Nyáron lesz kereken 10 éve, hogy meghalt Michael Jackson, a popzene koronázatlan királya, és a modern zenetörténet egyik legfurcsább jelensége. Zenei karrierje, kiemelkedő tánctudása és érdekes személyisége mellett azonban az énekest élete során rengetegszer támadták azzal, hogy felnőtt létére túl szoros kapcsolatot ápol kisgyerekekkel, és évről évre felbukkantak olyanok, akik pedofíliával, gyerekmolesztálással vádolták. Nemrég a Sundance fesztiválon bemutatták a Leaving Neverland című dokumentumfilmet, ami még nem is került kereskedelmi forgalomba, de már most óriási indulatokat gerjeszt, hiszen ismét megszólalnak benne tanúk, akik az elhunyt énekest pedofíliával vádolják.

A közvélemény jelentős része és a média mindezt cáfolhatatlan bizonyítékként értékelte, de a helyzet korántsem ilyen egyszerű és egyértelmű. És nemcsak azért, mert több évtizeddel ezelőtti sztorikról van szó, hanem mert ebben a történetben a most áldozatként megjelenők is sokféle szerepet (el)játszottak már. 

A tavasztól az HBO Go-n nálunk is megtekinthető dokumentumfilmet a brit Dan Reed rendezte, és kizárólag két férfire, Wade Robsonra és Jimmy Safechuckra fókuszál, akiket saját állításuk szerint évekig zaklatott szexuálisan Jackson. A négyórás film bemutatója után elárasztotta az internetet a rengeteg felzaklatott reakció, ami a kritikusoktól érkezett. A legbeszédesebb a Indiewire kritikusának a bejegyzése volt, aki azt írta, hogy

A felénél tartunk a 4 órás Michael Jackson-dokunak, és nekem már most 400-szor kéne lezuhanyoznom ahhoz, hogy újra tisztának érezzem magam.

A film azért hatott ilyen erősen a kritikusokra, mert a két áldozat egészen részletesen mesél a zaklatásaik hátteréről, amelyek akkor kezdődtek, amikor egyikük 7, másikuk 10 éves volt. Teszik mindezt a filmben olyan hatásosan, hogy a legtöbb kritika gyakorlatilag kész tényként vette a két férfi állításait, hiszen olyan sokkolóan súlyos állítások hangoztak el tőlük, hogy az énekes egy alkalommal még egy álesküvőt is tartott az egyik gyerekkel, illetve olyan szigorú biztonsági rendszert szereltetett fel a telkére, hogy még véletlenül se tudja senki rajtakapni őt, ahogy a gyerekekkel fajtalankodik. Az Indiewire kritikájában például azt is írják, hogy

Azonban arról jóval kevesebbet írnak az újságok, hogy hiába hatásos és megrázóan részletes a dokumentumfilm, annyi kérdőjeles részlet derült ki azóta, hogy mégsem lehet egyértelműen tényként kezelni a két érintett és hozzátartozóik elmondásait.

Több mint 25 éve állandó téma

A Jackson elleni pedofilvád története is nagyon régre nyúlik vissza. Először 1993-ban vádolták meg az énekest gyerekmolesztálással, és onnantól kezdve pár évente folyamatosan előkerültek róla ilyen híresztelések, illetve akadtak konkrét személyek, akik bíróságig is vitték az ügyüket.

• 1993: Egy Evan Chandler nevű fogorvos azzal vádolta Jacksont. hogy szexuálisan molesztálta a fiát, miután az énekes összebarátkozott vele, és rengeteg időt töltött a családdal, pontosabban a fiú édesanyjával, akitől a fogorvos elvált. A 13 éves fiú egy írásos vallomásban részletesen beszámolt arról, mit művelt vele elmondása szerint az énekes. Az ügyet végül bíróságon kívül zárták le, Jacksonék 15,3 millió dollárt fizettek az érintett fiúnak, a szüleinek és az ügyvédeiknek. Ahogy Jackson összes ügyénél, ez a történet is vett egy olyan fordulatot, ami megkérdőjelezi a sztori hitelességét: magnófelvételek igazolták, hogy a fogorvos a várható nagy kaszálásnak örvendezett, a fiú felnőtt korában megszakította vele a kapcsolatot, mert az apja egy pénzügyi vitában majdnem agyonverte egy súlyzóval, és a doktor végül öngyilkos lett.
• 2003: A Living With Michael Jackson című brit dokumentumfilmben látható egy jelenet, ahogy Jackson kézen fogva áll egy általa pátyolgatott, rákbeteg kisfiúval, és arról beszélgetnek, hogyan alszanak majd együtt. Jackson azt is elmondta, hogy ezt nemcsak ezzel a fiúval szokta megtenni, hanem másokkal is. A film – a rendező szándékától függetlenül – PR-katasztrófa lett Jackson számára, akit a közvélemény ettől a ponttól pedofilnak könyvelt el, és a hatóságok is vizsgálódni kezdtek. Neverlandet kétszer is átvizsgálta a rendőrség, Jacksont egy órára letartóztatták, de igazából nem találtak semmit. A gyerek, Gavin Arvizo és az édesanyja viszont most már azt állították, Jackson molesztálta a fiút.
•  2003-ban végül hét rendbeli gyerekmolesztálás miatt indítottak eljárást a sztár ellen. Az ügyből az évtized médiaszenzációja lett, két éven keresztül kígyózott pro és kontra tanúvallomásokkal, de végül 2005-ben az esküdtszék Jacksont minden vádpontban ártatlannak találta. Mint utóbb egyikük elmondta, alapvetően azért, mert Arvizo tanúvallomása és viselkedése nem tűnt hitelesnek számukra. Jackson nem tért vissza Neverlandbe, és négy évvel később meghalt.

És ezek csak a bíróságig eljutott ügyei, sokat cikkeztek annak idején arról, hogy feltűnően szoros barátságot kötött a korszak legismertebb gyerekszínészével, Macaulay Culkinnal, aki tanúként még a bíróságon is felszólalt, és azóta is elmondja minden alkalommal, hogy vele barátként, nem pedig erőszakoskodóként viselkedett a zenész.

Hiába nem sikerült bíróságon sohasem bizonyítani, Jackson a per után élete végéig nem tudta lerázni magáról ezeket a vádakat, és valljuk be, kívülről valóban furcsának hatott, hogy a világ legnépszerűbb popsztárja a saját telkén komplett gyerekparkot épített hullámvasúttal, állatkerttel, játszóházakkal, és rengeteg gyerektáncossal és hátrányos helyzetű kiskorúval volt – felnőtt emberként – túl szoros baráti viszonyban. A South Park 2004-ben egy komplett epizódot szentelt annak, hogy erre az egész furcsaságra rávilágítson.

A kulcs a két állítólagos áldozat 

A mostani dokumentumfilmben nem az előző ügyekből ismert áldozatok álltak a világ elé, hanem két másik férfi, Jimmy Safechuck és Wade Robson, és az ő részletes beszámolójuk alapján terjedt el a bemutató óta, hogy Jackson tényleg pedofil volt. Azonban a legtöbb tudósítás teljesen elfeledkezik arról, hogy korábban mindketten az énekes hangos pártolói voltak.

Robson egészen korán, ötévesen kezdett el táncolni, majd később koreográfusként és rendezőként dolgozott olyanokkal, mint Britney Spears vagy az N'Sync, de saját műsora is volt az MTV-n, és több tévés szereplése. Jackson egy tehetségkutatón szúrta ki magának, segített az egész családjának Amerikába költözni Ausztráliából, és szerepelhetett az énekes három (Black or White, Jam, Heal the World) klipjében is. Robson olyan szinten berobbant a popiparba, hogy már 14 (!) évesen világsztároknak lehetett a tánckoreográfusa. Egészen a 2010-es évekig az egyik legkeresettebb embernek számított a szakmájában.

Ő az egyik megszólaló, aki részletesen beszél a dokuban az énekes vélt vagy valós fajtalankodásairól. Ez azért nagyon érdekes, mert Robson egyike volt azoknak a tanúknak, akik megvédték az énekest a 2005-ös perben. A tárgyalás alatt már bőven felnőtt Robson azt állította, hogy többször is aludt Jackson szobájában, de sohasem molesztálták. Mindezt úgy vallotta, hogy a tárgyalás előtt már régóta nem tartották a kapcsolatot az énekessel. Aztán Jackson 2009-es halála után egy szívhez szóló nekrológban búcsúzott az énekestől, akit mentorának, barátjának hívott az írásban, és elmesélte, hogy halála előtt nem sokkal még együtt sütögettek. Aztán a 2010-es évekre Robson gondba került.

2011-ben bejelentkezett, hogy megrendezi a One-t, a Cirque du Soleil Jackson-tematikus előadását, de a Jackson-hagyatékot kezelő alapítvány ezt nem támogatta. Egy évvel később már arról beszélt a sajtónak, hogy idegösszeomlást kapott, a karrierje, az anyagi helyzete és a házassága romokban áll. Ekkor kezdett el kiadóknál kilincselni egy könyvötlettel, ami arról szólt volna, hogy Michael Jackson szexuálisan zaklatta kiskorában. Egy kiadó sem kért a könyvből. Aztán egy újabb évvel később 1,5 milliárd dolláros pert indított, mondván az énekes gyerekkorában szexuálisan zaklatta. Mi történt közben? Hogy lett Jackson rajongójából egyszerre áldozat? Ő azt állítja úgy, hogy 2012 áprilisában új terapeutához került, akinek az volt a módszere, hogy elkezdett mélyre ásni a gyerekkorában, és felszínre hozni az elfojtott emlékeket. Végül saját kisfiát képzelte el önmaga egykori neverlandi szituációiban, és így döbbent rá, hogy amit átélt, molesztálás volt.

Ehhez csatlakozott Jimmy Safechuck is, aki a '80-as évek végén töltött sok időt az énekessel, 10 évesen Jacksonnal turnézott, majd 13 évesen a sztár lecserélte egy fiatalabb gyerekre. Jackson 2005-ben Safechuckot is megkérte, hogy tanúskodjon mellette a perben, de erre nem volt hajlandó, mivel „normális életet akart”. Állítása szerint csak akkor jött rá, hogy molesztálták, amikor 2013-ban Robson pert indított a Jackson Estate ellen, és kompenzációt követelt a vele történtek miatt. Az ügyet azonban 2017-ben lesöpörte a bíróság, és még tárgyalásig sem jutottak vele. És akkor két évvel később megjelent a Leaving Neverland dokumentumfilm.

A filmet készítő Dan Reed azóta azt nyilatkozta, hogy szándékosan nem akart senki mást megkérdezni a filmjéhez a két férfin kívül, mert az csak komplikálná a történetet, amit el szeretett volna mesélni, pedig a hírek szerint a Leaving Neverland sem új bizonyítékokat, sem új tanúkat nem tud felvonultatni az ügyben, kizárólag Safechuck és Robson vallomását, illetve a hozzátartozóik megszólalásait. És valóban elég furcsa, hogy egy korábban az énekes mellett nyíltan kiálló, baráti kapcsolatot ápoló férfi Jackson halála után indít milliárdos pert és szerepel dokumentumfilmben pont akkor, amikor anyagi nehézségei adódnak.

A teljes igazság valószínűleg sosem derül ki

Az énekes családja a dokumentumfilm hatására kiadott a közleményt, amelyben azt írják, hogy nyilvános lincselés folyik Jackson ellen, elítélik azokat, akik két közismert hazudozó elmondásainak adnak igazat a sok száz közeli ismerőssel, családtaggal és baráttal szemben, akik hosszú évek óta minden fórumon elmondják, hogy az énekes nem molesztált gyerekeket.

Az is nagyon fontos, amit Joe Vogel ír a Forbeson. Szerinte egész egyszerűen érthetetlen, hogy ha Jackson tényleg elkövette azokat a bűntényeket, amelyekkel vádolják, akkor ezeknek már a maguk idejében ki kellett volna derülnie. Rámutat arra, hogy a 2005-ös perben egy súlyosan konzervatív bíró találta őt ártatlannak úgy, hogy a '80-as, '90-es években folyamatosan támadták, nem csak pedofília miatt. Emlékezetes például, hogy egy tucat nő állította, hogy Jackson a gyerekük apja (egyik állítást sem sikerült alátámasztani) és folyamatosan szerzői jogi perekkel bombázták. Az interneten máig elérhető az FBI 300 oldalas nyomozati anyaga 1992 és 2005 között, vagyis bárki megbizonyosodhat róla, hogy a hatóságok igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy kiderüljön, tényleg egy pedofil énekes az, aki kisgyerekekkel játszik a saját kis álomvilágában.

Ezért valószínűleg örökké kérdés marad, hogy Michael Jackson

Tény, hogy a vádlók mellett sokan vannak olyanok, akik személyes tapasztalatok alapján azt állítják, az énekes a világ legjószívűbb embere volt, aki tényleg csak segíteni akar mindenkinek.

Emlékezetes Farkas Béla története. A súlyos beteg kisfiút szülei nem akarták felvállalni, nevelőszülőkhöz került, és nem volt, aki fizesse az életmentő műtétjét. 1994-ben (vagyis már az első pedofilbotrány után) Magyarországon is fellépett az énekes, és meglátogatta a Bethesda gyerekkórházat, ahol a kezébe vette a kis Bélát. Ezután elintézte a kisfiú belgiumi életmentő májátültetését (ami akkor 30 millió forint volt), fizetett minden költséget, majd további 10 évig fizette a fiú rehabilitációs költségeit, összesen 50 millió forintot költve egy teljesen ismeretlen gyerekre. Michael Jackson egyik rajongói oldala szerint az énekes egészen a haláláig kapcsolatban maradt Bélával, üdvözlőlapokat, ajándékokat küldött neki a születésnapjára és karácsonyra. És ilyen történetekből még több tucat van, például az a kisfiú, aki évekig szenvedett AIDS-ben, és az énekes vele volt a haláláig, vagy Frank Cascio, aki gyerekrajongóként ismerkedett meg az énekessel 1984-ben, hogy aztán Jackson haláláig jóban maradjanak, és egészről, illetve az énekes elleni támadásokról könyvet is írjon.

Hacsak valaki valami egyértelmű bizonyítékkal nem áll elő a következő években, valószínűleg sosem fog kiderülni, melyik kép áll közelebb az igazsághoz Michael Jacksonról.

(Borítókép: Michael Jackson amerikai popsztár áll az őt körülvevő gyerekekkel a Népstadionban felépített színpadon, miután szemrevételezte szeptember 10-ei koncertjének leendő helyszínét  1996. július 23-án . Fotó: Illyés Tibor / MTI)