Idén rendezték meg a tizenkettedik Ördögkatlan Fesztivált Baranya megyében, a Művészetek Völgyéhez hasonlóan a programokat több kisebb faluban szétszórva. A tao-rendszer eltörlése a független színházak mellett a Katlanra is súlyos csapást mért, de a főszervezők szerint megszűnni biztos nem fognak, ezt sem ők, sem a fellépők, sem a látogatóik nem hagynák. Megnéztük az idei Ördögkatlant, beszélgettünk a főszervezőkkel, illetve Beck Zolival (30Y) és Balanyi Szilárddal is (Quimby) arról, mitől különleges és hogyan menthető meg a Pécshez közeli összművészeti találkozópont.

Elmaradt a Művészetek Völgye, mi pedig elindultunk

Kezdte a történetet Bérczes László, az Ördögkatlan egyik főszervezője. 2008-ban Bérczes még a Művészetek Völgyében volt programszervező a Bárka Színház révén, nyáron azonban a fesztivál főszervezője, Márta István felhívta: elmarad a völgyfesztivál. Június közepén a Katlan másik főszervezőjével, Kiss Mónival eldöntötték, ha már Völgy nem lehet, elindítanak egy új fesztivált. A Völgyhöz hasonlóan nem városban, hanem több kisebb faluban, viszont – mivel Kiss Móni pécsi – Baranya megyében, Pécshez közel. A Völgyhöz kapott támogatásból át is csoportosítottak ehhez 5 millió forintot, és másfél hónap múlva elindult az első Ördögkatlan – és bár a Művészetek Völgye megmaradt, a szervezők szerint konfliktus nincs, versengés viszont van köztük, ez azonban mindkét fesztiválnak jót tesz.

Először csak három falu, Nagyharsány, Kisharsány és Palkonya adott helyszínt a közel két és félnapos fesztiválnak, amit akkor még Cseh Tamás nyitott meg. A fesztiválnak egyébként két védnöke volt és van a mai napig, Törőcsik Mari és Cseh Tamás, Bérczes szerint ők azért is fontosak, mert egyrészt politikai oldaltól függetlenül mindenki tiszteli őket, másrészt ők jelentik azt a minőségi mércét, amit a szervezők évről évre igyekeznek tartani. A fesztivál 2008 után gyarapodni kezdett, az első rendezvény 5000 főjéhez képest 2009-ben 15 ezer ember látogatott el az akkor már 5 napos fesztiválra, tavaly pedig a látogatószám 80-90 ezer főre nőtt. A helyszínek is megváltoztak, a négy állandó részt vevő település Nagyharsány, Kisharsány, Beremend és Villánykövesd lett. A Katlan sikerének oka Bérczes szerint abban rejlik, hogy

itt a fellépők nem megérkeznek, fellépnek és távoznak, hanem együtt vannak az emberekkel. Amikor a nagyharsányi ebédlőben egymás mellett ül a Kossuth-díjas színész, a rocksztár és Marika néni a Petőfi utca 20-ból, akkor egyenrangúak. Ez adja a személyességet, hogy itt megszólítható mindenki.

Csak úgy lovagolja meg az asszonyt, mint a lovát szokta

Bérczes szerint a mezítlábas fesztivál, mint állandó jelző, két dolgot jelent:

• Egyrészt, hogy a másik főszervező, Kiss Móni mindig mezítláb van, amit sokan követnek,
• másrészt szimbolikusan azt, hogy itt az amúgy elitnek számító művészet (az opera vagy mondjuk az irodalom) lejön a mezítlábas, rövidnadrágos emberek közé, és ezáltal mindenkié lesz.

És nem csak az operára vagy az irodalomra igaz ez, van itt minden színháztól az ukrán esküvőig (a fejezet alcímét adó mondat is itt hangzott el a vőlegénynek címezve, bár azt nem tudni, mit akart pontosan jelenteni). A helyszínek közül mellesleg az esküvő színterét adó ukrán udvar, illetve a nagyszínpad és több kisebb színpad és udvar is Nagyharsányban van, a kisebb helyszíneket pedig Beremenden, Kisharsányban, a Vylyan teraszon és a Mokos pincészetnél, valamint Villánykövesden szórták szét. A nagyharsányi focipályán voltak a főbb előadók, így a Kiscsillag, a 30Y vagy a fesztivál utolsó napján fellépő Quimby, de voltak Cseh Tamásra megemlékező programok is főként a Cseh Tamás szobában, illetve erősen képviseltette magát a népzenei, a komolyzenei és a színházi vonal (utóbbi pl. Kulka Jánossal vagy Scherer Péterrel).

A fesztivál árai a helyszínekhez hasonlóan erősen változtak. Ami többnyire egységes volt, az a 300-400 körüli presszókávé, a 800 forintos sajtos-tejfölös lángos, a 100-150 között mozgó zsíroskenyér, illetve az 500-600 forintos Soproni korsó. Főtt ételt 900-tól 3000-ig lehetett találni, ahogy például a nachos is hol 600, hol 1200 volt. A Katlannak két dologban speciális a helyzete, egyrészről mivel borvidék, ezért egy-, de még kétliteres fröccsöt is lehetett sok helyen egy korsó sör áráért találni, amihez főként a villánykövesdi pincesort volt érdemes végigjárni. Másrészt pedig mivel a fesztivál sok helyit mozgat meg minden évben, így a kisboltok mellett (ahol azért érezhetően emelnek árat a fesztivál idejére) az utcán is gyakran bele lehetett futni limonádéstandokba vagy eladó szilvába nagyon olcsón, úgyhogy a fesztivált a benti árakhoz képest kint meglehetősen olcsón is meg lehetett úszni.

A többi fesztivállal ellentétben viszont itt akármennyiért is vásároltunk, azt csak nagyon ritkán lehetett bankkártyával. Szállásban szinte csak a sátrazás működött, ezt vagy a fesztivál által fenntartott kempingekben, vagy a helyiek udvarán tehettük meg. Utóbbi esetén szintén érdemes volt készpénzzel rendesen felkészülni, egy éjszaka kb. 1600 forint körül mozgott (hasonlóan a fesztiváli kempinghez). A sátrazás nem a legkényelmesebb opció, a vihar kétszer, a szúnyogok pedig végig támadták a fesztiválozókat, de a legnagyobb baj mégsem a szállással volt: pont amekkora előnye, akkora hátránya a Katlannak, hogy baranyai kis falvakban van. Odajutni körülményes és a több átszállás miatt időigényes busszal és vonattal egyaránt. Helyben közlekedni szintén nem egyszerű, a Katlanbusz óránként jár és sokszor túlzsúfolt, így minden tekintetben az autósok lesznek a megmentőink: egyrészt az Oszkár miatt, másrészről pedig azért, mert itt bármennyire is kínosnak vagy félelmetesnek tűnik elsőre, a legjobb ötlet stoppolni, ha az ember nem akar a sokszor önkényesen hamarabb-később induló buszoknak kiszolgáltatva közlekedni. 

Ha kéthetente egyszer a Mikszáth téren kell zenélnem ezért a fesztiválért, lehet, hogy még azt is megteszem

Idén nemcsak fesztiválozóként, hanem szervezői oldalról is akadtak jelentős problémák, mivel a Katlant erősen érinti a kulturális tao eltörlése. Habár mindkét főszervező szerint kontrollálatlan és rossz volt a kulturális taózás rendszere, úgy néz ki, a megszűnése csak még nagyobb káoszt szült. A tao megszüntetése után kiírt kompenzációs pályázatról például Bérczes elmondta, hogy

Emiatt pedig a jövő évre nézve is hatalmas a bizonytalanság. Bérczes szerint mindenképp lesz 13. Ördögkatlan, viszont az ideivel egyelőre örülnek, ha pénzben nullára kijönnek. Habár idén a tavalyihoz képest kétezerrel emeltek a bérletárakon (idén az early bird 12 ezer, a helyszíni 18 ezer volt), Kiss Móni szerint ezt sem akarják túlzásba vinni, fontos, hogy a fesztivál elérhető áron maradjon, így ha kell, inkább a helyszínekben vagy az időtartamban fognak húzni. Bérczes László azt is elmondta, hogy egyrészről kisebb állami pályázatokra továbbra is folyamatosan pályázni fognak (ezekből idén is jött be a fesztiválnak), illetve látogatói támogatás tekintetében az 50 ezer forintos szponzorbérletük sem elhanyagolható, ebből idén 2 millió forint jött össze:

Az emberek jók is, az emberek rendesek is, és akinek van pénze, azok egyre többen felismerik, hogy lehet segíteni. Az előadók is segítenek, például úgy, hogy tudják, milyen helyzetben vagyunk, és nem nálunk kérik el a legtöbbet, sőt.

A fesztiválról és arról, hogy hogyan tudnak segíteni, két előadót is megkérdeztünk. Balanyi Szilárd, a Quimby billentyűse szerint a Katlan igazi szépségét az adja, hogy kicsi, ez az a hely, ahova lemegy az ember zenélni, és maradni akar még időt tölteni. Beck Zoli, a 30Y frontembere szerint az Ördögkatlan olyan találkozóhely, ahol megszületnek azok az alkotások, amik egy hagyományos fesztiválon nem tudnának. Árban mindketten hajlandók engedményeket tenni a fesztiválért, Beck még talán a Mikszáthon is zenélne érte, viszont azt mindkét zenész hangsúlyozta, hogy ez nem olyan probléma, amit az előadók dolga megoldani: azt a felelősséget nem lehet a zenészek nyakába varrni, ami valójában a kultúra támogatásán keresztül az állam feladata lenne.

(Borítókép: Aradi László / Index)