Miután megérkeztem a Szegedtől 30 kilométerre lévő településre, melynek szlogenje “Ásotthalom, a bűbáj földje”, egy idős helybéli nénitől kérdeztem meg, hogy merre van a fesztivál. Majd érdeklődtem, hogy mit tud róla, esetleg ő is kimegy-e megnézni. “Á, én nem. A Toroczkai csinálja meg a Mi Hazánk, vagy mi az apja fasza” - mondta. Igen, a kulcsfigura valóban Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere, aki már a kezdetek óta a fesztivál szervezői között van. Korábban azonban még nem a bűbáj földjén rendezték meg a fesztivált, hanem Verőcén, a Csattogó-völgyben. Egy a Dunántúlról érkező, barackpálinkát kortyolgató, hatvan körüli fesztiválozótól megtudtam, hogy a kezdeti évek más hangulatban teltek. Akkoriban tíz-tizenötezer ember látogatott ki a rendezvényre, mert “még az egész nemzeti oldalról jöttek az emberek”. Azóta azonban a fideszesek többsége már nem jön. A férfi szerint ennek egyik oka a szokásos civakodás mellett az lehet, hogy “a nácik elkezdtek vígan masírozgatni a fesztiválon”, ami sokaknak elvette a kedvét. “Mi szükség erre?”- mondja nekem. Idén is lesznek tizenötezren? - kérdeztem, és hozzátettem, hogy hétköznap van, ráadásul az ország félreeső pontján vagyunk. A barackpálinkás azonban csendre intett:

Ezt ne is mondd! Aki itt akar lenni, az megoldja valahogy! De biztos nem lesznek annyian, ma már lusták az emberek.

És tényleg nagyon kevesen jöttek el. Kis túlzással egy nagyobb társasház lakógyűlésén többen vannak, mint amennyien a Magyar Szigeten hallgatták a nemzeti radikálisok legfőbb ideológusait. Akik egyébként szintén hangot adtak annak a felismerésnek, hogy 

Toroczkai László nyitó beszédét például 40-50 ember hallgatta meg. A polgármester azzal kezdte, hogy “remélem, azért szép lassan leszünk annyian, hogy jó vágóképeket lehessen csinálni”. Toroczkai azt mondta, hogy a “trianoni gúnyhatáron álló kerítés” - ami a településtől pár kilométerre van - “életem fő műve”, és “én vagyok az egyetlen magyar állampolgár, aki a saját ablakából rálát a kerítésre”, amiben szerinte már áram is van. “Arabul van kiírva, hogy ráz” - mondta, mire nagy röhögés tört ki a jelenlévőkből. Majd felháborodva közölte, hogy a Magyar Sziget kistestvérétől, a Felvidéki Magyar Szigettől az Orbán-kormány “Brüsszel követelésének engedve” megvonta a támogatást. Ezután a fesztiválozókat szoboravatásra hívta. Szilágyi Mihálynak, a győztes nándorfehérvári csata várkapitányának és “a déli határ mindenkori őrzőinek” közadakozásból állítottak több száz kilós bronz szobrot. Toroczkai eldicsekedett azzal, hogy az első adakozó “Józsi atya”, a település plébánosa volt.

Bubifújó és turul szobor

Bár a programban előzetesen az szerepelt, hogy lesz íjászat, kelevézdobás (lándzsa hajítás), kardvívás és airsoft lövészet is, végül ezek egyike sem volt. A pár tucat fesztiválozó így csak inni tudott, illetve az árusok portékáit bogarászni. A savanyú gumicukor gombócok, a bubifújó, a hullahopp karika és a műanyag játék fűnyíró mellett megfértek a vaskeresztre hajazó jelképek, illetve a különböző nacionalista és homofób feliratokkal tarkított pólók, pulóverek is. Ezek közül az enyhébbek a betyárkultuszt (pl. “Ha nagy leszek, betyár leszek” feliratú rugdalózó), a szebb napokat látott focikultúránkat (pl. angol-magyar 3:6) és a múlt századok hősies csatáit (pl. “Szigetvár”) dicsőítették. A durvábbak pedig különböző homofób feliratokkal operáltak: “Én csak azt mondom, maradok hetero fronton”, vagy “Te sem két buzi gyermeke vagy!”.

Ezenkívül lehetett vásárolni turulszobrokat, kürtöket és fokosokat is. Ez utóbbit meglátva az egyik kisgyerek megkérdezte az apukáját, hogy “mi ez a bot?”, mire az apuka azt válaszolta, hogy “ez nem bot, hanem nagyon komoly fegyver, veszünk egyet, és a padlásunkon majd ezzel fogjuk agyonütni a nyestet”.

Az egyik árusnál összegyűlt emberek a migrációról beszélgettek. “Ezek egy hónap alatt lerabolnák, kifosztanák az országot, inkább a cigányokkal kéne valamit kezdeni, ők legalább vallásilag a mi oldalunkon állnak, meg a nyelvünket is beszélik” - állapította meg egyikük.

Facebook helyett pajzsfal

Az első napon volt a “Merre tovább nemzeti oldal?” elnevezésű pódiumbeszélgetés, amelyet a jelenlévő fesztiválozók jelentős része, körülbelül 80-100 ember hallgatott meg. A beszélgetőpartnerek a magyar szélsőjobb fenegyerekei voltak: Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom alapítója, Tyirityán Zsolt a Betyársereg vezetője, valamint Barcsa-Turner Gábor, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke. Először a Magyar Sziget szubkultúrájáról társalogtak. Toroczkai ezzel kapcsolatban elmondta, hogy megtorpant az építkezés, nincs már annyi csatlakozó, mint amennyi korábban volt. 

Elmondása szerint ezekre a liberális rendezvényekre valószínűleg sokan bekábítószerezve mennek el. "Ha ez így megy tovább, akkor egy momentumos generáció fog felnőni" - mondta.

Barcsa-Turner szerint is hatalmas gond van a mai fiatalokkal, a Hatvannégy Vármegye szervezetébe érkezők is el vannak képedve a saját generációjukon. Azt is hozzátette, hogy semmilyen identitása nincs a mai fiataloknak, és tele vannak kérdésekkel, például olyanokkal, hogy hogyan is fognak boldogulni, hogyan fognak megélni. A Hatvannégy viszont határozott világszemléletet képvisel. Tyirityán hangsúlyozta, hogy a fiatalok undorodnak a jobboldaltól, erről pedig a Jobbik és a Fidesz tehet. “Vissza kell nyernünk a saját társadalmunk bizalmát” - tette hozzá. Elmondása szerint a fiatalok nagy részét a züllés érdekli. Majd elpanaszolta, hogy bezzeg a Gulyás Mártonék kommunista mintára nagyon jól építik a közösségeiket, szerinte a fiatalok inkább ott látják a lázadás szellemiségét. Toroczkai azt mondta, hogy

Az idei Pride-on például ugyanaz a harminc ember tüntetett a felvonulás ellen, akik húsz évvel ezelőtt is ott voltak - mondta. Ezután megkérdezte, hogy akkor mégis mivel lehetne megszólítani az ifjakat. “Meg lehet ezzel a zenével szólítani őket, vagy inkább mondjuk house-ra kéne váltani?”- tette fel a kérdést. A beszélgetőpartnerei szerint a mai fiatalok az internet és a Facebook világában élnek, ahol viszont brutális cenzúra van. “Mi hárman” - mondja erre Toroczkai, “büszkén mondhatom, hogy ki vagyunk tiltva a Facebookról”. Pedig szerinte “nem Zuckerberg virtuális világában dől el a haza sorsa”. Barcsa-Turner szerint annyi információ ömlik a fiatalokra, hogy nehéz átlépni az ingerküszöbüket, ezért az élményalapúságra kell törekedni. 

Felidézte, hogy tavaly például beöltöztek “homokosnak” a Pride-on, beálltak a cigány kamion mögé (mert ott legalább tradícionális zene szólt), aztán levették az álruhát, és kikérték maguknak az egész felvonulást. Szerinte az tök jó volt, “felmutattuk az igazság zászlaját” - mondta. Toroczkai szerint komoly gondot jelent az is, hogy nem sportolnak eleget a mai fiatalok, bezzeg a cigányok meg bokszolni járnak. Tyirityán hozzáfűzte, hogy ha el is mennek a magyarok bokszolni, akkor sem a jó küzdelem érdekli őket, hanem azt kérdezgetik, hogy mi a wifi-kód, mert képet akarnak magukról posztolni a Facebookon. Szerinte klasszikus laktanyai körülményekre lenne szükség. Toroczkai hangsúlyozta azt is, hogy a liberalizmus egy tömeggyilkos eszme, hiszen rengeteg fiatal lány hal meg azért, mert nem tájékoztatja őket a liberális média arról, hogy hajnali kettőkor ne menjenek miniszoknyában a no-go zónába, vagy a cigánytelepre. 

A szélsőjobb nem globalizálódik, nem, nem, soha!

Nem sokkal ezután az addig ott lévő emberek sokszorosa, több száz ember érkezett a fesztiválra, ők a koncertekre - főleg a Kárpátiára - jöttek. A legtöbbjük fekete ruhát viselt, sokan voltak kárpátiás pólóban, vagy Harcos márkájú pulóverben. Voltak olyanok, akik a fúziós divat jegyében a kárpátiás pólóhoz Vans márkájú cipőt húztak, de volt, aki a Harcos pulcsit Nike cipővel kombinálta. (Az amerikai sportszergyártót egyébként még soha nem utálták annyira az Egyesült Államok konzervatívjai, mint manapság.) Volt, hogy Harcos zsebből iPhone csusszant elő, sőt, akadt olyan is, aki Toyota Priusszal érkezett a koncertekre. Sokszor hallhatjuk, hogy a hibrid autók nem elég gyorsak, nem elég maszkulinok, nem sugároznak elég erőt, és ezért inkább libsi környezetvédők járnak ilyenekkel, de úgy látszik, hogy már 

Ami egyáltalán nem baj, de mégiscsak ellentmondásos. Furcsamód a kajáldáknál is a hanyatló nyugat ópiuma dominált: hamburger, hot-dog, gírosz, kóla. Sehol nem volt legalább egy jó lacipecsenye, pedig előzetesen azt hittem, több lesz az olyan kezdeményezésből, mint például az ásotthalomi Pipás Pista édesburgonya csipsz, amit helyi alapanyagokból, helyi munkaerő közreműködésével csinálnak. Ők amúgy kint voltak, megkóstoltam, finom.

A fesztiválozók számára a nap fénypontja a Kárpátia koncert volt, amire 4-500 ember gyűlt össze. (A többségük egyébként nem maradt a másnapi programokra.) A zenekar erőtől duzzadó, lendületes koncertet adott, a közönség együtt énekelte a dalokat. Az Orbán kormány által kitüntetett Petrás János elpanaszolta, hogy több szomszédos országból kitiltották már, de nem baj, mert egyszer majd úgyis eljön az igazság ideje. “Drága barátaim! Száz éve! Száz éve kérjük a jóistent, hogy adja vissza a nemzetünknek, ami hozzánk tartozik” - mondta. A közönség pedig a koncert végén megkapta a hőn áhított “Vesszen Trianon!” című számot. A jelmondatot egyébként többször skandálták a koncert alatt és után is, sőt egyesek “Égjen Trianon!”-ra módosították. A koncertek után egyébként - náci karlendítések közepette - többször felzúgott a “Sieg Heil” köszöntési formula is. De hát végülis a bűbáj földjén jártunk.

(Borítókép: Bozzay Balázs / Index)