, hogy a Dope Calypso zenéjét egyre nehezebb anélkül hallgatni, hogy ne egymást ölelgető, félmeztelen férfiak és egészen szürreális színpadi jelenlét jusson eszünkbe, de őszintén szólva pont ezért szeretjük még őket ennyire. Meg amikor az album egyik száma (Hyper Hyper) egy konkrét Scooter-utalás, akkor már tényleg nincs miről vitázni. Szóval jöhet jövőre a következő album.

6. Gosheven: Leaper

A külföldön is nagy figyelmet kapó 12z egyik felének, Szabó Bálintnak a szólóprojektje az ambientes, kísérleti elektronikás Gosheven, és rögtön az első nagylemez a patinás Opal Tapesnél jött ki. A Leaper pedig nagyon hamar megtalálta a közönségét Magyarországon kívül, az album szerepel a Slug Magazin év végi listáján, a Quietus legjobb kazettás megjelenéseket sorra vevő összegzésében, illetve a Wire Magazin 2017 legjobb albumairól szóló gyűjtésében is.

5. Window: Take What You Want

Az idei év egyik legerősebb bemutatkozása a Take What You Want, ami egy modern fúziója a jazznek, soulnak, hiphopnak és elektronikának olyan közreműködőkkel, mint Stas, Babé Sila vagy M3NSA. Ez a 10 szám nagyon jó példa arra, hogy egy itthon még mindig kicsit ismeretlen vagy inkább mostohán kezelt műfajt hogyan lehet ötletesen meghonosítani.

4. Fran Palermo: Bonerider

Ugyan a Bonerider mindössze öt szám, de a Fran Palermo eddigi zenéihez képest meglepően érett, tudatos, átgondolt anyag, amin a zeneiség fókusza nem azon van, hogy élőben állati jól működjenek a dalok, hanem inkább azon, hogy mit dalok, önmagukban működjenek. A Soup vagy az EP címadó dala erre remek példa, illetve a lemezt záró Holdvilágos éjszakán-feldolgozás már azt is megmutatja, hogy abszolút van potenciál a zenekarban, hogy a jövőben esetleg magyar számokat is írjanak.

3. Imanexperiment: Hologram

Miközben a Hologram alapján meglehetősen kézenfekvő felhozni Grimest hasonlatként, az album simán elmehetne például a Turbo Kid filmzenéjének is. Kicsit nehéz csak részleteket kiemelni az albumból, mert annyira sajátos, hogy érdemes inkább egészében kezelni, és úgy felfedezni ezt a furcsa, kategóriákba nehezen sorolható világot, amit Imanexperiment felépített.

2. Szabó Benedek és a Galaxisok: Focipályákon sétálsz át éjszaka

Sokszor joggal támadják azzal az ezredforduló utáni magyar zenekarokat és előadókat, hogy mi a fenéért nem magyarul énekelnek, hiszen ebből az országból szökőévente kapnak fel pár napra egy-egy produkciót külföldön. Most a miértre való választ hagyjuk is, inkább arra próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy Szabó Benedekék a saját korosztályukhoz képest az egyik legjobb dalszerzők, akiknek sikerült megint úgy összerakni egy remek albumot, hogy egy pillanatra sem érzi magát kínosan az ember béna kecskerímek vagy elcsépelt közhelyek miatt. Egyszerűen rohadt könnyű egy mai 20-30 éves fiatalnak azonosulni mindennel, amiről a zenekar énekel, és talán soha nem volt ennyi tényleg slágergyanús dal Szabó Benedek eddigi lemezein, mint most. A Boldoggá akarlak tenni, az Olasz film, vagy leginkább a Soha sem veszi fel mind olyan dalok, amiket ez a generáció évekkel később meghatározó fiatalkori kedvencek között emlegethetnek, teljes joggal.

1. Óriás: Minden villany ég

Minden évben megizzadunk rendesen a top20 összeállításával, de általában az első helyezett kilétében sosincs vita. Így volt ez idén is, az Óriásról mindeni egyhangúan állította, hogy a magyar zenék közül ezt hallgattuk a legtöbbet. És ez nagy szó, hiszen a Minden villany ég január közepén jött ki, a mai világban 12 hónap alatt simán el lehet felejteni még a jobb albumokat is, de az Óriás esetében erre egyszerűen képtelenek voltunk. Abban a korszakban, amikor a rockzene szép lassan perifériára szorul, kifejezetten lelkesítő, hogy még mindig vannak olyanok, akik képesek újat hozni a műfajon belül, vagy csak szimplán kurva jól csinálni azt, amit a rockzenében már milliók megcsináltak ezerszer. Órákig lehetne még részletezni a Kezdjük el, a Senki se fél vagy éppen a Soha ne menj vissza zsenialitását, de teljesen felesleges, mert ezekről a számokról még a laikusok is simán megmondják, hogy oké, ez most tényleg jó.

Akik lemaradtak, de nagyon szerettük őket

Üllői úti Fuck: Kössszépeee!: Több mint tíz év után adtak ki új lemezt Szántó Fasziék, ami persze csak annyira új, mint egy antikváriumban vett Nemere-regény a szerző fénykorából. Az albumon lévő 12 szám nagy részét rendszeresen játsszák koncerteken, sőt, olyan is van - például a Rosszkedvűek a szerelmesek vagy a Megtört szív -, ami korábbi lemezeken is megjelent, vagy olyan ősrégi felvétel, mint a Fele-fele, amin még Lecsó is gitározik. A cd-n van poszt-Esküvő, de szerencsére nincs új Esküvő, vagyis olyan szám, amit pár év múlva úton-útfélen elmostmúlikpontosanozna bárki, aki képes két akkordot eljátszani. A számokban megint túlteng a férfihormon, követve a Bocikám legszebb nonpíszí hagyományait, de a lemez csúcsát a Sickratman-féle Tibi jelenti a spanglis-herbálos lakótelepi kölykök világából. Sem a zenében, sem a szövegben nem egy bonyolult lemez ez, de tisztán, egyszerűen és lendületesen hozza a punk és a rock határáról azt, amit a Fucktól nagyjából harminc éve megszoktunk. (haász)

Szörnyeteg: Szörnyeteg: Tényleg nem gondoltam volna, hogy 2017-ben még képes leszek új magyar punkzenekarért lelkesedni (vagy mondjuk régi új anyagáért), de most úgy állunk, hogy ezzel itt tényleg nem tudok betelni. "Hangoskodsz, meg lázadozol / ahelyett, hogy nem" – énekli a zenekar, és ilyenkor végre úgy érzem, hogy más is érti az én lázadásomat. (kovács d.)

Anna and the Barbies: Utópia: Szerelmes dallal kezdődik és majdnem azzal is ér véget az Utópia, hogy mégsem, annak az egyik első lemezükről újrahasznosított I Belong To You - a cd egyetlen angol nyelvű dala - és végül címadóvá lett, a többi szám után háromnegyed évvel elkészült Tegnapelőtt, holnapután (Utópia) a két oka. A cd összeállításánál biztosra mentek: az első négy számban a szerelmen (Holtodiglan) kívül a halál-elmúlás (7 lépés), a 4-6-os villamos és a Balaton szerepel, ezek ráadásul zenében és szövegben is a legpopulárisabb számaik. Pásztor Anna hol felszabadultan marhul, hol mellbevágóan szenved, hol rapper Anna, hol rocker Anna. Az a nyers, átütő erő, ami a 2010-es Gyáva forradalmárnak minden számát szinte szétfeszítette, és ami a 2012-es ANEM-ben és a 2014-es Szabadesésben már nem volt annyira intenzív, ezen a cédén még kevésbé érződik. A lemez még csak nem is egységes, a direkt slágeres, könnyen befogadható számokkal a szokásosnál sűrűbb, töményebb, nagyobb odafigyelést igénylő dalok és szövegek keverednek - de épp ez az ekletika, ami miatt az év egyik legfontosabb albuma lett ez, nagycirkuszos lemezbemutatóstul, Álmatlan-koncertfilmestül. (haász)

HétköznaPI CSAlódások: Nihilista Rock ’n’ Roll: Megyeri Ferencék zenében pedig még mindig ugyanolyan lendülettel hozzák a megszokotthoz azért sokszor hasonlító témákat, mintha húszévesek lennének, viszont vannak azért emlékezetes ötleteik is, legyen szó meglepően behozott fúvósokról vagy akár hegedűről, de még gitárriffből is akad pár olyan, amire felkapja az ember a fejét. Szóval ha a rendszerből, a kapitalizmusból, Trumpból, Putyinból, Orbánból vagy Lázár Jánosból csak nemrégiben kiábrándult punkok véletlenül most találkoznak először a PICSA-val, teljesen érthető, ha rögtön rajongóvá is válnak. (kovács b.)