2018-ban összesen 17 000-nél is több zeneszámot regisztráltak a zeneszerzők és szövegírók az Artisjus rendszerében, derült ki abból a prezentációból amit a jogvédő egyesület tartott a sajtó képviselőinek. Akik között meglepetésre ott ült Soltész Rezső is, aki ezen az eseményen egy zenei magazin kiadójaként vett részt, és a fenti számtól dobott egy virtuális hátast, mert hát ha az új szerzeményeket egyhuzamban játszanánk le, 50 napon keresztül zenét hallgatnánk éjjel-nappal, megállás nélkül. És nem mind olyan jó, mint a Szóljon hangosan az ének, szóval nemigen úsznánk meg maradandó károsodás nélkül a kalandot.

Ami engem inkább mellbe vágott, mint egy tíztonnás kalapács, egy másik remek dián jött szembe, azon, amin a regisztrált zeneszámok műfaj szerinti megoszlása szerepelt, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy

márpedig így van, legalábbis az alkotók szerint, akik a rendszerbe való feltöltéskor meghatározzák, hogy amit kiizzadtak magukból, azt hova kellene/lehet sorolni, a free jazztől a komolyzenéig. 18 százaléka pedig rock/metál lett, ezzel az első helyen végzett a lelkemnek oly kedves műfaj, amiben a prüntyögés helyett őszinte gitárriffek szaggatják az ember melléről a szőrt lefelé. Második helyen 17 százalékkal a pop áll, harmadik meg a klasszikus/instrumentális zene, amiről kiderült, hogy azért ilyen jelentős mennyiség, mert az összes reklámzene, wish, jingle, gumizene, liftzene, muzzak, háttérben hallható zeneszám is beletartozik.

Az Artisjus azért rendezte ezt a sajtóeseményt, hogy nagy vonalakban tisztába hozza a sajtót a számokkal és a mennyi az annyival, mutatunk is párat, tanulság nem tudom, van-e bennük:

• 13580 magyar szerző és jogutód kapott jogdíjat 2018-ban (azaz ennyi szerző műve szólalt meg az év folyamán)
• 8,6 milliárd forintot osztottak fel a szerzők és jogutódjaik között
• a jogdíjkifizetések 40 százaléka öt évnél nem régebbi szerzeményből származik
• 2016-ban 7,4 milliárdot fizettek ki, 2017-ben 7,6 milliárdot
• a növekedés oka, hogy a tévék és rádiók többet fizettek be
• a kifizetett jogdíjak fele (49,8%) került magyar alkotókhoz

A kifizetett összegek eloszlását ez az ábra mutatja meg:

Azaz van az országban 40 olyan dalszerző, aki fejenként legalább egymillió forintot keres havonta, ők az elit, az agyonjátszott, sokszor feldolgozott művek alkotói. Ők negyvenen a magyar szerzőknek kifizetett kb. 4,2 milliárd forintból a minimum egymillióval számolva 480 000 000-t visznek haza, a végösszeg 10 százalékát. Hogy ez mennyire igazságos vagy sem, az egy másik cikk témája lesz.

A magyar zenészeket az Artisjus rendszeresen faggatja mindenféle, zenével összefüggő dolgokról, és ugyan igazán nagy relevációkról nem beszélhetünk a válaszokat elnézve, de pár dolgot érdemes kiemelni.

• A zenészek a YouTube-jelenlétet tartják a legelengedhetetlenebbnek, 61%-uk szerint enélkül nem lehet sikeres egy dal manapság.
• Második a Facebook-kommunikáció, harmadik helyen a fellépések/fesztiválok állnak.
• Ami üdvözítő, hogy mindössze 3 százalékuk gondolja úgy, hogy egy tehetségkutató segíthet a karrierjükben.

• Arra a kérdésre, hogy zenét hol/hogyan hallgatnak, a válaszadók 28 százaléka első helyre a YouTube-ot tette, (35 százalékuk meg a másodikra), másodikra a rádiót (28%), harmadikra meg a saját eszközt (mobil, laptop, stb, 22%). A rádió bukta a legnagyobbat egyébként hiszen 2016-ban még 34% tette az első helyre.
• Ami nekem meglepő volt, az a YouTube-on kívüli streamelés aránya volt, ami csak 6 százalékos, 3 százalékkal kevesebb(!!!) mint 2016-ban, és ami ennél még ijesztőbb, hogy 8%-al az online rádió is megelőzte.