Véget ért az Eurovíziós Dalfesztivál, amelyet Duncan Laurence nyert Hollandiából. Tíz év után először Magyarország nem jutott be a döntőbe, miután a két éve 8. helyezést elérő Pápai Joci Az én apám c. dala nem bizonyult elég erősnek. Az eredmény alapján a versenyt jövőre Hollandiában rendezik meg, ahol több mint 40 éve nem járt az Eurovízió. Az idei verseny tévé- és stúdiótechnika szempontjából egészen elképesztő volt, még Madonna is fellépett, de pár szadomazo szerkós izlandin kívül túl sok emlékezetes dolog nem történt zenei értelemben.

Egészen bizarr összefüggés, hogy a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta ez volt az első alkalom, hogy nem jutott be Magyarország az Eurovízió döntőjébe. 2010-ben inkább nem indultunk, azóta az elődöntők nem okoztak gondot. Pláne Pápai Jocinak, aki két éve minden idők harmadik legjobb helyezését érte el a nyolcadikkal. Legutoljára olyan minőségi arcok csúsztak le a döntőről, mint Ádok Zoli (2009) és Csézy (2008).

Cserébe olyanok kerültek a döntőbe, mint a popzeneileg nem létező San Marino vagy Észak-Macedónia, de igazán emlékezeteset csak az izlandiak nyújtottak, akik talpig BDSM-ruhákban nyomták a jellegtelen popszámoknál egy fokkal izgalmasabb zenét. Miközben az esemény zeneileg még a szokásosnál is jellegtelenebb, átlagosabb, "eurovíziósabb" volt, a közvetítésben Izrael egészen meghökkentő dolgokat produkált. Az ország ugyebár elég erős a tévézésben, egy rakás globálisan is népszerű műsor, valóságshow és vetélkedő is Izraelből jön, így nem csoda, hogy stúdiótechnikailag egészen elképesztő megoldásokat mutattak be.

Magyar részről a Duna TV-ben Fehérvári Gábor Alfréd (Freddie) és Rátonyi Krisztina vezette a közvetítést a helyszínről. Reklám nélkül végignyomni egy négyórás élő műsort azért elég kimerítő lehet, és a kommentálás is meglehetősen álmossá vált a végére. Freddie-nek egyébként tökéletesen áll a műsor, tényleg tök őszintén el lehet neki hinni, hogy valóban tetszenek neki ezek a zenék, és nem csak muszájból mondja. Az már más kérdés, hogy a magyar közvetítésben gyakorlatilag nulla szó esett arról, hogy az idei izraeli Eurovízió egy nagy LMBTQ buli volt Dana Internationellel, Conchita Wursttal és Bilal Hassanival, de biztosan nehéz lett volna azt kommunikálnia a kormánytévének, hogy amikor a Fidesz házelnöke nettó homofób dumát nyom egy lakossági fórumon, akkor köztévén négyórás megashow-ban hirdetik az elfogadást, a toleranciát és a BDSM-kultúrát. Az önmagát queerként definiáló Bilal Hassani láttán Freddie képes volt azt mondani, hogy a mondanivaló miatt emlékezteti Conchita Wurstra. Hát persze. De legalább Freddie-t érdekelte az esemény, Rátonyi sokszor percekig meg sem szólalt az adás alatt, és úgy általában sem tudott a minimálisnál többet adni a műsorhoz.

Mindegy is, mert az országok zsűrijeinek sikerült megválasztani az egész éjszaka három legjellegtelenebb dalát: Tamara Todevska (Észak-Macedónia) Proudját, ami pontosan ugyanolyan szám, amiből 2-3 szokott lenni minden évben, valamint a svédeket és a hollandokat, bár ezek a számok sem mondhatók annyira érdekesnek. Bezzeg az izlandiak extravagáns produkcióját nem igazán értékelte a zsűri.

A verseny után óriási show volt, a szavazatok előtt visszahoztak egy rakás legendás eurovíziós figurát a műsorba egy-egy dal erejéig, mint Dana International, Conchita Wurst vagy Verka Serduchka, majd utána jött a fő attrakció szadomazo kalóznak öltözött Madonnával, aki a Like A Prayerrel nyitott, majd bemutatta a Migosból ismert Quavóval egy új számát. Madonna fellépése alatt lehetett igazán észrevenni, hogy Izraelnek mennyire jól fekszik az Eurovízió. A közönség konkrétan olyan hangosan énekelt egyes dalokat a helyszínen, hogy tisztán lehetett hallani a közvetítésben, és ilyenre az elmúlt években szinte alig akadt példa.

A szakmai zsűri szavazatai alapján ugyebár Svédország, Olaszország és Hollandia állt a legjobban, Magyarország a közepesen szereplő cseheknek adta a 12 pontot. Ezután adták csak hozzá a közönség szavazatait, ami alapján Észak-Macedónia nagyon lecsúszott, és az utolsó pillanatban dőlt csak el, hogy Hollandia és Svédország közül ki lesz a győztes. Végül a közönség a zsűrihez képest meglehetősen alulpontozta a svédeket, és így 2019-ben Hollandia és Duncan Laurence nyerte az Eurovíziós Dalfesztivált. Duncan Laurence ezzel a teljesítménnyel nyerte el a zsűri és a nézők tetszését:

Így 2020-ban Amszterdam lesz az Eurovízió helyszíne. Legutoljára 44 éve nyertek a hollandok a versenyen.

(Borítókép: A holland győztes Duncan Laurence / Fotó: Jack Guez / AFP)