Mióta a kezdeteknél még alternatívabb irányt mutató Balaton Sound a 2010-es évek elejére átállt arra, hogy magát prémium besorolásba teszi, mindent megtesz annak érdekében, hogy a fesztivál valamiféle luxustermékként, a minőség szinonimájaként funkcionáljon. Idén 10 éve, hogy kollégánk teljesen kiborult az állandó prémiumozástól, mondván:

A lényeget, hogy a prémium egy fesztivál esetében nem két fehér kanapét jelent egy »lounge«-nak nevezett tákolmányban, hanem minőségi szórakoztatást, a szervezőknek nem sikerült megérteniük.

Ezért sokáig a fehér (majd később már fekete bőr) kanapé kicsit a magyar prémium életérzés ironikus szimbóluma lett, és érezhetően maga a fesztivál sem tudta megtalálni a közös halmazt Pumped Gabó, a prémium életérzés és a 10 ezreket vonzó EDM-őrület között. Jelentjük, 2019-re végül sikerült az, amire már tényleg rá lehet sütni a prémium billogot, ehhez mindössze annyi kellett, hogy az idei Soundon szinte minden figyelmet a VIP-szolgáltatásokra fordítottak a szervezők. 

Azt már annak idején Gerendai Károly egykori Sziget-főszervező is nyilatkozta sokszor, hogy a Balaton Sound egyik legnagyobb erénye, hogy olyan emberekhez is közel hozta a fesztiválozás élményét, akik korábban kerülték az ilyen rendezvényeket, mondván, ott por van, részegek mászkálnak, retkes a mosdó és valami rockerek üvöltöznek minden színpadon. A Sound gyakorlatilag az egykori Hajógyári-sziget elektronikus világát ültette át a Balaton-partra, de éveken át nem igazán lehetett azt érezni, hogy az elektronikus zenén, a látványgyúráson és közönségen kívül mégis miben térne el szignifikánsan a fesztivál az összes többitől.

Így történhetett meg, hogy a korábban az állandó prémiumozás miatt kinevetett Balaton Sound két új VIP-helyszínnel és egy külön VIP-stranddal vágott neki az idei fesztiválnak, mi pedig kipróbáltuk, milyen, amikor még több prémium kerül a prémiumba.

VIP-cirkusz

Az első, és legszembetűnőbb jelenség a nagyszínpaddal szembeni VIP-rész. Ez ugyebár már évek óta megvan, itt szokott Hajdu Péter testőrrel lófrálni meg Kedves Ferenc külön VIP-részt elkeríttetni magának, ha épp olyan estéje van. Ez éveken át kb. pont úgy nézett ki, mint bármelyik VIP a Volton vagy a Szigeten, tehát fotelek és kanapék, kicsivel tisztább mosdók, néhány szolgáltatóegység, de semmi több. Hiába hívják VIP-nek, és akar ide bejutni kizárólag a neve miatt minden harmadik soundozó, a gyakorlatban ez a helyszín csak arra volt jó, hogy egyesek különlegesnek érezhessék magukat, miközben ugyanarra szórakoznak, mint a plebs, csak nem kell nekik toitoiba pisálni.

Idén ez olyan szinten megváltozott, hogy először csak pislogtunk. Az egész részleg kapott egy régi cirkuszi tematikát, teljesen új bútorok és dizájnelemek kerültek be, konkrétan, mint egy rendes külön programhelyszín, ahová csak a nagyon elit kerülhet be. Vagy az, aki kipengeti a dupla annyiba kerülő VIP-belépőt. Végre nem bömbölteti a szar lakossági diszkóját sem a sarki DJ, nem ugyanazok a fekete kanapék vannak máshogy elrendezve, hanem totálisan újragondolták a helyszínt a kerek alakú, nagy kanapéktól a lelátótól egészen a kis cirkusszerű szobáig, ami annyira klasszul néz ki, hogy sokáig rá sem mertem ott gyújtani.

VIP-strand

Ráadásul rögtön innen egy gyalogoshídon keresztül át lehet menni az idén először üzemelő VIP-strandra is, ahol végre nem kell azon aggódni, hogy valami részeg holland összetapossa a törölközőnkre tett napszemüvegünket, vagy egy tucat óbégató belga rondít bele a napozásunkba. A VIP-strand gyakorlatilag egy fehér stég, ami négyzet alakban fut végig a vízen, középen még egy kis elkerített részt is hagyva a Balatonból, hogy a kiválasztottak akár este is tudjanak fürödni egy vodkaszódával a kezükben, körülöttük felfújható unikornisokkal. A hely tele van francia- és napozóágyakkal, jár hozzá külön DJ, és még ingyen törölközőt is kapunk.

Ez volt az a pontja a fesztiválnak, ahol évek óta először éreztem, hogy na, itt mondjuk gond nélkül el tudnék tölteni egy napot. Dögleni a fedett franciaágyon, iszogatni valamit, majd begyalogolni a vízbe pontosan az a program, amit az ember a Balaton-parton csinálni akar. Az más kérdés, hogy behallatszik a szar EDM a nagyszínpadról. Simán el tudom képzelni, hogy vannak emberek, akik a tartózkodásuk nagy részét ezen a placcon tudják le a nappali órákban, mert itt nincs tömeg, lehet kényelmesen napozni, közel van a pult, és mindenki visszafogottan sütteti magát ahelyett, hogy versenyt feszítő gorillák takarnák ki előlünk a napot.

VIP-aréna

Az összes VIP-helyszín közül magasan ez volt a legfantáziátlanabb megoldás. Ez gyakorlatilag a Dreher Aréna végéhez rakott, elkerített emelvény, ahonnan premier plánból lehet nézni a műsort, viszont egyrészről állati messze van a színpadtól, másrészről pár kanapén és asztalon kívül semmi más nincs benne. Itt kicsit azt lehetett érezni, hogy mintha elfogyott volna a kreativitás vagy a pénz, hogy ezt a helyet is rendesen kitalálják, ezért letudták a kötelezőt, rácsapták a VIP-logót, aztán mindenki érezze magát különlegesnek, amiért méterekkel messzebbről, de legalább magasabban lehet látni az aktuális fellépőt.

VIP-dzsungel

Na, ez volt az a helyszín, ahol tényleg őszintén megdöbbentem. Én évek óta rettenetesen unom a Balaton Soundot, mert estétől a tömeg miatt gyakorlatilag úgy érzem magam, mint a siófoki Petőfi Sétányon csúcsidőszakban, és évek óta nincs olyan pontja a fesztiválnak, ahol nyugiban, kényelmesen bulizhatnék. A nemzetközi márkának számító Elrow már egy ideje megvetette a lábát a Soundon, idén egészen flottul dekorált helyszínt is kaptak, de ami még ennél is látványosabb, az a külön ehhez készült VIP-rész. 

Az Elrow mellett gyakorlatilag felhúztak egy miniüvegházat, egy mesterséges dzsungelt, ami magasan a legeslegjobb helyszín, amit valaha a Balaton Soundon láttam. Mindenhol zöld, igazi növények, rengeteg állatos dekoráció, klassz fények, világító (!) hinták és annyi hely, hogy simán kitesz egy kisebb pesti klubot. Itt még a zene sem az a lakossági borzalom, ami máshol megy, hanem főleg minimal ment, de az sem bömbölt annyira, hogy kicsit arrébb ne lehessen rendesen beszélgetni. Annyira lenyűgözött a Sound eddigi látványvilágától teljesen eltérő helyszín, hogy simán elüldögéltem egymagamban ott egy órát, és néha elképzeltem, hogy tényleg valami trópusi helyszínen vagyok annak ellenére, hogy a tökeim is lefagytak a túltolt légkonditól.

Fesztivál a fesztiválban

Nyilván a mezei fesztiválozónak nem túl szimpatikus, hogy az egyébként sem túl olcsó belépő és italárak mellett egyre több olyan program akad, amire ő nem jogosult. Azonban ez a közeg talán még jobban igényli a különleges bánásmódot, mint egy rockfesztivál vagy goás esemény közönsége, és kevés olyan lehangoló (és egyben állati szórakoztató) látvány volt az elmúlt években, mint amikor egy csomó magát Nagyon Fontos Embernek tartó személy feszeng egymás hegyén-hátán, mert ma már mindenki annyira VIP, hogy estére oda is ki lehet tenni a telt ház táblát. 

A Sound pedig már egyébként is évek óta nagy figyelmet fordít arra, hogy megkülönböztesse a sima bulizókat a fizetni is tudó és akaró elittől. Ott vannak a fizetős boat partyk egyre menőbb fellépőkkel, most pedig eljutottak oda, hogy ha valakinek megér 40-50 ezer forintot egy napra, hogy különlegesnek érezhesse magát, akkor miért ne érezze magát ténylegesen különlegesnek olyan helyszíneken, amik valóban hozzáadnak némi pluszt a napi élményhez.

Fogalmam sincs, hogy ez a Sound saját fejlesztése vagy külső segítséghez fordultak, de tényleg évek óta nem láttam ennyi kreatív újítást a fesztiválon, és éppen az ilyenek miatt is érdemes olyan irányban gondolkodni, hogy igen is rettentően fontos friss látvánnyal, helyszínekkel, dekorációkkal feldobni egy rendezvényt, nem pedig ugyanazokat a dizájnelemeket használni évekig. Ez nyilván több kiadással is jár, de ha tényleg egyre többen akarják fontosnak érezni magukat egy tömegrendezvényen, akkor a szervezők hülyék lennének nem kielégíteni ezeket a vágyakat.

Az egyedüli gond csupán az, hogy ezekből a klassz újításokból a fesztiválozóknak csak egy töredéke részesül. A többieknek nagyjából marad ugyanaz, mint az utóbbi években, pedig az Elrow fantasztikus példájából tanulva igazán eljöhetne annak az ideje, hogy például egy Rádió 1 színpad vagy bármelyik másik random helyszín se úgy nézzen ki, mint bármelyik regionális fesztivál késő esti színpadja, hanem legyen ezeknek is koncepciója, hadd érezze a mezei fesztiválozó is, hogy odafigyelnek rá a szervezők, nem csak a Nagyon Fontos Emberekre. Akkor talán majd nem lesz örökérvényű kollégánk 10 évvel ezelőtti megállapítása, hogy

ezt a prémiumfesztiválozást sem nagyon kellene forszírozni, elhiszem, hogy szponzorokat meg lehet vele győzni, értelmes embereket viszont már kevésbé.