Harmadszor végeztek átfogó kutatást a zeneiparról Magyarországon, elsősorban a 2016-17 közötti változásokra, trendekre, eseményekre helyezve a hangsúlyt.  Az anyagot a Pro Art megbízásából készítette a Hétfa Kutatóintézet és Elemző Központ, akik felhasználták többek között a fontosabb jogdíjakat közvetítő cégek adatait is, mint az Artistjus (szerzői), EJI (előadói) és a Mahasz (hangfelvételi jogtulajdonosok). Olyan témákra fókuszáltak, mint a Petőfi Rádió drasztikusan leszűkült zenei repertoárja, a zeneipar jövője, a magyarok zenehallgatási szokásai vagy a sikeres zenei karrier legfontosabb elemei.

A kutatás alapján a magyar zeneipar méretét 53,4 milliárd forintra becsülik, a felmérésekből pedig kiderül többek között az, hogy:

• A magyar a hangfelvétel- és élőzene-iparág egyaránt növekedett az elmúlt években;
• Csökkent viszont a koncertezők száma, nagy probléma a koncertjegy ára;
• Leggyakrabban YouTube-on és hagyományos rádión hallgatunk zenét, főként utazás közben;
• A legtöbb zenészünk civil munkából él, például informatikából vagy autóbuszvezetésből;
• Budapest a zene fővárosa is, de a fesztiválvárosok főleg Balaton-közeliek;
• A digitalizáció minden területen egyre nő, viszont a birtoklásalapú zenehallgatás megmaradt;
• Nő a zenemásolások száma, de az üreshordozói díj teszi ki a jogdíjból bejövő bevételek nagy részét;
• A vinyl reneszánszát éli;
• A Class FM eltűnése szétaprózta a rádiópiacot, a Petőfi arculatváltása problémát jelent;

Hogyan hallgatunk zenét?

A 2018-as zenehallgatási kutatás alapján a lakosság 75%-a hallgat minden nap zenét, legtöbbet utazás közben, de munkához is gyakran. Ehhez főként a YouTube és a hagyományos rádió a használt platform, de nőtt a saját zenét számítógépen, illetve telefonon hallgatók száma is.

A hagyományos rádió sikere ellenben kezd csökkenni, a fő trend az elmozdulás hagyományostól a digitális felé. Viszont ez nem tudta felváltani a birtoklásalapú zenehallgatást a hozzáférés-alapúval, csak saját zenéinket CD-k helyett már digitális eszközökön tároljuk. A zenék kiválasztásában is egyre nő a szerepe a technológiának, a Pro Art összegzése szerint:

Összességében azt mondhatjuk, hogy a rádiószerkesztők helyét egyre inkább átveszik a streaminglisták készítői, az algoritmusok.

Átlagosan az idősebb, 50 fölötti korosztály nyitottabb a magyar előadókra, viszont ők ragaszkodnak legjobban a már bevált zenékhez, míg a 18-29 évesek inkább külföldieket hallgatnak, de folyamatosan keresik az újdonságot.

A zene fontos szerepet játszik az emberek életében, a válaszadók 74%-a taníttatná gyermekét hangszeren játszani. Viszont a megkérdezettek majdnem fele megterhelőnek tartja a zenészek munkáját, és csak 12%-uk hiszi azt, hogy a zenészek megélhetése biztos. Ellenben 43,5%-uk gondolja úgy, hogy zenésznek lenni igazán jó lehet.

De tényleg jó lehet?

Zenészeink túlnyomó része középkorú, nagyrészt férfi. Elsősorban Budapestről származnak, másodsorban megyeszékhelyről, viszont utóbbi megtartó ereje csekély, így mondhatjuk, hogy

A magyar zenészek általában nagyon fiatalon kezdik el építeni a karrierjüket, viszont átlagosan csak minden ötödik él meg zenélésből, legtöbben párhuzamosan több zenei tevékenységet is űznek, 59%-uk pedig a zenétől független civil munkát végez.

A bevételük főként élőzenélésből jön, 20%-ban jogdíjakból. A zenei pálya három fő elemének a Facebook-kommunikációt, a fellépéseket fesztiválokon vagy zenei klubokban, valamint a YouTube-jelenlétet tartják.

A YouTube-jelenlét nagy motivációt jelent a videóklip-készítéséhez, viszont ezt és a hangfelvétel költségeit is általában a zenekar tagjai állják, így a zenélésből szerzett pénzt visszaforgatják a zeneiparba. Azonban a pálya nehézségei ellenére a legtöbben azt válaszolták, hogyha újrakezdhetnék, akkor sem választanának más szakmát.

A zenészek fő bevételét jelentő élőzéssel kapcsolatban a kutatás felmérte a közönség szokásait is. Tavaly a lakosság 86%-a ment élőzenei koncertre, azonban 2016-hoz képest mégis csökkent a koncertezők száma.

Emiatt népszerűbbek az ingyenes koncertek, de így is elmondható, hogy legtöbbet nem jegyekre, hanem az élőzenével kapcsolatos kiadásokra költünk, mint taxi, étel, ital, stb. Ennek oka, hogy míg előbbi költségek mindenhol jelen vannak, addig az ingyenes és fizetős koncertek helyszínüket tekintve fordítottan arányosak, azaz minél kisebb egy település, annál nagyobb százalékban vannak ingyenes koncertjeik.

2017-ben majdnem minden harmadik koncertet valamilyen fesztiválon tartottak meg, az összes fesztivál 80%-át lehetett ingyen látogatni (ezek sörfesztiválok, falunapok, stb.). A fesztiválok fő résztvevői a fiatalok voltak, a kutatás szerint viszont az emberek jövedelme semmilyen összefüggést nem mutatott a fesztivállátogatással.

A zeneiparral együtt a hazai fesztiválpiac is fejlődik, egyre több olyan fesztivál jelenik meg a piacon, amik már gyakran első évükben versenyképesek a régiekkel szemben. Emellett a fesztiválok látogatócsúcsokat döntenek, például a 2017-es tulajváltásuk után 2018-ra a Sziget és a Balaton Sound is rekordot döntött. Helyszín szempontjából Budapest a fesztiválok városa is, megyei szinten pedig a Balatonhoz közeli Veszprém, Zala és Somogy a legerősebbek.

Arculatváltó Petőfi és a digitalizáció hatása

Globális tekintetben a hangfelvétel-kiadók bevétele 2015-ig csökkent, utána gyors növekedésnek indult a streamingnek köszönhetően. Nálunk még lassan nő a digitális platformokból érkező bevétel, de 2017-ben először megelőzte a fizikai értékesítésből befolyó összeget. A fizikai hordozók közül még mindig a CD a legjelentősebb, azonban kezd csökkenni a számuk, míg a drágább vinyl (köznyelvben bakelit) lemezek újra reneszánszukat élik.

2017-ben, amikor egy CD átlagára 1000 forint volt - míg egy külföldié 3000 -, a fizetős streaming-szolgáltatások bevételei egy év alatt 45,5%-ot ugrottak, a YouTube, a streaming és a digitális áruházi jelenlét fontossága megelőzte a fizikait. Viszont a másolt zene használata nem csökkent az elmúlt években, sőt, nőni kezdett, csak már a legtöbben telefonon vagy számítógépen tárolják. Még a CD is fontos, főleg az idősebb korosztály tagjainak.

A másolás miatt kieső bevétel kompenzálására vezették be a nagy vitákat generáló üreshordozó-díjat, amiről hosszabban 2013-ban itt írtunk. Ennek lényege, hogy az írható adathordozók (mobil, pendrive, CD, egyéb) árában van egy úgynevezett magánmásolási/üreshordozó-díj, ami a zeneipar tagjait illeti. Ez a hazai jogdíjak legjelentősebb forrása: az üreshordozó-díjak 25%-át kötelesek a zenészek átadni az NKA részére - hogy az zenei pályázatokban visszaforgassa az összeget - ez a negyedrész 2017-ben 2,1 milliárd forintot jelentett.

A digitalizáció hatása tehát a legtöbb területen érezhető, ennek ellenére a rádió Magyarországon még mindig a zenehallgatás meghatározó csatornája, az ebben a szektorban történt médiapiaci változások pedig erősen kihatnak a zeneiparra is. A 2016-ban megszűnt legnagyobb hallgatottsággal rendelkező Class FM után nagy verseny alakult ki az első helyért. 2017 elején a Kossuth Rádió vált a legnépszerűbb rádióvá, őszre viszont már átvette helyét a Petőfi Rádió, azt pedig 2018 végére az új, szintén országos Retro Rádió követte (a Retro megjelenéséig csak a közmédia csatornái voltak országosak). A hirtelen váltások azért is történhettek, mert egy rádió sem tudta beérni a Class FM hallgatottságát, annak korábbi hallgatói szétoszlottak a megmaradt rádiók között, így a piac szétaprózódott. A versengés közben pedig 

Ez azért probléma, mert ha szűkül egy rádió repertoárja és gyakrabban játszanak egy felvételt, az növeli ezen felvételek jogtulajdonosainak bevételeit, ugyanakkor szűkül azoknak a köre, akik részesülnek a jogdíjakból.

A jövő zenéje

A kutatásban összefoglalóan megemlítették végül azt is, a zeneiparnak milyen lehetséges problémákra kell felkészülnie a jövőben. Egyrészről hosszútávú probléma lesz a koncert - és fesztiváljegyek nemzetközi összehasonlításban is magas ára, a kevés jó adottságú helyszín (és ami koncertezésre megfelelt, abból is sokat bezártak, például a Kuplungot, a Gödört, a GMK-t vagy a Corvintetőt), valamint a könnyűzenei oktatás kezdetlegessége.

Másrészről pedig az, hogy a digitalizáció egyszerre összezárja és elaprózza a piacot, hiszen online mindenkinek lehetősége van megjelenni, de éppen a túlságosan kibővült kínálat miatt nehéz is benne eligazodni, előadói oldalról népszerűvé válni. Emellett a külföldi jelenlétnek is még nagyon az elején járunk, valamint a médiapiac változása is nagyban befolyásolja a zeneipart, hiszen nem mindegy, hogy mennyi országos médiacsatorna működik és hogy azok milyen elv alapján válogatják meg, kit adnak le és kit nem.

Összességében viszont az első Pro Art kutatáshoz képest - amiről még 2015-ben itt írtunk -, azt mindenképp elmondhatjuk, hogy az akkor borús kép óta számos pozitív változás történt a zeneiparban. Habár a két legfőbb bevételi forrás még mindig az élőzene és a jogdíjak, valamint a YouTube szerepe sem csökkent, sok változást láthatunk az évek során. Több a külföldi piacra nyitni kezdő produkció, a régebbi hozzáférés-alapú trendből visszatértünk a birtoklásalapú vonalára, a vinyl lemezek eladása pedig 2014-hez képest közel ötszörösére nőtt. Így annak ellenére, hogy megélhetés, oktatás és jó pár terület tekintetében bőven van hova fejlődni nemzetközi viszonylatban, úgy néz ki, a magyar zeneipar fejlődése egészen jó úton halad - már amennyiben a felére csökkent és lebutított Petőfi-repertoárt és a növekvő kalózkodást nem számítjuk.