Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKevés jobb dolog van a magyar Youtube-on, mint Hajós András műsora
További Stenk cikkek
Papíron teljesen kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy egyre több műsort gyártanak már Magyarországon is a Youtube-ra a kereskedelmi tévék miatt, hiszen egy-egy videó megtekintési száma simán vetekszik mondjuk a Hír TV esti nézettségével. A Dalfutár című műsor abban a tekintetben speciális eset, hogy az első évad a TV2-n ment, azonban a csatornának később nem kellett, és Hajós Andrásék végül az Artisjus jogkezelő-irodánál és a Samsungnál találtak támogatásra, így a második évad már a Youtube-on látható. És milyen jó, hogy ennek köszönhetően gyakorlatilag bárki, bármikor megnézheti az adásokat, mert a Dalfutár vitán felül az egyik legjobb zenei témájú magyar kezdeményezés az elmúlt évekből.
A Dalfutár első évada még 2016-ban kezdődött, és már akkor teljesen el voltunk ájulva a koncepciótól, alig vártuk az új részeket. Azonban sem a csatorna (Super TV2), sem az adás műsorba kerülése (22:50) nem volt optimális ahhoz, hogy egy ilyen újszerű koncepció rendesen ki tudja nőni magát, a nézettség nem volt túl magas. Végül a TV2 nem kért belőle, a koncepciót kiötlő Hajós András és Jeli András pedig sokáig hiába házaltak, nem találtak új otthont a Dalfutárnak. Aztán jött az Artisjus és a Samsung, és találkozott egymással a kereslet és a kínálat, hiszen egy dalszerzői jogi irodának abszolút illik a portfóliójába, hogy egy olyan műsort támogasson, ahol a nézők a legelejétől megismerhetik egy dal elkészülését.
Nemrég pedig megjelent a második évad első és a második epizódja is, minden új részt kétszer 15-30 perces formátumban töltenek fel, ami gyakorlatilag tökéletes youtube-os fogyasztásra. A koncepció még mindig ugyanaz:
- Hajós András a műsorvezető, aki négy embernek kiadja a feladatot, hogy írjanak egy közös slágert.
- A négy ember egy szövegíró, egy énekes, egy dalszerző és egy producer.
- A műsor egyik felében nem tudnak egymásról, egymástól függetlenül dolgoznak.
- A második felében kerülnek egy légtérbe az alkotók, ahol aztán finomítanak a dolgokon.
- Majd végül elkészül a nagybetűs Sláger.
Ahogyan azt Hajós nekünk is elmondta, attól még, hogy a Youtube-on megy a műsor, nem telefonokkal vették fel az egészet, a minősége alapján simán elférne egy kereskedelmi tévén is. Hajós van a középpontban, aki az elmúlt 20 év leglazább tévés személyisége, azon ritka arcok közé tartozik, akinek a természetéből adódik a jópofizás, a poénkodás, egyáltalán nem mesterkélt, ahogyan terelgeti a műsor történéseit. Egyedül talán a narráció szövege billeg itt-ott, Hajós természetes stílusától pont, hogy elüt az erőltetett poénkodás, amit fel kell olvasnia. Ettől függetlenül
nem is tudok elképzelni alkalmasabb embert egy ilyen műsorra, hiszen zenészként, tévésként és közszereplőként tökéletes kapocs a műsor vendégei között, ráadásul az improvizációs képessége még a laposabb pillanatokat is képes feldobni.
Pedig alapvetően nincs könnyű helyzetben, mert Magyarország nagyon nem popzenei tényező világszinten, kevés az itthon ismert dalszerző, producer vagy szövegíró, így itt nem lehet olyat csinálni, mint egy Vacsoracsatában, hogy random celebek eladják a műsort a mikrodrámáikkal, hiszen évek óta tévében és a bulvárban szerepelnek.
Hajósék ezt úgy hidalják át, hogy minden szereplőt a természetes vagy kedvelt környezetében mutatnak be. A nemrég újra apaszerepre kényszerülő Lovasi Andrással gyerekboltban, Rakonczai Viktorral teniszpályán, Linczényi Márkóval pedig kenuzás közben beszélgetnek. Ezek a részek néha működnek, néha nagyon nem, de arra mindenképpen jók, hogy például a kifejezetten keresettnek számító, de a laikusok számára tök ismeretlen Kozma Kata producert is kicsit közelebb hozza a nézőkhöz. Ami viszont ennél is fontosabb, és gyakorlatilag a műsor igazán erős részét képezi, hogy
egészen közelről megismerjük az különböző alkotóművészek személyiségét, a munkához való hozzáállását vagy azt, hogy mennyire képesek más emberekkel közös nevezőre jutni.
Eddig két adás jelent meg, ebben a következő csapatok voltak:
- Dalszerző: Lovasi András, producer: Linczényi Márkó, énekes: Dallos Bogi, szövegíró: Kőhalmi Zoltán
- Dalszerző: Rakonczai Viktor, producer: Kozma Kata, énekes: Szakács Gergő, szövegíró: Vecsei H. Miklós
Az első csapat esetében a műsor érdekességét inkább az adta, hogy a humorista Kőhalmi szövegével rendesen meggyűlt a baja a profi zenészeknek, illetve fantasztikusan szórakoztató volt az a momentum is, amikor életükben először találkozott egymással személyesen Linczényi és Lovasi azok után, hogy utóbbi kitiltotta az előbbit a saját fesztiváljáról egy korábbi pécsi balhé miatt, amire Linczényi külön utal is a műsorban. Mivel az itteni emberek kb. ismerték egymást, inkább az volt érdekes, hogy ennyi domináns figura hogyan tud jól együttműködni, aminek egy egész vállalható kis szám lett az eredménye.
A második csapat ennél már százszor érdekesebb. A rosszabbnál rosszabb eurovíziós slágereket és fiúcsapat-zenéket gyártó, kissé giccses popzenékhez szokott Rakonczai összekerült egy abszolút modern zenékben gondolkodó producerrel, egy láthatóan a kamera előtt totál összezavarodó, nehezen alkalmazkodó énekessel és egy menő fiatal színésszel, aki az egész adás alatt azt hajtogatja, hogy a mai rádiós zenék szarok, meg egyébként is, ő a magyar altert szereti.
Itt jött ki igazán az egész koncepció erőssége, hogy autentikus környezetben ismerjük meg ezeket az arcokat. Vecsei pont olyan elhaló hangon beszélő, mindenben a művészi értéket kereső színész, ahogy azt az átlag ember gondolja a buborékban élő hazai színészekről. Rakonczai meg tényleg olyan figura, aki lelkileg örökre a '90-es években ragadt, és nem érti, miért nem játssza már a zenéit a rádió, de kigúvadnak a szemei, amikor valaki egy kicsit modernebb hangzást ad a zenéjének. És akkor ott van a folyamatos civakodás a dalszöveggel, aminek bizonyos részeit a Follow the Flow énekese egyáltalán nem akarja elénekelni, így tele van kisebb konfliktusokkal az adás. Az eredmény jó messze van egy igazi slágertől, de mint szórakoztató műsornak, a Dalfutárnak ezek az emberi pillanatok adják meg az értelmét, amit a kertévés celebműsorokban jó előre kimérnek, kitalálnak és komplett bulvárkampányt húznak fel rá.
Fogalmam sincs, hogy hosszútávon mennyire fenntartható egy ilyen drága műsor a Youtube-on pláne úgy, hogy a nézettség egyelőre nem a milliós számokat verdesi. Viszont amíg a Super TV2-ről máig nem tudom, hogy tudom-e fogni otthon a tévémen, a Youtube olyan szinten vált a digitális generáció mindennapjaivá, hogy hosszas, kitartó munkával egyszer igazán beindulhat. Mert egy mai médiát fogyasztó fiatal előbb találkozik már egy ilyen műsorral itt, mint bármelyik kereskedelmi tévén.
A Dalfutár adásai hétfő esténként kerülnek fel a Youtube-ra, a cikk még a harmadik rész bemutatása előtt készült.