Véget ért az elmúlt évek egyik legjobb Sziget Fesztiválja, ha kizárólag a fellépőket nézzük. De tényleg annyira jó volt minden? Mennyire tett jót a Szigetnek, hogy rengeteg angol volt? Hogy 565 ezer emberrel megdőlt a látogatottsági rekord? Az Index is végigkövette a fesztivált, a szerkesztőségből rengetegen voltunk kint a helyszínen – most összeszedtük, mi tetszett, és mi nem.

Alapból szuper volt a Sziget

A szerkesztőség abszolút egyetért abban, hogy a Sziget fellépőlistája hosszú évek óta nem volt annyira erős, mint most. Világhírű popsztárok (Dua Lipa, Shawn Mendes, Lana Del Rey), Grammy-díjasok (War on Drugs, Kendrick Lamar) és -jelöltek (Liam Gallagher, Arctic Monkeys), illetve aktuálisan menő zenekarok (Shame, King Gizzard, ZHU és még lehetne sorolni) váltogatták egymást az A38-on és a Nagyszínpadon, ráadásul pár gyengébb vagy félresikerült koncertet leszámítva a legtöbb fellépés kifejezetten izgalmas volt.

A koncerteket nem hallani, a büféket bezzeg!

A hangerő viszont továbbra is komoly probléma. Nappal teljes erőből bömböl a Nagyszínpad, este viszont ugyanott, ahol délután ordítva sem lehetett beszélgetni, már sugdolózni is lehet, annyira halkan szól az esti headliner. Mindenki tudja, hogy a környékbeli lakók és a 11 óráig tartó engedély miatt ez egy nagyon kényes kérdés minden oldalról, de így sajnos jelentősen csorbul koncertélmény.

Az A38-on pedig már évek óta nem tudunk kiigazodni, mert hol állati jól szól még egészen hátul is, hol nem lehet rendesen hallani bizonyos hangszereket, vagy mondjuk a vokált. Arra pedig tényleg semmi mentség, hogy hiába van egy tucat színpad és zenés hely a Szigeten, még a legutolsó söröspultnál is kötelező jelleggel bömböltetik a legrosszabb zenéket, aminek köszönhetően nemcsak a halk Nagyszínpadot nem lehet élvezni, de egy kicsit csöndesebb helyet sem lehet találni kint.

Egyébként visszatérő probléma, hogy az indexesek minden évben arra panaszkodnak, nincs igazán nagy, zöld, leülős terület, ahol mondjuk beszélgetni lehetne bömbölő zene nélkül. Ha valaki csak egy napra jön ki, akkor valóban így tűnhet, pedig a sziget végén lévő Cökxpôn, a Sziget Beach, az Art Zone vagy éppen a változatlan árakkal és készpénzes fizetéssel üzemelő Csónakház mind tökéletes helyszínek sörözéses beszélgetésekhez – utóbbinál ráadásul csak 500 forint a korsó sör. Idén tényleg egészen sokkoló volt a tömeg mérete, ami a főbb utakon fogadta az embereket, ráadásul az egészet belepte a por.

Sivatag lett a Hajógyáriból

A por talán még sosem volt akkora probléma, mint idén. Rengetegen kendővel vagy maszkkal az arcukon védekeztek a por ellen, és hiába locsolták napközben az utakat, az ember konkrétan a Burning Man fesztiválon érezhette magát, amit nem egy alapvetően zöld szigeten, hanem az amerikai sivatagban tartanak.

Sokunkban felmerült az Indexnél, hogy tavaly óta is cigicsikkekkel van tele a Hajógyári, az idei rekordméretű fesztivál után pedig félő, hogy a természetnek nem lesz elég ideje regenerálódni, és jövő ilyenkor már nem a füves placcok hiánya, hanem általában a fű hiánya miatt fogunk panaszkodni. Volt olyan is, aki szerint hamarosan elkerülhetetlen lesz, hogy a Szigetet a Glastonburyhez hasonlóan kétévente rendezzék meg, különben teljesen lepusztul a helyszín, és nem csak a fesztiválozóknak lesz élhetetlen, hanem év közben az átlagembereknek is.

Borzalmas kaják, pofátlan áron

Azonban mindennél lehangolóbb volt idén (is) a kajafelhozatal. Fogalmunk sincs, hogyan lehet ez ekkora felhozatalnál, de egész egyszerűen az ételpultok 90 százaléka borzalmas (egyik kollégánk a moslék szót használta). Egyrészről nem lehet hét napon át a Zingben enni, mert az ötödik nyári fesztiválján már azt is megunja az ember, máshol meg olyan állapotok uralkodtak, mintha az ember a Nyugati aluljáró és egy kőbányai resti közül választhatott volna. Persze, van vegán, gluténmentes meg ki tudja még milyen opció, de egy hét alatt egyetlenegy darab emberrel sem találkoztunk, aki ne panaszkodott volna az étel színvonalára.

És ez úgy különösen gáz, hogy pofátlanul drága volt enni a Szigeten, ahhoz képest, hogy a 700 forintos sör még belvárosi viszonylatban is egész vállalható árfekvés. Volt olyan, hogy ettünk hot dogot 1050-ért, majd a VIP-szekció DiVinójában ugyanezért 1500 forintot kértek el. A különbség csak annyi volt, hogy kicsivel nagyobb buciban adták ugyanazt a virslit, pirított hagymát és jalapenót.

De lehetne azt is mesélni, hogy 900 forint egy Pizza King-színvonalú gépsajtos, alkar vastagságú pizzaszelet, vagy hogy 1800 forintot kértek el egy sima pitás gíroszért. A csúcs azonban valószínűleg a gluténmentes pizzázó volt, ahol a pultosok szabadkoztak az árak és amiatt, hogy 2000 forintért megkaptuk egy kb. 25 centis margarita pizza felét. Miközben a Szigetnél klasszisokkal kisebb Orfűn konkrétan fél tucat ország konyháját és jobbnál jobb kajákat lehet kapni kulturált körülmények között. Európa egyik legnagyobb fesztiválján az Aldi képviseli a megfizethető gasztronómiai élményt. 

És akkor még pár meglátás pontokba szedve:

• Még mindig klassz és praktikus hajóval menni a Szigetre. 
• Hihetetlen, de még a leghosszabb, ránézésre rémisztő hosszúságú sor is 10-15 perc alatt lement a City Taxinál, soha ilyen flottul nem működött a taxizás a Szigeten (ennek valószínűleg megvolt az ára a belvárosban).
• A BKV részéről érthetetlen, miért nem képesek a Sziget miatt több HÉV-et és villamost indítani, angolul kicsit beszélő ellenőröket küldeni, és a Filatorigát megállójába legalább két-három konténert elhelyezni, hogy ne folyjon a szemét a fingnyi kukákból.
• Egyébként az tényleg röhej, hogy a Király utca közepétől akár egy órába is telhet az út a Szigetre, mert a HÉV hiába üzemel több szerelvénnyel, ha nyári meg hétvégi menetrenddel közlekedik – természetesen légkondi nélkül, hogy azoknak is rossz legyen utazni, akik mondjuk csak haza akarnak menni meló után Békásmegyerre.
• A repohár megosztó téma. Van, aki szerintem nyűg és lehúzás, mások szerint viszont kifejezetten jó és praktikus, bár a szemét nem lett ettől kevesebb a Szigeten.
• Százszor menőbb Arctic Monkeysszal zárni a Szigetet, mint suttyódiszkóval.
• A sok brit ellenére nem volt az egész Szigetnek legénybúcsú-feelingje, de sokszor a még nem telt házas napokon is elviselhetetlen volt a tömeg.
• Fantasztikus, hogy idén nem volt körbekerítve az A38 színpad környéke, reméljük ez már így is marad.
• A jegybe épített fizetési rendszer jó ötlet, de több olyan emberrel is beszéltünk, aki arra panaszkodott, hogy napijegyes karszalaggal egy idő már nem tudott fizetni, annyira elhasználódott a kezén, ezt feltétlenül orvosolni kell.
• Egy-két kivételtől eltekintve az amerikai fellépők valamiért tradicionálisan tesznek a Szigetre és a közönségre, miközben a brit vagy európai fellépők meg év bulija közeli színvonalon tolják.