Az idei Sziget a Love Revolution jegyében kiemelte azt is, hogy a környezettudatosság és a fenntarthatóság fontos szerepet kell, hogy játsszon az életünkben: nemcsak a mindennapokban, hanem a szórakozásban is. A műanyagmentes júliusban már kipróbáltuk, milyen környezettudatosan fesztiválozni (több, kevesebb sikerrel). Habár a júliusnak azóta vége, a műanyagmentességnek reméljük, sosem lesz – videónkban itt kérdeztük a fesztiválozókat a klímaváltozásról, ebben a cikkünkben pedig megnézzük, mit tett a Sziget azért, hogy többé-kevésbé zöld fesztivál tudjon lenni.

Szuvenír van, de lehetne zöldebb

Mostanra már alig találni olyan fesztivált, ahol ne vezették volna be a repoharat. A Szigetnek már azért régebb óta van repohár-rendszere, amire igaz az, ami minden más fesztiválra is: alapvetően jó, de azért nem ez a legjobb megoldás.

• Jó, mert elhagyjuk az egyszer használatos műanyagpoharakat (kivéve feles pohár, PET-palackos üdítő) és sok szemetet spórolunk meg.
• Mégsem annyira jó, mivel nem lehet visszaváltani, ezért nagyon sokan dobják el ezeket a poharakat.

A Szigeten egyszer megveszünk egy poharat, ha nem akarjuk hordozgatni, kérhetünk egy zsetont, amit később ismét pohárra tudunk váltani. Az egész végén pedig szuvenírként haza is vihetjük – eddig ez teljesen idilli is lenne, de amikor már a harmadik napon a harmadik poharat veszi az ember, mert otthon hagyta tegnap este, akkor már elege tud lenni belőle. Otthonunkban vagy fesztivál után a fűben, a HÉV-megállóban, a kukákban felhalmozódik bizony ez a műanyag is. Mindezt azzal el lehetne kerülni, ha nem a nyereség és a repoharak lepasszolása lenne a cél a fesztivál oldaláról, hanem a tényleges környezettudatosság, hogyha ezeket visszaválthatnánk a fesztivál végén. Mert akkor lenne annyi motivációja az embernek, hogy összegyűjtse, megtartsa, visszavigye, ne pedig a semmibe eressze szabadon, miközben még drágábban iszik a Szigeten, mint eddig.

Ha már szuvenír, az viszont kétségtelenül jó, hogy a Sziget-mörcsök jelentős része környezetbarát, a műanyagmentes festékkel nyomtatott pólóktól kezdve a PBA-mentes kulacsokig. Emellett az sem elhanyagolható, hogyha valaki esetleg kisebb ajándékkal is megelégszik, az az infópultoktól hozhat el ingyen zsebhamutartót. Ezekkel több fesztivál is próbálkozott már, a Fishing például tavalyhoz képest idén sajnos elhagyta őket, pedig ha a legtöbb fesztivál területén végignézünk, a cigicsikkek jelentik az egyik legnagyobb adag hulladékot.

Több ez, mint alibiprogram

De szerencse, hogyha valakit kifejezetten zavar a cigicsikkek garmadája, akkor aktív programokba is beszállhat. Passzív környezetvédő program ugyanis nagyon sok helyen van, ebben a Sziget is hozza a szokásosakat – a Green pontokon hallgathattunk beszélgetéseket a pálmaolajtól kezdve a napelemeken át az újrahasznosításig. Egy fokkal elismerésre méltóbb lépés az, hogy a nagyszínpad fellépői is fel-felhozták a környezetvédelmi témát – és ami még inkább, hogy ezek nemcsak zenészek voltak, hanem például a csütörtök esti sávban Dr. Jane Goodall. Az pedig egy hihetetlen jó vonal, hogy ilyen előadók kerülnek a nagyszínpadra, ráadásul olyan időben, amikor már vannak is kint emberek – már csak az kéne, hogy ne csak 10 percet beszéljenek.

Habár Goodall és a beszélgetések sokat dobtak a Szigeten, azért igazán kiemelkedővé a már említett aktív program tette. A Green pontokon alu- és PET-szemetet lehet leadni, pár darabért ingyen Wi-Fi-t, egy zsák szemétért gitárpengetőt vagy éppen kártyatartót, két zsákért pedig már pólót vagy bögrét kaphattunk. Ezt a szemétgyűjtést mi is kipróbáltuk és arra jutottunk, hogy

1. Nem érdemes délután 5-kor belekezdeni, mert nagyon nehéz PET-palackokat és alumíniumdobozt találni a Szigeten.
2. A legcélszerűbb, ha koncertek után vagy buli alatt keresünk szemetet, itt van a legtöbb eldobált sörösdoboz vagy vizesüveg. Ennek mondjuk hátránya, hogy nappal nincs nagyon szemét, este meg már nem lehet odaférni a színpadhoz.
3. Viszont relatíve sok szemét összejön abból, hogy a fesztiválozók maguktól jönnek oda, hogy kidobhatják-e a zsákba az üres dobozaikat.
4. Az pedig mindenképp a Szigetet dicséri, hogy nagyon erős a konkurencia, ha szemétszedőnek áll az ember. Nagyon sok önkéntessel/hozzánk hasonlóan ajándékért szedő fesztiválozóval startoltunk egyszerre rá ugyanarra a kempingre vagy koncertre szemétért.

Így hamar fel is adtuk a szemétszedést, a hatalmas zsákba (ami szinte akkora volt, mint én) közel egy óra rohangálás után sem tudtunk a negyedénél több szemetet bepakolni. Az viszont biztos, hogy az aktív és a passzív környezetvédelmi programok is nagyon sok embert mozgattak meg, szóval az elmondható, hogy

DIY (csináld magad)

A green programok mellett kiemelkedik még az Art Zone, ahol egyrészt kiállítást is nézhetünk: van sörösdobozokból összetákolt béka, gumiabroncsból készült medve, meg olyan csap-installáció is, amiből PET-palackok folynak ki. Másrészt pedig újrahasznosított cuccokat is gyárthatunk magunknak, például molinóból tornazsákot vagy bakelitlemezből és papírból kollázst, otthoni dísz gyanánt.

A fesztivál kevésbé érdekes DIY programja a szelektívgyűjtés. A PET-, az alu-, a műanyag- vagy az üvegszemét különválogatása nem túl izgalmas, de annál hasznosabb időtöltés a Szigeten. És ha már szemétgyűjtés: habár nem DIY, de azért jó program a TicketSwap Music Boxtól kb. 5 percre lévő Green Sziget Centernél megnézni a Sziget mobilkomposztálóját is. A benti látvány-laborban fogdoshatunk RDF-műanyagot vagy megtudhatjuk, hogy a komposztáló pilot-programban hogyan tervezik a lebomló szemetet visszaforgatni az Óbudai-sziget területének újraművelése során. Hihetetlen érdekes a látvány-labor és az egész program is - mellesleg hogyha nem bírunk magunkkal itt sem DIY programok nélkül, akkor a látványlaborból kilépve leülhetünk még napelemes telefontöltőt is készíteni.

Napelem és favilla

A Sziget legnagyobb húzása a K-hídhoz közel található Eco Kemping, ami a rendes kempingeknél drágább, viszont annál környezetbarátabb. A wc-je víztakarékos, az energiát napelemekből nyeri, az értékmegőrző pedig újrahasznosított kannákból készült. Bent sátorhelyet is lehet foglalni, de van egy még érdekesebb megoldás is – papírkartonból készült, előre telepített sátrakba is lehet költözni, amik - habár nem néznek ki túl bizalomgerjesztőnek elsőre - vízállók, és két ember kényelmesen elfér bennük. Non plus ultra, a sátrak tetejére még rajzolni is lehet.

Ha pedig nem kartondobozokban alszunk és nem újrahasznosított bútorokon ülünk reggel, akkor is lehet tenni a környezettudatosságért. Az összes kemping zuhanyzójában kiragasztották, hogy igyekezzünk víztakarékosan zuhanyozni, mert például egy átlagos, 8 perces zuhanyzással több, mint 110 liter vizet használunk el. Emellett, ha esetleg nem akarnánk magunkkal vinni a kempingcuccainkat, vagy a sátrunkat a fesztivál után, el is adományozhatjuk azokat a Máltai Szeretetszolgálatnak – csak kérni kell egy matricát, ráragasztani arra, ami már nem kell, a többit pedig az önkéntesek intézik.

Végül pedig közlekedésben és étkezésben is lehetünk zöldek, hiszen mehetünk például a Szigetet tényleg meg lehet közelíteni autó nélkül, a biciklit pedig zárt parkolóban le is lehet rakni a H-hídnál ingyenesen. Fogyasztani pedig itt már megírtuk, mit lehet, de legalább ennyire fontos az is, hogy mivel: a legtöbb helyen favillát, komposztálható evőeszközöket vagy lebomló szívószálat kapunk a papírból készült tálcánk mellé. Az öko-étkezés éllovasa a fesztiválon egyébként a Mama Earth helyszín, ahol több vega és vegán étkezdét, illetve felvilágosító táblákat is találhatunk a komposztálásról.

Összegzés

Mint minden fesztiválnak, a Szigetnek is vannak kisebb-nagyobb hibái, jön velünk szembe a műanyag, bármennyire is nem szeretnénk. Van, ami kicsit a pénzről, viszont van, ami a tényleges tenni akarásról szól. A Sziget a többi magyar fesztiválhoz képest nagyot lépett a környezettudatosságban – és nemcsak a szervezők, hanem a fesztiválozók és az előadók nagy része igyekszik ehhez mérten viselkedni. Csúsznak be a késő estéken nagy szemétkupacok és részegek által eldobált sörösdobozok persze: de azért a Sziget egy olyan kisváros, aminek a lakói igyekeznek tudatosan viselkedni. Ha a hétköznapokban a városok működése legalább ezt a szintet elérné környezettudatosság szempontjából, a probléma még messze nem lenne megoldva, kicsit előrébb lennénk.