Miért lesz valaki gyerekdalokat játszó zenész?

Szabó Tibor: Fordítva működik a dolog, inkább a műfaj találja meg az embert. Ez történt az Alma zenekar esetében is. A gyerekek vevők arra, hogy ha valaki egyenrangú partnerként kezeli őket. Az Almánál is ezt szoktuk mondani, hogy a gyerekek választottak minket.

Jó, de amikor tinédzserként a zenész életeteket tervezgettétek, gondolom nem ez volt a fejetekben, nem? Vagy tudatosan gyerekzenésznek készültetek?

SzT: Nem, ebben igazad van. De szerencsére a zene olyan, hogy nem feltétlen kell bekategorizálni. Zsolti például játszott az Operaházban és az After Cryingban is. Attól még, hogy gyerekeknek játszunk, zenei téren sosem kötöttünk kompromisszumokat. Mindig a lehető legjobb tudásunk szerint csináltuk meg a dalokat. Nem kifejezetten gyerekdalokat írtunk, csak a szövegvilágot próbáltuk számukra érthetővé tenni.

Tehát amikor otthon leültök csak úgy a saját hangszereteken játszani, ugyanez jön ki belőletek?

Maroevich Zsolt: Nagy vonalakban igen, ami a zene részét illeti. Aztán az már egy következő kérdés, hogy tud-e az adott zene kapcsolatot létesíteni a gyerekekkel.

SzT: A gyerekek rettentően befogadóak. Ami megérinti őket, azt befogadják, teljesen mindegy, hogy az jazz, pop-rock, vagy bármilyen zenei műfaj.

Mégis, mintha kevesebb gyerekmetál-zenekar lenne, de gyerek drum n' bass albumokkal sem sűrűn találkozni. Mintha mégiscsak lenne egy olyan zenei világ, olyan stíluselemek, amelyek a gyerekdalok közös jellemzői. A dalok inkább vidámak, a hangközök, a ritmus kevésbé bonyolult.

SzT: Szerintem mindenki tiszta lappal születik. A gyerekek azt hallgatják, amit a szüleik. Én a gyerekemmel Pat Metheny-t hallgattattam gyerekkorában, meg más jazz-t. És a mai napig nem lett metálrajongó. Az irányt szerintem a szülő határozza meg.

Titeket is inkább a szülők választanak? Nekem ugyan nincs gyerekem, de szülő ismerőseim gyakran panaszkodnak, hogy ezt vagy azt a dalt hogy gyűlölik, de azt kell hallgatniuk, vagy koncertre kell menniük, mert a gyerek teljesen rákattant.

MZs: Az a legjobb, ha a szülő is szeret eljönni. Vagy az is egy megoldás, ha csak a szülő jön el, és a gyereket otthon hagyja.

Ilyen is van?

MZs: Van, abszolút.

Vannak olyan rajongóitok, akiknek nincs is gyerekük?

MZs: Igen, találkoztunk már ilyennel. De olyan is van, hogy esetleg a gyerek még pocakban van és úgy jönnek. Vagy olyan, hogy a gyerekek már nem jönnek, de a szülő továbbra is eljár.

Körmendy Dávid: Meg olyan is, hogy találkoztunk délelőtt Alma-koncerten, aztán este az Anna and the Barbies zenekarral játszottam, és akkor is ott csápoltak gyerekkel az első sorban.

MZs: A zeneválasztás tudatos nevelés is lehet a szülő részéről. A zenei ízlés is fejlődik, a szülőnek általában már van egy kialakult ízlése, jó, ha elkezdi minél hamarabb megismertetni a gyereket a zenével.

Sok gyereknek ti vagytok az első zenei élményei, vagy első koncertélményei. Ez akár egész életükre kihat, és a későbbi ízlésüket is meghatározza. Érzitek ennek a felelősségét? Mennyire vagytok ebben tudatosak?

SzT: Amit mondasz, rettentően fontos. Emlékszem, óvodás lehettem, egy kép nagyon megmaradt: a nagypapámmal sétáltunk az utcán, benéztünk egy kocsmába, ahol játszott benn egy zongorista, meg egy dobos. Ez a kép megérintett, és lehet hogy az, hogy később zenész lettem, ott dőlt el valamikor. Ha egy gyereket valami megérint, akkor az lehet, hogy az egész későbbi életét gyökeresen befolyásolja. Nagyon fontos, hogy igényes, jó zenét játsszunk, ami ha meg is érinti a gyereket, akkor az a nevelésnek egy nagyon fontos része.

MZs: A színpadon az ember ezt le is tudja mérni egyből. Nagyon fontos, hogy minél több jó impulzus érje a gyerekeket. Mert impulzusok érik folyamatosan, sőt egyre több.

Többetek már több mint másfél évtizede zenél gyerekeknek. Mások a mai gyerekek, mint tizenöt évvel ezelőtt? Látni bármi változást?

MZs: Nagyon más. De elég, ha abba belegondolsz, hogy egy filmre, amire húsz éve még ráírták a 18-as korhatárt, ma már talán csak az van ráírva, hogy "12 év szülői felügyelettel". A zenében ugyanígy tömörödik ez a korhatár. Ez nem feltétlen rossz, csak az embernek fel kell rá készülnie, és a féket néha be kell húznia, amikor azt érzi, hogy túl gyors minden, nem kapok levegőt.

Gyorsultak a dalok is?

Székely Zoltán: Igen, gyorsultak, több ingerre is van szükség. Nem biztos, hogy egy mai gyerek ugyanúgy végighallgat egy húsz évvel ezelőtti zenét, mint egy frissen elkészült dolgot. Ugyanazzal a tempóval, ugyanazzal a hangszereléssel már nem elég érdekes.

SzT: A gyerekek ugyanazt kapják, amit mi: a rádiót a kocsiban a szülők mellett, ugyanúgy gyorsulnak a világgal, mint mi, sőt fogékonyabbak is nálunk. Most már nem ücsörögnek végig egy koncertet, muszáj az interakció, muszáj pörgősebb dalokat játszani.

A gyerekek borzasztóan őszinték. Ha nem tetszik nekik valami, nem ülik végig illedelmesen a koncertet és tapsolják meg a végén. Van olyan, hogy mondjuk behoztok egy új számot és a közönség elsírja magát?

MZs: Előfordult olyan, hogy egy olyan dal, amit úgy ítéltünk meg, hogy majd mekkorát üt, arra mindenki csak nézett, mert új volt még. De ennek az ellenkezője is előfordult: egy olyan dal, amire azt hittük, hogy nem fogják venni, azt vették. Ez így előre nagyon nehezen kiszámítható.

Nincsenek sikerreceptek? Hogy mondjuk a refrén az valamilyen, meg van benne egy vicces hang.

MZs: Gyerekműfajban? Nincs. A gyerekeknek nincsenek konvencióik. Nyitottak mindenre, az új dalokra is.

Hiszen nekik szinte minden dal új. De ami nekik új, azt lehet, hogy ti már több ezredszerre játsszátok. Nekem például a Ma van a szülinapom már a könyökömön jön ki, pedig biztos, hogy nem hallottam annyit, mint ha szülő lennék. Ti nem unjátok még?

MZs: Nem, mert minden dalt sajátunknak tekintünk, mintha a gyermekünk lenne, a gyermekét pedig sohasem unja meg a szülő és mindig szereti.

Saját családi szülinapi eseményen is simán lejátsszátok?

MZs: Igen.

SzT: Azért ezt a dalt már nem úgy játsszuk, ahogy 12 évvel ezelőtt, mindig egy kicsit változtatunk. A koncerteken a dalok nagy része máshogy szól, mint a lemezeken.

De a gyerekek azt a verziót akarják hallani, amit otthon is a felvételről, nem? Elmennek a koncertre, aztán azt hallják, hogy ez nem is olyan.

SzT: Igen, hát van amikor nem úgy jön össze. Mondhatom azt, hogy ebben kicsit a saját fejünk után megyünk. Azt meg úgyis látjuk, ha nem működik, a gyerekek felállnak, és elmennek inkább a játszótérre.

És olyankor mi van? Gyorsan lekeveritek a dalt?

SzT: Nem, olyankor már játszani kell. Mondhatjuk úgy, hogy ez az öt perc égés.

Egyszer olvastam egy interjút talán a Hooligans-szel, ahol arról kérdezték őket, hogy mi a slágereik titka. Amire azt mondták, hogy gyerekdalokat kell játszani felnőtteknek. Nektek gyerekdalaitok már vannak, nem gondoltatok rá, hogy kicsit más szöveggel ezek felnőtt popdaloknak is eladhatók?

SzT: Ez az utóbbi időben felmerült, egy ismerősünknek megmutattuk a dalainkat, és azt mondta, hogy ő a kocsiban ezt hallgatja azóta. Lehet, hogy ebben van valami. Ha egy dal jó, akkor teljesen mindegy, hogy az gyerekközönségnek, vagy felnőtteknek szól-e. A szöveg az már egy más kérdés. De ez például az USA-ban nem is válik ennyire élesen szét, gyakori, hogy egy-egy popénekes csinál egy gyereklemezt.

Üzletileg egyébként mennyire jövedelmező a gyerekdal-írás? Magyarországon mintha viszonylag kevesen foglalkoznának ezzel.

SzT: Igen, mert a benne lévő pénz egy nagyságrenddel kevesebb, mint egy rockzenekarban.

KD: Olyan, mint a vízilabda, meg a foci, más tömeget mozgat meg.

Pont azt gondoltam, hogy jó biznisz, hiszen a gyerekeket minden hétvégén valami programra viszik, rengeteg az esemény. Nektek is kétszáz koncertetek van évente.

MZs: Igen, jobban mozgathatóak, de a tömegbázis szűkebb, és bár a gyerek szülővel, vagy szülőkkel jön, tehát egyszerre több jegyet vesznek, de jellemzően olcsóbbak a belépők.

SzT: Estére ugyanarra a helyre valaki akár 6-8 ezer forintot kifizet, nálunk a 800-1200 forintos jegyár már drágának számít. Lehet, hogy ebben van egy beidegződés még a rendszerváltás előttről is, hogy minden, ami gyerek, azt az állam támogatta, ezért a gyerekes dolgok mindig olcsóbbak.

Azt talán kijelenthetjük, hogy nem tipikus dolog az, hogy felnőtt férfiak gyerekeknek zenélnek. És úgy érzem, hogy ezzel kapcsolatban van némi előítélet, a szülők néha még egy tanítóbácsira vagy egy óvóbácsira is gyanakodva néznek. Ti nem tapasztaltátok ezt? 

SzT: Szemtől szembe nem. Aztán lehet, hogy a hátunk mögött van ilyen, de mi akikkel találkozunk, például sok zenészt ismerünk, ők azért hallják, hogy mi történik a színpadon, mi történik a lemezeken.

MZs: Meg szerintem ez hozzátartozik, hogy egy gyereknek legyen egy apukája, meg egy anyukája is.

Mégiscsak színpadon álltok, zenészek vagytok. Előfordul, hogy az egyedülálló anyák rátok mozdulnak?

MZs: Dávid eddig nagyon keveset beszélt. Nem tudom akarsz-e róla beszélni.

KD: Nem szeretnék... 

MZs: Úgy fogalmaznám ezt meg, hogy a klasszikus rajongók ugyanúgy elérik a gyerekzenekarokat is, mint a felnőtt zenekarokat. De azért nem olyan szintű.

SzT: Nem kell szaladgálnunk, mint a Beatlesnek annak idején.

Ebben a rétegben azért mégiscsak egy sztárzenekar vagytok. Felismernek titeket az utcán?

SzT: Zolit nem, amióta levágatta a haját.

SzZ: Egyesével nem feltétlenül biztos, de ha már együtt megyünk az utcán, akkor van, hogy igen.

SzT: Vagy ha a csíkos sapkám rajtam van.

MZs: Hozzátartozik az imidzs is igen, tehát ha ugyanabban vagyunk, mint amit a színpadon, vagy amiben a klipekben láttak, akkor igen.

A múlt héten jött a hír, hogy az Alma zenekarból Kifli zenekar lesz, és ti hamarosan Kifli néven folytatjátok, de lesz Alma is, ott viszont csak a frontember marad. Mi történt, kirúgott mindenkit? Vagy ti őt? És akkor egyedül maradt az Alma zenekarban?

MZs: Gábor úgy döntött, hogy megújítja az Alma zenekart, és úgy tudja megújítani, hogy ha a jelenlegi társaságtól megválik.

SzZ: Ez elég korrekt módon történt egyébként, február végén nekünk bejelentette, abban maradtunk, hogy július közepéig - tehát amikor az Almának van egy kéthetes nyári szünete - együtt maradunk, és a nyári szünet után külön folytatjuk. Így neki is maradt ideje, nem kellett egyik napról a másikra valami újat felraknia a színpadra. És nekünk is jól jött, időt nyertünk, hogy felépítsük az önálló műsorunkat.

SzT: Nekem felajánlotta, hogy maradhatok, de mivel az Alma dalait nagyrészt én hangszereltem, hozzám kötődik, úgy ítéltem meg, hogy ha maradok, akkor nem nagyon tud ott történni semmi. Úgyhogy inkább én is azt mondtam, hogy ha ő teljes megújulást akar, akkor az a legjobb, ha én is elmegyek.

Egyszer az Alma már feloszlott, amikor a frontember kiment Amerikába. A mostani helyzet mennyiben más? Milyen lesz nélküle a zenekarotok? És milyen lesz nélkületek az Alma?

SzT: Akkor, amikor feloszlott, még egyikünk sem volt az Almában, a mostani helyzet egészen más. Most már ismert a zenekar, az Alma egy brand, Gábor máris maga mellé vett több zenészt és viszi tovább a zenekart egy teljesen más hangszeres összeállítással.

És mi lesz a dalokkal? Felosztottátok egymás között, hogy mit játszhat tovább a Kifli és mit az Alma?

SzT: Beszéltünk néhány dologról, igen, hogy ki mit játszik, meg mik azok a dalok, amiket viszünk. Az Almában - főleg az utóbbi időben - volt néhány dal, amiket mi írtunk, azok már inkább hozzánk köthetőek.

Mi lesz a Szülinappal? Várható Kifli koncerten is?

SzT: Igen. Bár Gábor írta, az alapötletet én vetettem fel, hogy mi lenne, ha írnánk egy szülinapos dalt, tehát az egy közös gyermek, várható nálunk is.

Akkor inkább a Kifli viszi majd tovább azt, ami eddig az Alma volt?

SzZ: Azok a hangszerek, amik eddig az Almában voltak, most a Kiflibe kerülnek át. Tehát zenei téren mindenképpen igen, a hangzás az adott. Az Almában Gábor énekelt, a Kifliben Dávid lesz a frontember, de azt szeretnénk, hogy ne kifejezetten egy frontemberre épüljön minden, hanem a zenekar egésze legyen jelen.

SzT: Több zene lesz a koncerteken, kevesebb az átvezető. Ettől valószínűleg a műsornak is más lendülete lesz, az eddigi egy óra húszperces koncertek lehet hogy rövidebbek lesznek, hogy a gyerekek is bírják szusszal. És szövegekben is szeretnénk egy kicsit más irányba mozdulni.

MZs: És Dávid is egy más karakter, mint Gábor, úgyhogy ennyiben nyilván változik majd az arculat.