Először lépett fel Magyarországon Kendrick Lamar, a 12-szeres Grammy-díjas és Pulitzer-díjas rapper, akit korosztályának legkiemelkedőbb előadói között tartanak számon, és egy személyben óriási szerepe van abban, hogy az afroamerikai popzene ma ott tart, ahol. Ehhez képest a Szigeten pofátlan negyvenperces késéssel indított, majd lenyomott egy olyan istentelen haknit, hogy még pofánknak sem volt pofája leszakadni.

Kendrick Lamar

Kendrick Lamar tipikusan az a csávó, akit itthon nem igazán tud a többség hova rakni. A klasszikus raphagyományokat ápoló, zeneiségben a régi és az új iskolához is nyúló rapper a 2010-es évek egyik megkerülhetetlen figurája, aki a műfaj túltelítettségére fittyet hányva vált az Egyesült Államok egyik fontos előadójává. A Szigeten valahogy mindenki azt várta, hogy az isteni Kendrick megmutatja, miért tartják a rapzene messiásának, ehhez képest azonban a koncert végén már annak is örülni lehetett, hogy egyáltalán mondott valamit a mikrofonba.

Kétség sem férhet hozzá, hogy a Sziget idei nagy húzásainak egyike Kendrick Lamar megszerzése volt. Itthon még mindig csak elvétve kerülnek rapperek ilyen kiemelt idősávba, de az ő esetében nem is lehetett kérdés, hogy mindenki más csak sokadrangú lehet. Ehhez képest Lamar 42 perces késéssel és egy orbitális haknival emlékeztetett mindenkit arra, hogy lehetünk bármilyen büszkék a Szigetre, egy amerikai rapsztárnak még csak a füle botját sem éri meg mozgatni emiatt.

A több mint 40 perces késés azért is volt iszonyat kínos, mert a Szigeten a tömegben hirtelen mindenki a tavalyelőtti Rihanna-koncertet kezdte emlegetni, amikor a művésznő csak a hivatalos kezdés után fél órával volt hajlandó színpadra állni. Fél óra csúszás után bemondták a szervezők, hogy technikai gondok adódtak, de hát édes istenem, egy rapkoncertnél ne legyen már annál nagyobb probléma, hogy nem hallatszódik a rapper.

Ehhez képest Kendrick úgy állt színpadra, mintha semmi sem történt volna.

Oké, aztán magára talált valamennyire, de onnantól már nem volt visszaút. Egyrészről Kendrick a koncert komoly részében szimplán playbackelt, rámortyogott szavakat a saját számára, másrészt teljesen értelmetlen volt magával hoznia egy egész zenekart. A gitáros konkrétan egy dal miatt állt oda, a dobos viszont sajnos minden egyes dalnak az ütemfelelőse volt, vagyis hiába szól állati jól a HUMBLE lemezen, a több tízezer embernek ezt a számot olyan dobolással kellett végighallgatni, mintha valaki egy üres cigisdobozon akarna megtanulni citerázni. Fogalmam sincs, mi lehetett a szervezés hátterében, de Lamaron látszott, hogy ehhez egyáltalán semmi kedve, de lazán lenyomja a maradék 40 percet még némi tényleges rappereléssel meg óbégatással mások refrénje alatt.

Az is hozzátartozik, hogy a hangosítás egészen nevetséges volt, sokszor a rapből semmit nem lehetett hallani, máskor meg alapból nem szólt semmi más, csak a papírhangú dobszerkó, amivel egyébként is kiherélték Lamar baromi jó alapjait. Lehet, hogy az egész feszkó a hangosítás körül indult, de ez még így sem kifogás arra, hogy a Big Shot című számból kb. annyit lehetett hallani, hogy másfél perc után nemes egyszerűséggel lekeverték.

Elkeserítően szomorú, hogy az első magyar Kendrick Lamar-koncert arról lesz emlékezetes, hogy a címszereplő totál telibe szarta a Szigetet, a közönségét, a szórakoztatás legminimálisabb elvárásait. A DJ konkrétan úgy tekert egyik számot a másikba, ahogy a haverok szokták nyomkodni a Winampot, amikor nem tetszik a zene. Ordenáré blöff, lehangoló hakni, lelketlen alibi volt a Kendrick Lamar a Szigeten, még azt a két pontot sem érdemli meg, amit körülbelül összehaknizott.  2/10 (sajó)

update: Kendrick Lamar és a zenekara saját audiorendszerében volt a hiba, ezt kellett szerelni bő fél óráig, ezért csúszott a koncert, közölte a Sziget Sajtóirodája a 24.hu-val.

Lykke Li

A svéd Lykke Li egyik legismertebb száma igazából egy EDM-remix, ami kihasználta azt, hogy a búsongó vokálja alá lehet tenni tisztességes veretést is, és annyira el tudtam képzelni, hogy valaki a remix után beleássa magát az énekesnő karrierjébe, és szinte csak és kizárólag melodramatikus és roppant szomorú számokat talál. És a szigetes koncertje is tele volt roppant szomorú számokkal, de annyira, hogy a koncert közepén ő is kimondta, hogy már csak párat kell kibírni, és akkor jön majd valami más. Az a valami más egyébként az I Follow Rivers volt. És odáig nem éppen a gombának öltözött franciák meg gyanús kérdéseket feltevő hasitasis idegenek között vezetett a legideálisabb út. Persze ez nem a zenekarral és fétisszereléssel felvonuló Lykke Li hibája, de az talán igen, hogy az elsöprő érzelmeket nem tudták átadni, és a zenekar is mintha bizonyos pillanatokban szétcsúszott volna, és tényleg csak a hatalmas slágere tudott bárkit testileg és lelkileg megmozgatni. Pedig lett volna erre még egy csomó más alkalmas száma (I'm Good I'm Gone például), de így aztán a szomorú dalok mellé a ráadásra egy szomorú látvány is jutott: a dobos beült játszani, de aztán ő is levonult a színpadról, mert senki sem hívta őket vissza. 6/10 (klág)

Stormzy

Kendrick Lamar előtt egyáltalán nem volt biztos, hogy Stormzy koncertje lesz A Rapbuli a Szigeten. Utólag belegondolva viszont elég faszán megmutatta, hogy a grime sokkal inkább való nagyszínpadra, mint a trap, egész egyszerűen azért, mert részben olyan tört ritmusú klubzenéken alapul az egész, amit élvezet hallgatni bitang hangrendszeren. Stormzy ráadásul tényleg olyannak tűnt, mint aki élvezi a fellépést, még ha nem is lehetett egy idő után különbséget tenni a számai között. Mindenesetre az igyekezet megvolt, az már más kérdés, hogy a befutását jelentő Shut Up című számnak egy nagyon bénán felpimpelt verzióját adta elő indokolatlan amen breakes pergőkkel, mintha a közönség nem azt akarná hallani, amivel Stormzy Anglia királya lett, hanem annak csak egy bazári másolatát, amit a tágabb rokonságnak lehet mutogatni. 6/10 (sajó)